Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-03 / 44. szám

nembánomság legszomorúbb példáját éppen az érdekelt iparosok és kereskedők körében találjuk, akik tanoncaikat nemhogy rászorítanák az iskolában való járásra, de mindenképpen azon fáradnak, hogy okkal móddal e kötelezettség alól kivonják őket s e helyett olyan munkákra is alkalmazzák, a melyek az iparral semmiféle összefüggésben nincsenek. Közre hat ebben az irigység, a hiúság is, mert a legtöbb tanonctartó iparos és kereskedő féltékeny arra a csekély több tudásra, intelligenciára, mely tanoncára az iskolában rátapad s melyet ő szégyenkezve nélkülözni kénytelen. Nem tűri, hogy tanonca többet tanuljon vagy többet tudjon, mint ő, a mester. Hej, pedig ha az iparos és kereskedő osztály helyzetének javulását komolyan óhajtjuk, komolyan akarjuk, lehetetlen nélkülözni a tudásnak, az ismereteknek azon elemeit, amelyeknek hijja vetette hátra a magyar ipart, a magyar kereskedő osztályt a műveit, haladó népek versenyében olyan távolra, a honnan előre törni, megfelelő helyre jutni már csak nagy erőfeszítés árán lehet s mely nélkül nemcsak haladni nem tud, de menthetetlenül elmerül oda, a honnan nincs menekvés: a nemtörődömség mindent elnyelő közöny posványába. A tisztes iparos osztályból elégületlen, tudatban, minden képesség és járavaló, hasznos munkásság kifejlesztésére alkalmatlan kontárok serege fejlődik ki a szellemi pailéro zottság, ismeret bővítés nélkül, mely sem az iparnak, sem a társadalomnak erősségét nem képezheti. S mégis annyira fáznak, annyira szükkeblüsködnek iparosaink és kerezkedőink attól, hogy a gondjaikba vett, lelkiismeretükre bizott tanoncaikat, az ipar és kereskedés jövendő alkotó elemeit a küzdelemre tudással és szellemi képességekkel felruházzák, hogy szinte ellenséges indulatnak rosszakaratú önzésnek lehet ezen eljárást minősíteni. Hiábavaló a felügyelő bizottság| nak önzetlen fáradozása, a tanitótes tiiletnek keserves munkája, ha minden igyekezet megtörik, fönnakad egyesek önzésén, nemtörődömségén. A panaszos jajszó, mely az ipar és kereskedés sülyedése, hanyatlása miatt elhangzik, sok vonatkozásban áll eme szomorú jelenségekkel, melyért az iparos és kereskedő osztály indolens része önmagára vessen és önlelkiismerétenek adjon számot. Azok az iparosok és kereskedők, a kik az üres jelszavak visszhangzásában lelik örömüket és merítik ki minden ambíciójukat, tegyenek le erről és e helyett cselekedjenek, példát mutassanak, miképp kell nevelni, megerősíteni az uj uemzedéket a lét harcaira. Jubiláló pénzintézet. — A „Pápai Önsegélyző Egyesületi Szövetkezet" decennális jubileuma. — Városunk ezen népszerű és közkedvelt pénzintézete a folyó év végén tölti be fenuAdél a fejéhez kapott és elsimította a haját, mintha azért nyúlt volna lüktető agyához, hogy néhány tolakodó hajszálat csonttűje alá kényszerítsem Asztalos Fülöp meg volt elégedve a hatással. — Kiderült azonban az is, hogy Boránd Tibor, az én kedves barátom, már négy év óta manipulál a hamis váltókkal. Eddig mindig beváltotta s nem derült ki az, ami ma r— miután fizetni nem tudott — kiderült. Állandóan hamisította az aláírásaimat. Boránd Tibor, barátunk. Házunk barátja. Az asszony behunyta a szemét. Erőt vett magán és reszketés nélkül, hangsúlytalanul kérdezte: — És te, mit tettél ? A czinikus mosoly ismét megjelent Asztalos Fülöp lefelégörbült ajakvége körül. Gúnyosan felelte : — Mit tettem? Amint láttad: beváltottam a váltót. Nem volt nálam pénz, hát ideküldettem a. lakásomra. Csak nem fogom ötezer koronáért pellengérre állítani a barátomat. A legjobb barátomat, — mondta maró éllel. — Házunk barátját. Adél vonaglott a kitörni készülő sirás előtt. Elfulladt hangon tudakolta: — És mit fogsz tenni ? Asztalos Fülöp felállott. Kezét a nadrágzsebébe sülyesztette és megvetette a két lábát, mint aki a legbiztosabb poziczióban képzeli magát. Egyet lökött a vállával és súlyosan, ólmosan, elkeseredetten válaszolt: — Becsukatom ! Az asszony összezsugorodott a helyén. Zsebkendőjét a markában tartotta és rászo ritotfca a szájára, hogy zokogó nyöszörgése, visítása, aminek visszhangját a kebelében érezte, ki ne hangozzék. Nehéz könnycseppek omlottak az ölébe. A férj vicsorgatta a fogát. Hihetetlen erővel tudott uralkodni magán az asszony. Egyetlen gyanús mozdulatot sem tett, amibe bele lehetett volna kötni. Asztalos Fülöp bizott a kelepczében, amelyet ugy állított fel, hogy — amint ő a feleségét ismerte — bele kellett esnie. Most már az asszony tudta, hogy mi vot az a papír, amelyet az íróasztalba zárt. Ha Adél csakugyan a Boránd Tibor szere tője, akkor ki fogja venni a fiókból a váltót. Hiszen neki is van kulcsa hozzá. Kilopja a váltót, hogy eltüntesse a bűnjelet. Ha pedig a váltó a helyén marad, akkor hitvány pletyka áldozatai mind a hárman és az aszszony hűségében nincsen oka kétkedni. Asztalos Fülöp az asszony háta mögé került. Onnan ugy látszott, mintha az újságra meresztené a szemét. — Megyek az irodába, — vetette oda. Kinyitotta az ajtót. Közben leste az aszonyt, az meg sem mozdult; Asztalos Fülöp topogott a lábával. Mimelte, mintha I állásának 10-ik esztendejét, amely idő alatt a szövetkezeti eszmét a maga tisztaságában ós népszerűségében valósította meg. Meggyőződtetett bennünket arról, hogy ezen egyesületnek tagjai igazi bajtársak, áldozatkész testvérek, akiket a közös érdek fűzött össze és a felebaráti szeretet olvasztott egybe; azon igazi felebaráti szeretet, mely a szegénységen nem könyöradományokkal akar segíteni, hanem akként, hogy józan munkásságra gerjesszen és takarékosságra buzdítson. E mellett a humanizmus szelleme hatja át, mert a tagok, a társok egymáson segi teni, nem pedig egymáson nyerészkedni akarnak. Döntő bizonyságot tett ezen szellemi ről, valamint a maga belső szilárdságáról és ellenálló képességéről azon örvendetes tapasztalatunk, amely szerint a pénzpiac rendkívül kedvező alakulásának súlyos következméuyei a kölcsönre szoruló szövetkezeti tagokat sohasem érintették és a legteljesebb sikerrel védte meg azokat a lefolyt 10 év alatt változatlanul minden kamatlábemelés ellen, még akkor is, amidőn a helyzet súlya abban rejlett, hogy egyebütt a legjogosabb hiteligények sem találhattak kielégítést és amidőn a pénzpiac magatartása és hatása a pénzviszonyokat az elviselhetlenségig fokozta. Mindez kétségtelenül a vezetőség érdeme, amely a legnagyobb liberalitással és a legbensőbb odaadással törekedett minden jogosult igény méltányos kielégítésére. Ez a szellem tette a szövetkezetet anyagilag és erkölcsileg erőssé és az a humanisztikus irányt melynek ápolását és fejlesztését tűzte ki feladatául és amelynek a vezetőség minden értelmét és képességét szenteli. Az a sok és nagy eredmény, amellyel ezen jubiláns szövetkezet az egyesek és az összesség anyagi és erkölcsi jólétét dolgozva, fáradva és hatva előmozdította, egy kimagasló érdemmel gyarapodott meg alapitásákiment volr.a. Aztán becsapta az ajtót s hirtelen beugrott a mozaikkályha mögé. Adél néhány pillanatig mozdulatlanul maradt. Azután fölütötte a fejét ós hallgatódzott. Körülnézett. Meggyőződött róla, hogy egyedül van. Felállott ós gépiesen ment a férje dolgozószobájában. Egyenesen az íróasztalhoz. Neszelt, nem jön-e be a szobaleány ? Megnyugodott. Gyorsan előkapta kulcsait. Fölnyitotta az első fiókot. Egy papiros köteg tetején megpillantott egy váltót. Kiemelte, összehajtotta és eltüntette a kebelében. Bezárta a fiókot. Ekkor tekintete beletévedt a tükörbe. Megkövülten állott meg, miközben kiejtette kezéből a kulcscsomót. A tükörből látta, hogy az ura ott áll összefont karokkal a másik szoba közepén és diadalmasan mosolyog. — Fülöp! — kiáltotta magánkívül az asszony. Asztalos Fülöp kemény léptekkel került a felesége elé. — Csak ezt akartam tudni. A szeretője vagy 1 Takarodj! Ki a házamból! Adél lehorgasztott fővel, fájdalmasan zokogva indult kifelé. Mint a baltacsapások, ugy hatottak Asztalos Fülöpnek utána kiál- * tott szavai: — Különben a váltó nem hamis I Csak tudni akartam . . .