Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-10 / 45. szám

Nagyon helyes, hogy már most lesznek drágábbak az élelmicikkek, mert ez által a nép már most lesz szoktatva a takarékossághoz, keve sebbet vesz drága cikkeket, a -készletek lasabban fogynak s igy jelentékeny részök megmarad későbbre. Hogyha az élelmicikkekkel kereskedőket ez az előrelátási elv ve zérelné, még dicséretet is érdemelnének. Ily módon azonban a famózus üzlet csak a vásár szinterén játszódik le. Ha azonban a színfalak mögé nézünk, látjuk, hogy a termelők, kiktől a kereskedők a cikkeket veszik, alig kapnak egy csekélységgel többet mint máskor, sokszor még annyit sem. Mégis kénytelenek olcsón eladni termésüket, mert a pénzre szükségük van. Ez a körülmény bizonyára saj nálatraméltó, más fejezet alá tartóz ván azonban, ezúttal nem foglalkozunk vele. Csak azt a megdönthetet len következtetést vonjuk le belőle, hogy a fogyasztó megkövetelheti, mikép az eredetileg, legrosszabb eset ben csak jelentéktelen áremeléssel árubabocsájtott cikkekhez oly árakon juthasson, minők a tényleges viszo nyoknak, nem pedig a közvetítő kereskedők mesterségesen szinrehozott árfelszöktetésének felelnek meg. Mikor elhangzott az ország min den táján a jajkiálltás, hogy reánk ront az ínség, visszhaugzott az ország összes kútárjainak szivében és szokatlan egyértelműséggel, hallgatag megegyezéssel kiadták a jelszót, hogy „Drágán kell eladni!" A szin mögött persze lemossák a festéket, kendőzetlen keményszivüséggel kihasználják azt a másik kénytelenséget, mely a termelőt eladásra birja. A nép meg, amelynek mégis csak élni kell, megfizetni kénytelen azokat az árakat, miket csak akkor volna szabad követelni, mikor az inség már tényleg beállott s diktátori szavának nem lehet ellenszegülni, Ennek a kárhozatos gazdálkodásnak, aminek a helyes neve: garázdálkodás, véget keli vetni, még mielőtt nem késő. Erélyesen követeljük, sürgetjük, hogy a hatóságok — fölösleges tanácskozások és akíagyártások mellőzésével — azonnal vegyék oltalmukba a nép érdekét. Követeljük most, még mielőtt a baj elharapódzott, hogy mindenütt, ahol indokolatlan drágaság mutatkozik, hatósági versenyt kell életbe léptetni a tulkapásokra hajló üzletemberekkel szemben. Nem kell azért, s nem is szabad ezeket az üzembereket tönkre tenni azzal, hogy épp azok részéről tapasztaljanak le nem győzhető konkurrenciái, akiknek támogatására ők épp ugy vannak rá utalva, mint minden más polgár — a fogyasztók. De a javasolt eszközzel oda kell hatni, hogy a kétsziniiség jól védett bástyája mögül ne lőhessenek a fegyvertelenekre s ne legyen a nép legsoványabb éve az ő legkövérebb esztendejük. A szokás az, hogy a szerzőnek már a második felvonás után gratulálnak sikeréhez, anélkül, hogy az utolsó felvonást látták volna. Paul igyekezett a szokásos bókokat provokálni és czéltáblául kiáltott Ismerősei közé. — Csinos, elég csinos! — Néhány rövidítés a hosszas párbeszédeken kétségtelenül előnyére íog válni! — A siker, — ha nem is zajos, — de elég tisztességes ! Az igazgató hidegen, kicsinylőleg haladt el mellette, a színészek pedig egyáltalán még figyelmükre sem méltatták. Paul ugy érezte, mintha valami betolakodott idegen volna itt, akit szánalomból megtűrnek. Kétségbeesetten vánszorgott Girot öltözőjébe, ahol kimerülten egy székre rogyott. A nagy művész körmeit ráspolyozva és közönyösen igy szólt: — A közönség szeszélye kiszámíthatatlan, uram 1 A kívülről hangzó harsány csengetés színpadra szólította a színészt és a szerző megsemmisülten magára maradt az öltöző ben. Miközben botjával gépiesen hadonászott, véletlenül leverte a falon függő fényképet, amely mögül egy levél is a fűidre hullott. Pál lehajolt utána, felvette, önkéntelenül átfutotta tartalmát és összerezzent, mert felesége kezeirásat ismerte fel benne. Juliette azt irja Girotnak, hogy másnap meglátogatja lakásán és az önhitt művész nem éppen hízelgő széljegyzeteket karczolt a levélre. Paul majdnem elájult izgatottságában. Juliette és Girot! Milyen alávalóság! Eszébe jutott feleségének tartózkodó, félénk viselkedése az utolsó napokban és hirtelen belátta, hogy ő maga hajszolta Juliettet a gyűlölt színész karjaiba, saját dicsőségének szolgálatában. És Girot, ez a nyomorult szörnyeteg, — most, miután már czélját elérte, — szán dékosan rosszul játszott, hogy a darabot elbuktassa és a szerzőt ugy anyagilag, mint erkölcsileg megkárosítsa! De n< m kerüli el büntetését a hitvány nőcsábító ! A szerző erőteljesebben ál markolta botját és megkönnyebbülten fellélegzett! Pokolba a kritikával, közönséggel, kollégákkal és a darabbal ! Most a becsülete forog koczkán ! Paul felkapta az összegyűrt levelet és lerohant a , lépcsőkön egyenesen a színpadra. Mikor az első kulisszához ért, hirtelen megállt. Szinte megdöbbent, mert a nézőtér felől viharos taps hallatszott. Girot éppen most harsogta el nagy jelenetét, mely bombaszerüen hatott a közönségre. Alig kezdődött meg az utolsó felvonás, a váratlan siker felvillanyozta az összes szereplőket. Girot fenomenális voit, érces hangjavai megreszkettette a hallgatóságot. Paul megfeszített figyelemmel hallgatta, a költő lel kesedésével, aki megittasodik, megrészegül a tudatban, hogy féltett müve megértésre talál. Lelkében a iegellentélesebb érzelmek Azonkívül van egy-két szavunk a lakossághoz is, melyet kérve-kérünk, hogy — bármiként is intéztetik el ez a fontos kérdés — ne tévessze szem elől a saját érdekét, mely parancsolólag követeli, hogy takarékoskodjék. TI 11 1 í r 1 ii ii r r i Fiivas a varos kozonsegehez. — Női kereskedelmi tanfolyam Pápaii. — Minthogy nap nap után jelentkeztek Pápán hol egyik, hol másik tanárnál oly nők, kik magukat a kereskedelmi levelezés, részint a gépírás, gyorsírás, részint a könyvvitelben vagy kereskedelmi számtanban kiképeztetni óhajtották, azonban egyrészt a tanárok nagy elfoglaltsága miatt, másrészt meg a magas tanítási dij miatt csak egyik vagy másik tárgyban nyerhetnek oktatást^ önként felmerült a kérdés, nem lehetne-e ezen oktatást valamiképen szervezni és hz egész oktatásnak az összes kereskedelmi ismereteket felölelő rendszeres, egységes formát adni. Ezért több helybeli tanár értekezletet tartót; és elhatározta, hogy, mivel ilyen női kereskedelmi tanfolyam rendszerint kereskedelmi testületek égisze alatt állanak, felkéri a helybeli Lloyd és Omke pápai elnökségét, hogy a szervezendő női kereskedelmi tanfolyamot erkölcsi támogatásában része, sitse és a felügyeletet vállalja el. Nevezett egyesületek ülésükben elhatározták, hogy a női kereskedelmi tanfolyam létesítését szükségesnek tartják, erkölcsi támogatásukban részesitik és a felügyeletet is készséggel elvállalják ; egyszersmind megbízták dr. Kapossy Lucián főiskolai tanárt és keresk. tanonciskolái igazgatót a'tanfolyam végleges szervezésével. Az oktatás célja megadni azokat a kereskedelmi és gyakorlati ügyességeket, meháborogtak: a gyűlölet, undor, reménység és csodálat vegyüléke. Minél előbbre jutott a felvonás, Girot annál elragadóbban, annál nemesebb páthosszal játszott és igy következett be a végső jelenet, mindinkább fokozódó, zajos sikerrel. Paul még erősebben szorongatta markában botját, de ebben a pillanatban, mintha erős ökölcsapást érzett volna a mellén, hátratántorodott: a taps orkánszerüen tombolt, a végső jelenet váratlan fordulata őrült lelkesedésre ragadta a közönséget és mikor Girot a szerző nevét kihirdette, a tapsvihar újra és még nagyobb erővel kitört. A függönyt ötször-hatszor felhúzták és Girot méltóságos önérzettel magával vonszolta a partnereit a lámpák elé, miközben az ovácziók még fokozódtak és tisztán hallatszottak a kiáltások : — Szerző ! Szerző ! Lássuk a szerzőt! Az igazgató zokogva borult a szerző nyakába. Juliette is megjelent, izgatottságában, örömében és boldogságában megtántorodva. A barátok mind a szerző felé rohantak és akarata ellenére is kituszkolták a függöny elé, ahol már Girot sugárzó mosollyal várta. Paul kiejtette kezéből a botot és a premiereláztól megittasodva, kábultan, mámorosan, győzedelmesen hajlongott tízszer, húszszor, számtalanszor a lelkesült közönség előtt Girot társaságában és elfelejtette, hogy ezt a nagy dicsőséget boldogsága árán szerezte meg.