Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-17 / 46. szám

3CJXZII- ó-vzfol^etxELZFárpa,, 1912. xlo-v- 17. 4=Q- szám. Közérdey iíiggelSen hetilap. — ü®y]eíesíík mlmíen vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Rgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P 0 L h A T S fí K FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. A felső kereskedelmi iskola ügye. Az első tervezet tehát, Rácz Lajos alsókubini tanáré, megbukott, a középés szakiskolai igazgatók értekezlete november 6-án, mint hallom, elejtette; igy értem legalább a szakértekezletnek a polgármester állal adott szabad ke zet: se személyi, se tárgyi tekintetben nincs kötve Rácz Lajos elaboratümához. Igy aztán kimondotta az értekezlet, hogy a felső kereskedelmi iskola felállítását, államsegéllyel, szükségesnek, kivihetőnek tartja ; normálköltségvetésének elkészítésével dr. Kapossy Lucián főiskolai tanártársamat, a keresk. tanonciskola igazgatóját bízta meg. Majd ha ez a tervezet nyilvánossá lesz, foglalkozhatunk vele; addig pedig vegyük számon, mi történt eddig. Megjegyzem előre, hogy, mire e soraim napvilágot látnak, a női kereskedelmi tanfolyam megnyitásának ügye már eldőlt, — nov. 14-éig kell jelent kezni; — e tekintetben befejezett ténvnyel állunk majd szemben, tehát jelen alkalommal nem bonyolítom vele tárgyamat, csak annyit jegyzek meg, hogy a veszprémi áll. felső kereskedelmi iskolán szintén van külön kurzus nők részére ; mig Győrött együtt járnak a fiukkal; Szombathelyen csak magántanuló nők vannak ; Pozsonyban, Deb recenben külön nöif. kereskedelmi iskolát tart fenn a kereskedelmi társulat. A november 6-iki értekezlet azért is szükségesnek tartja a felső kereskedelmi iskolát, mert pápai fiuk kénytelenek vidéken tanulni a felső kereskedelmi szakismereteket. Én megnéztem a hozzánk legközelebb eső felső kereskedelmi iskolák mult évi értesítőit s azt találtam, hogy a veszpremi áll. felső kereske delmi iskolán nem tanult egy pápai fiu sem: Szombathelyen tanult kettő, Győrött öt pápai fiu, — szolgálhatok a neveikkel. Hogy ezen hét fiu kedvéért volna kívánatos Pápán felső kereskedelmi iskolát felállítani, az aligha teérdek. Ha ezek a fiuk jól tanulnak, könnyen kaphatnak ösztöndijat, mert elég bőkezű az állam az ösztöndijak adományozásában, tandijelengedósben. De hát kapjon mind a hét, másutt tanuló fiuPápa városától ösztöndijat, hogy vidéken tanulhasson, ha megérdemli, te, gyük fel, hogy kettőjük jeles, á 400 koronát (ennél nagyobb stipendium nincs); a többi jó-elégséges 300 K-t, Ez összesen (2X4004-5X300)=2ö00 K. Ha szükségesnek tartjuk a felső kereskedelmin tanulók támogatását, 2—3000 koronával célt érhetünk s nem terheljük a többi osztályokat túlságosan egynek az érdekében. Nézzük most a másik argumentumot ; községi lesz az iskola, nem állami ; államsegélyből, tandíjból fogja magát fenntartani. Lássuk, miért kell ennek a felső kereskedelmi iskolának községinek lenni ? Megél-e a tervezett jövedelmekből? Állami f. kereskedelmi iskola egy már van a megye területén s ez a legnéptelenebb a három szomIÁK C ZA Ami a szerelemnél is erősebb . . . Az asszony fölvette a könnyű, virágos, tollas kalapját, még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, azután gyors léptekkei indult az ajtó felé. A lépcsőnél megállt. Mintha hirtelen Valami nehéz, kábitó álomból tért volna magához egy percre. Mintha eddig nem látott, nem tudott volna semmit arról, ami körülötte történik, mintha csak most ébredne a valóra, arra a nagy, elhatározó valóságra, amin már hetek óla töpreng, ami hosszú hónapok óta kínozza, de arai ma végre mégis csak a hatalmába kerítette. Erősebb lett nála. Hát végre mégis . . . Nem tudott tovább menni. Ugy állt ott a szőnyeges lépcső előtt, mintha megbénult volna. Mintha fogva tartotta volna valami nagy, erős hatalom, ami talán még a szerelemnél is erősebb: eszébe jutott a kis fia. A gyermeke, aki napok óta beteg. Meghűlt, lázas és nem is eszik. Tegnap az orvos olyasfélét mondott, mintha komoly bajról lenne szó. Nem aludt egész éjjel. Ott virrasztott a gyermek ágyacskája mellett. Leste a mozdulatát, a Iélekzetvéíelét, az éjjeli mécs halavány világa mellett. Hallgatta az óra egyhangú ketyégését é3 sokszor szinte összerezzent, amint a nagy, nyomasztó csöndben ütötte a negyedeket, riasztó, durva zajjal: bim, — majd kettőt: bim bam, azután hármat: bim-bam-bim, mig végre nagy nehezen elmúlt egy óra. Milyen hosszú egy ilyen kétségek közt átvirrasztott éjszaka. Minden perez órának tűnik fel. A gondolat meg olyan gyors, oiyan sebes szárnyakon repül. Bejárja a multat, megpihen a jelennél, azután ismét csak fut.: a jövő felé. Fut, fut, mig aztán lassan csak eljön a reggel. A biztató, megnyugtató, világos reggel. Amikor elmúlnak a kétségek, a gondok. Amikor reményt hint a mosolygó hajnal. Reggelre csökkent a permek láza s csak ugy tudta elhatározni magát, hogy mégis csak elmegy. Hogy végre mégis csak beválthatja, amit igórt, nem szóval, csak a szemeivel, a kezeinek odaengedő, simogató melegével megmutatja, hogy erős, tul akarni a szerelméért, a boldogságáért. De milyen küzdelem előzte meg ezt az elhatározást. Mennyit habozott, töprengett. Elébe jött a gyermekkora, a hófehér lánysága; az édesanyja tiszta arcza, szelid két szeme, az intő hangja: csak a hófehérséged el ne veszítsd, csak a bűntől őrizkedj, lányom ! És amig erre gondolt, nem volt ereje a bűnhöz. De azután más képek jöttek. A szomorú menyasszonysága. Örömtelen, küzdelmes napok. Amikor úgyszólván a halállal viaskodott. Hányszor elébe jött — hányszor hivtev: jöjj, jöjj velem, add ide a kezed; én csöndesebb helyre viszlek. Egy pillanat az egész. És mennyivel többet ér az a csönd, az az örökös csönd a te jövendődnél. Az unalmas, szeretetnélküli, boldogtalan, szomorú életnél. Azután még szomorúbb asszonyévei. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Főutca ü sz. alatt ^ (közvetlen a megyeháza mellett) JSssJL ÖÜLl Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. ^UXértóriW sxaW^orma és \ ^Xagx axujoV és sVó^ovs-íá^ Ve\méV"W \