Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-10 / 45. szám

XXTI. évfolyam ­1912. no^r. lO. 45. szám üözérdekü fáinfiefíen lieiüap — Íeg|elenik inioden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 li L A T S E K FRIGYE S. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Mélyen tisztelt Szerkesztő Ur ! Engedje meg igen tisztelt Szer­kesztő Ur, hogy a létesítendő felső kereskedelmi iskola ügyében a helyi sajtó lapjaiban felhozott érveket a le hetö legtárgyilagosabb megvilágításban vizsgálat tárgyává tehessem, annak elő­zetes kijelentése mellett, hogy leljesen téves a „Pápai Hírlap" nagyérdemű szerkesztőjének, lapja 43 ik számában közölt amaz állítása, hogy én „conditio sine qua non" gyanánt kötöttem volna ki igazgatóvá leendő megválasztatáso­mat. Valósággal nevetségesnek tartanám magam is, hogy a város képviselőtes­tületének választási jogát semmibe se véve, annak praejudicálni akarjak. Mint eshetőséget azonban, tervezetem elkészí­tésénél igazgatóvá leendő megbizatáso­mai fellétlenül számba kellett vennem, mert senkiről nincs jogom feltételezni, bogy tervezetem elfogadása esetében engem csak arra használjon fel, hogy velem a sült gesztenyét a parázs alól kikapartassa — más részére. Tény, hogy a tervezet -elkészítését magam ajánlottam fel a polgármester urnák, aki ezen önkéntes váilalkozáso mat tisztán a közérdek szemponljából szívesen fogadta. Támadni azonban ebben az igazán égetően szükséges és épen ezért mielőbb megvalósítandó köz­érdekű ügyben, — azért, mert terve­zetet eddigelé még más nem készített, — engem jogosan talán még sem lehet és még kevésbbé a polgármester urat. Módjukban lett volna az igen tisztelt helybeli, közgazdasági kérdésekkel is foglalkozó kartárs uraknak tervezetek elkészítésével engem már régen meg­előzni, illetőleg tervezetein benyújtása óta is ujabb tervezetei a ?áros érdemes tanácsához benyújtani. Hogy ezt ebben az általuk is égetően szükségesnek el ismert, fontos ügyben idáig még meg nem tették, arról sem ajiemes tanács, sem szerénységem nem tehetünk, ez azonban semmiesetre sem lehet ok arra, hogy a benyújtott tervezet az igen tisztelt kartárs urak részéről is a leg­tárgyilagosabb kritikával ne fogadtassék. Elvégre is vagy jó az általam készített tervezet, vagy pedig rossz. Ha jó, akkor mint komoly eshetőség magától beállhat igazgatóvá leendő megbízatásom, ha pedig nem az, akkor semmi egyéb nem történik, minthogy továbbra is az állami közoktatásügy szolgálatában maradok. Ezt elbírálni a képviselőtestület lesz hivatva, ennek praejudicálni én ép ugy nem akarhatok, mint ahogy nem lehet célja senkinek egy ilyen fontos közér­dekű ügyben tervezetem ellen hangu­latot kelteni pusztán azért, mert ez az egyedüli tervezet eddigelé. Legfőbb cé­lomat ezen ügy iránt való az eddiginél sokkal fokozottabb érdeklődés felkeltését gondolom, már letagadhatatlamd elértem, a többi, a városi képviselőtestület dolga lesz, mely bizonyára a helyzethez illő tárgyilagossággal fog határozni. Tárgyilagos kritikára azonban min­denki részéTöl joggal számithatok és ezt ne tessék lefegyverző bóknak venni, ismerve a pápai sajtónak és kartárs TARCZ/Y Premiere lázban, Az előszoba ajtaja olyan zajosán csa­pódott, be, hogy JuUette felriadt merengé­séből. A nehéz függönnyel fedett ajtó kü­szöbén összeszorított, ajkakkal, fénytelen szemekkel megjelent Paul, majd némán a díván sarkába rogyott, keresztbe fonta kar­jait, amig végre felesége aggódó kérdéseire vadul kifakadt: — Hogy mi a bajom ? Vége a dara bomnak ! Girot visszaadta a neki osztott szerepet! — Lehetellen! — Pedig ugy van I Éppen Grassadien igazgató irodájában tartózkodtam, amikor belépett Girot szemtelen mosollyal és kiáll­hatatlan orrhangján igy szólt: „Ez a szerep nem nekem való! Nem értem meg, nem érzem át és talán a szerző javára cselek­szem, ha el nem játszom !" — A gazember! P3dig éppen, az ő egyéniségére szabtam a főszerepet! És most Grassadien más darabot tűzött az enyém helyett műsorra. — Szegény Paul. — Mindennek részben te vagy az oka, — folytatta ingerülten Paul. — írói körök­ben a nő a férjnek munkatársa szokott lenni. Látogatásokat tesz, uj összekötteté­seket keres ós igyekszik a befolyásos egyé­neket házának vendégül megnyerni! De te visszavonulsz, mint a félénk csiga, folyton itthon penészedel és kerülöd az embereket! Juliette válaszolni akart, de jobbnak látta a hallgatást, mert női ösztönével meg­sejtette, hogy mi ingerelte férje ellen a szinész boszuvágyát. Girot, — mint szinész, — a imp hőse volt. Noha már meghaladta életének negy­venedik évét, mégis karcsú, szép ember maradt és rendkivüli elegáns fellépésével, dus fekete hajával a nők kedvenczévé küz dötte magát. Fenyesen megjátszotta az éret­tebb szerelmeseket, akik akaraterejükkel megfékezik a gyávákat, megremegtetik a gazembereket és lebilincselik a nőket. Girot ezt a szerepet az életben is sikerrel játszotta. A harminczéves, hóditó szépségű Juliette, hullámzó szőke hajával, mélységes kék szemeivel, őzszerü termetével megnyerte a művész tetszését és Girot, a könnyű győ­zelem biztos reményében megostromolta sze­relmével a költő szép feleségél ; de miután váratlanul határozott ellenkezésre talált, most gyáva boszuját a szerencsétlen férjen töltötte ki. Paul felemelkedett helyéről és izga­tottan a kalapja után nyúlt: —• Kimegyek egy kicsit a szabad le­vegőre ; a fejem zug, félek, hogy beleőrülök. Juliette — magára maradva — hosz • szasan elgondolkozott, azután hirtelen elha tározással az Íróasztalhoz lépett. Két nappal később a kétségbeesett költő hivatalos értesítést kapott az igazgató­tól, hogy darabjából a próbák már folya­matban vannak. Örömtől sugárzó arcczal rohant felesége szobájába és az igazgató levelét kezében lengetve, kiáltotta : A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT 1 csakis Fő-utca 19 sz. alafi ll | V" s^s* íii in * w ^ (közvetlen a megyeháza mellett) J^Ji dLMh^JSÜ Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeurulia-szabékiiál lehet megrendelni. C\L\o\év\ve\e\W sxaWsJoma és V\Ao\goxás \ ^{a^ atvgoV és sVó\orsT,ácyv Ve\méV\>ev\ \ Válasz a felső keresk. iskola ügyében.

Next

/
Thumbnails
Contents