Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-10 / 45. szám

uraknak alaposságát, számitok is. Az inkább személyem, mint a tervezet ellen felhozott érvekre, kötelező szerénységgel csak annyit válaszolok, hogy a közoktatásügyi minisztériumban ezen létesítendő iskola ügyét a leghivatottabb és legilletékesebb tényezők előtt felemlítvén, sem dr. Morlin Emil miniszteri tanácsos ur őméltóságának, sem dr. Schack Béla főigazgató urnák sem személyem, sem képesítésem el en kifogásuk nem volt, mint ahogy nyi ánvalóan nem is lehetett, mert maga az állam is előszeretettel alkalmaz középiskolai, — tehát magasabb képesítésű — tanárokat igazgatókul felső kereskedelmi iskoláiban is. A legközelebbi múltból véve a példát, a szolnoki kereskedelmi társulat az általa és a város által létesített felső kereskedelmi iskolában szintén az államtól átvett középiskolai képesítéssel bíró magamkoru tanárt bízott meg a szervezés nehéz munkájával, dr. Pap Illés, volt kassai föreális kolai tanár személyében. Ez különben egy kissé is alapos gondolkodás után érthetővé is válik. Mindenekfelett való létérdeke ugyanis egy alakuló iskolának, hogy igazgatója ne egy már másutt szerzett érdemekben megőszült öreg tanár legyen, hanem egy agilis, fiatalabb erő. Teljes tisztelet az érdemnek és az öreg kornak, de arra nincs pénze egy egyetlen iskolát fenntartó testületnek, hogy az igazgatói állással másutt szerzett érdemeket jutalmazzon és igy rövid idő múlva két igazgatót fizessen, az első igazgató valószínű nyugdíjba vonulása esetén. —• Qirot mégis elvállalta a szerepet! Tudtam én, hogy ezek a komédiások nem olyan egykönnyen mondanak le a biztos sikert igérő szerepekről! Juliette fájdalmasan mosolygott, amit Paul nagy lelkesedésében észre sem vett. Igy közeledett lázas izgalmak között a premiere napja. A szerző elhelyezte feleségét á nézőtéren, ő maga pedig a színpadra sietett, ahol még nagy volt a rendetlenség. A diszmester ordítozva adta ki rendeleteit. Paul tanácstalanul ődöngött a kulisszák között, miközben gyakran találkozott az igazgatóval, aki figyelmére sem méltatta. A szerző óriási izgatottságában előbb a rendezővel váltott néhány szót, majd a színházi szolgával és öltöztetőnővel bocsájtkozott beszélgetésbe; azután megkínálta az ügyeletes tűzoltót egy jó szivarral, végül pedig a függönynyiláson át kitekintett a nézőtérre, mely lassacskán megtelt közönséggel, befő lyásos kritikusokkal, színésznőkkel és színészekkel, akik az előadásban nem szerepeltek és végül színműírókkal, akik rossz akaratú irigységgel telepedtek helyeikre, várva kollégájuk első darabjának előrelátEzt a számtalan iskolával rendelkező állam megteheti és erkölcsi szempontból köteles is megtenni, de egy egyetlen iskolát fenntartó testület ilyen luxust nem űzhet. Akárki lesz is tehát az igazgató, de mindenesetre feltételül ki kell kötni, hogy középkorú, agilis egyén legyen és az igazgatói állás követelte tulajdonságok kritériumai, benne főleg mint egyéni ségben keresendők. Mindezeket pedig nem azért mondom, hogy „hazabeszéljek" és ezt azzal bizonyíthatom, hogy a velem, mint többek előtt ismeretlennel szemben mutatkozó legnagyobb bizalmatlanságot is a közérdek még nagyobb szempontja miatt, jogosnak kell, hogy elismerjem. Módjukban van azonban az érdeklődőknek felőlem Ferenczy Lajos alsókubini áll. felső kereskedelmi iskolai igazgatótól, aki szintén középiskolai tanár, vagy pedig egyenesen a minisztériumtól informátiót beszerezni és akkor be fogják látni, hogy a letagadni nem is akart ambitiómon kivül és ez talán nem szégyen, egyedül a közérdek szempontja vezetett akkor, amidőn ama megye kulturális ügyének szolgálatába szegődtem, melyben már gyermekkorom óta élvén, kulturviszonyainak fejlesztésére — mint tanárember — én is bírhatok némi jogosultsággal. RÁCZ LAJOS. sa Közéletünk háztartásába hiába invitálják a kedves vendégeket: a jól létetet és boldogulást, helyettük be toppannak a hívatlanok : a szükség és hü kísérője, a drágaság. A drágulás e természetes fejleményei ellen egy szava se lehet annak, a ki az adás-vevés, a kínálatkereslet megingathatatlan elveit ösmeri. Itt csak a viszonyokba való beletörődésnek, a kiadások csökkentésének van helye, vagyis egyedül helyes az az utmutatás, melyet a közmondás ad: „Addig nyújtózkodjál, a meddig a takaród ér!" Csakhogy ezt az amúgy is rövid takarót lelketlen uzsorások még inkább megkurtítják. S már nem a viszonyok természetes fejlődésének következményé, hogy a kínálat oly magasan hordja fejét, mikép a kereslet e szédítő magasságba alig tud feltekinteni. Azok a kufárok, kiknek minden baj jó arra, hogy belőle tőkét kovácsoljanak, felhasználják a silány viszonyok közé jutott nép nyomorát, hogy hízzanak rajta. Vizsgáljuk meg csak meunyiben indokolt a drágaság. Mert hogy bizonyos mértékig iudokolt, az kétségtelen. Ha tán még ma nem is, majd lesz később, a mikor beáll a tél s hol lassabban, hol rohamosabban fogynak a készletek. Első sorban meg kell állapítanunk, hogy az élelmicikkek ez időszerinti megdrágulása csak abban az előrelátásban lelhet magyarázatot, hogy a meglevő készletek nem lesznek elegendők az egész évi szükséglet kielégítésére. ható, biztos bukását. A terem egészen megtelt és a tömegen a feszült várakozás morajlása zúgott át. A darab gondosan kidolgozott első felvonása, dresztikus humoru epizódalakjaival és egy csinosan felépített vógjelenetével kedvezőre hangolta a közönséget és mikor a függöny legördült, általános, bár nem túlságosan zajos taps hangzott fel. Paul elhagyta önkéntes börtönét, megfigyelte az igazgatót, aki elégedetten járkált fel s alá, találkozott Girotval, aki bátorítólag kiáltotta feléje: — Jól indult a dolog! — végre pedig lesietett a nézőtérre, hogy a feleségét felkeresse. Útközben találkozott néhány ismerősével, akik kezükkel integetve biztatták : — Az első felvonás elég csinos 1 Sőt találkozott egy a sok közül, aki elragadtatással kiáltotta: — Kitűnő I A siker biztos! Végre ráakadt a feleségére is. — Nos, mit hallasz ? Mit beszélnek a darabról ? — Nem tudom, én egészen a háttérbe vonultam. — Miért? Hiszen ellenkezőleg, most mutogatnod kellene magadat. — Lehetetlen, borzasztóan fáj a fejem. Paul boszusan távozott és ismét a kulisszák közé sietett és tanulmányozta a közönséget, azt a sokfejű szörnyeteget, mely néhány rövid óra alatt uj nagyságokat teremt, vagy megtépi az elismert régi hírességek glóriáját,, amint éppen szeszélye készti, de ugy látszott, hogy az a tömeg most mindennel inkább foglalkozik, mint az ő darabjával. ; Sejtelme valóra vált, a második felvonás elbukott. A közönség figyelme csökkent, az emberek egymáshoz hajolva, veszedelmesen suttogtak ; a földszint a színpad helyett, a páholyok felé irányította látcsöveit és végre halkan megindult a nézők soraiban a köhécselés, az a veszedelmes köhécselés, mely a legtöbb esetben az újdonság sorsát döntőleg befolyásolja. Girotnak rossz napja volt. Közönséges eszközökkel középszerűen játszott. A keztyüs kezek, — merő udvariasságból, — lanyhán tapsoltak és a klakknak csak nagynehezen sikerült egy kihívást kierőszakolni. rr Oszi uido Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy c

uri diva

t különlegességek választék. OUdUbZ JcilO üzlete Györ, Baross-ut 30. — Telefon szám. 555-