Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-03 / 44. szám

nak 10-ik évfordulója alkalmából amennyiben ezen időhatár megörökítése c jából egy tanulmányi ösztöndíj alapítványi létesített felsőbb ipari-, kereskedelmi és gazdasági iskolai tanulók segélyezésére, amely jelentékeny összegű és időről-időre emelkedhető ösztöndijakat, a 60000 kor.-ig emelkedhető törzsalap kamataiból teremti elő a szegény•sorsu jó tanulók jutalmazására, hogy ezzel s közreműködjék a hazai ipar, kereskedelem és földmivelés fellendítésében. Az igazgatóság igen ügyesen gondoskodott az ösztöndijak fedezetéről, araidőn erre a törzsalap hozamát jelölte ki, tehát olyan fedezet, amely a szövetkezeti tagoknak sem osztalékát, sem vagyonilletőségét nem csökkentheti és semmiféle tekintetben sem befolyásolhatja. Az ily módon ünneplő szövetkezetet, ólén Harmos Zoltán elnökkel, tanulmányi jubileumi emlékéért nagyrabecsüléssel és tisztelettel üdvözöljük és tisztelettel üdvözöljük és áldásos tevékenységének hatalmas arányokban való tovább fejlődését kívánunk a helyi közgazdasági érdekek hasznára. KARCZO L A T. — Korzó csevegés. — Jaj be szép az a Pest, Istenem be szép És benne milyen uri, mily szelíd a nép . . . No de mit keresek én nyolc órakor Gyöngyösön és zengek dicshimnuszt Pestnek — Pápán ? Igaz is ám, No de kérem, mikor Pápa is oly szép, Istenem be szép és benne is oly uri, oly szelíd a nép. Hát nem csoda, ha ember összetéveszti Pesttel. Mert hogy városunk másfél évtized óta rohamosan épült, örvendetes módon népült és minden várakozást felülmulólag szépült, azt nemcsak mi lokálpatrióták tartozunk elösmerni, de helyi ellenségeink se tagadhatják. Aztán meg az is bizonyos, hogy mi pápaiak csakugyan szelíd és uri nép vagyunk, szelid, mert zulukaffer vagy sziousindián nincs közöttünk egy sem, uri, mert nagyon szeretünk nagy uri lábon élni. Rég volt, nagyon rég, amikor legutóbb itt jártam Pápán. Istenkém, akkor még oly ifjú voltam és bohó, a szivem égett mint egy kohó, hogy rákellett szólnom, ne légy oly mohó, de jött az idő és rámvicsoritotta vasfogát — ohó! Azóta Pápán sok minden megváltozottCsak az idő nem. Nekem ugyan ne merje senki se mondani, hogy az idők változnak és mi változunk azokban, mert szeme közé vágom, hogy hazudik. Az idők cseppet sem változtak Pápán, de mi igenis változtunk, íme az idő még ma is az ő régi vasfogával rág meg mindent, de az emberek szájában már túlnyomó az — aranyfog. A Szaitafernesz koronájáról kisült, hogy hamis, de az a korona, amit a legutolsó vigécecske szájában látsz, az okvetlen valódi — arany. Külföldön jártamban egy nagyon vagyonos emberről hallottam beszélni, ugy hivták: Morqenstunde, erről mondták nekem, Morgenstunde, hat Qold im Munde. Kinevettem őket és azt mondtam, ez mind cipőkrém hozzánk képest, ismerek j minálunk embereket, nőket és férfiakat egyaránt, akiknek a szájában egész aranyhidak ! vannak. - Olyan nagy szájú emberek van- j nak maguknál? kérdi valaki csípősen tőlem. — Kérem tessék dr. Kóródi Simon és dr. ' Bass uraktól felvilágosítást kérni, ezek fog- ' lalkoznak nálunk szájmérnöki teendőkkel és ; ha ezek irgalmatlanul nyilatkoznának, tessék 1 fordulni az — irgalmasokhoz. — Hajdanában megelégedtek az emberek a plombbal, ma azonban minden applombbal történik. Különösen el vagyok, ragadtatva, amit itt ujabban a világ legszebb intézménye tekintetében látok. A világ legszebb intézménye ugyanis — a páros élet. Hiszen a nóta is azt tanítja : páros élet a legszebb a világon. Ha az esti korzót figyelemmel szemléljük c' est drole, chacun á sa chacuniére — mondaná a francia, ha látná itt a fiatal generáció páros felvonulását. Olyan a mi korzónk, akár egy jól rendezett Polonaise. Pár pár után és pedig ki ki a maga párjával. Ha valaki ezt a felvonulást megfigyeli, annak nincs szüksége órára, mert minden egyes párnak meg van a pontos ideje, melyen a láthatáron na poriként feltűnik. Dehát isteni dolog is az a nyelvtani tökéleLesség, mely szerint minden magánhangzónak, vékonynak, vastagnak egyaránt meg van a maga ékezete. Bámulatos módon kifejlett itt a művészet és irodalom, no meg a nyelvészet iránti érzék is. Különösen nagy lendületet vett a festészet. Egyik ember festi a másikat, persze másként fest, ha jelen van az akit fest és másként annak a háta megett. De nem min denki olyan alíriusta, hogy a másikat fesse, vannak egoisták is, olyanok, akik magukat festik és itt különösen a képfestészet nyomul előtérbe, mert ujabban némelyek ugy festik a saját képüket, hogy csak ugy fehérlik tőle az utca. A nyelvészet különösen a korzón nagy. Vannak olyanok, kik ha csak annyit tudnak is angolul I do not, egész estén ezt az egy mondást hangoztatják, ha épen nem helyes angolos kiejtéssel is, amidőn valaki elmegy előttük, hogy ezzel inponáljanak és elhitessék, hogy ők csak angolul speakelnek. Hát még az irodalom. No ez meg egyszerűen, többszerüen nagyszerű. Némelyik már meg sem elégszik egy író munkájának olvasásával, hanem ezt meg is írja neki a legnagyobb tetszés és elismerés nytlvánitása mellett, kérve egyben tőle — autogrammot. És amidőn ez a csúnya irö annyira nem belátással Bíró, hogy válaszolna, újból felkeresi és most már kedveskedésül egy egész irodalmi műfajt kér tőle. Mire az érzékkel bíró író most már mégis tollat ragad és levélben adja meg a választ. Médi, Módi, Médike, sóvár zsenge Médike — nem irok és elmondja véleményét; maradván végezetül kiváló tisztelettel és kívánt — autogrammal. Az autogrammgyűjtés különösen nagy mérveket öltött. A legutóbbi népgyűlés után a vasúton óriási autógramm hajtóvadászatot inscenált jobb ügyhöz méltó buzgalommal egynehány bájos leányzó. Az egyik oda szalad két igénytelen külsejű fiatal emberhez, alázatosan kérve tőlük aláírást a noteszába. A két ifjú szó nélkül fogja a könyvecskét, ceruzát és ir. A leányka minden autogrammnál többet érő mosollyal és knikksszel mond köszönetet és már szalad másfelé. A két ifjú összenéz és hangosan felkacag. Engem bántott a dolog és nyomban odaléptem a két ifjúhoz, hogy kérdőre vonjam őket, amiért ők egy pápai, tehát feltétlenül szép leányt kikacagni merészkednek. Bemutatkozom nekik. ők is. Az egyik ilyen formán: Kohn Izsák vagyok, a Bíau és Gucker cég képviselője, billiárdkrétában csinálok, — a másik imigyen : nevem Dachsel Éliás, a Gans és Kubovics céget képviselem villamerőre berendezett harisnyakötő csatban utazok, isten ucscsa nadszerü gyerekek ezek a pápai kis leányocskák, a nevünket kérte most épen az egyik, bele is irtunk neki a könyvébe, de el szaladt mingyárt, pedig hát szerettünk volna vele eldiskurálni egy kicsit mondá bőbeszédüséggel. Erre tüstént rájöttem, hogy mit és miért nevetett a két cégképviselő, a vonat berobogott és ók beszálltak a — bánhidaiba, nem is tartottam őket vissza, mert beláttam, hogy jogosan kacagtak az ártatlan autógramm aufsicceren. Morál: Nem mindenki orsz. képviselő vagy újságíró, aki egy népgyűlés után elutazik. Node elég a fejtegetésekből ; hogy is mondja János ur, a pápai utca nagymondásu szavalója: „ha az ész föllebb jár mint a gondolat, megszakad az erőtalaj és a dupla agy kettős tüneménye elszáll". És leteszem a tollat, talán mint szintén fenti szónok mondja: „ippig ez által értem el a hatási kedély formai viszonyokat". Leékayné M. B. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa nehezen tudja „a haladásrend nagykeresztjét" kiérdemelni. Az hirlik, hogy Pápa városa nem mondhatja magáról, hogy „minden zsírral meg van kenve". Az hirlik, hogy Pápa városa elfelejtett Halottak napján a betemetett artézi kútra koszorút helyezni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnket a múltkori népgyűlés hidegen hagyta. Az hirlik, hogy a polgármesternek a csatornázás lesz a slágerje. Az hírlik, hogy a rendőröknek a vasúti állomás épületében külön bejáratú és kijáratu szobájuk van. Az hirlik, hogy Halottak napján sokan csak a kegyelet pótadóját rótták le. Az hirlik, hogy Halottak napján néhányan a temetőben ébredtek fel. Az hirlik, hogy Halottak napján voltak sokan, kik a könnyeket tormával csalták ki. Az hirlik, hogy Hubertus napján rendezett falkavadászat után forralt borral hűtötték le a lovasokat. Az hirlik, hogy Hubertus napján rendezett fal ka vad ász at,on a „sleppet" üldözték. Az hirlik, hogy Pápán vannak hölgyek, kik a köszöntést csak az udvarlóknak viszonozzák. Az hirlik, hogy a darutollas legények a lőcsei kalendáriumba kerültek. AZ hirlik hogy a libatollas legények a farsangban egy „slachmonesz estélyt" rendeznek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok csak négyszögölenként udvarolnak. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagoknak sok helyen nincsen ázsiójuk. Az hírlik, hogy Pápán a potya- ós szimpla hólyagok részére a sörödékben a sóskifliik számozva vannak. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben minden vasárnap és ünnepnap este „szabad a bemenet" et játszanak. Az hirlik, hogy Mihályházán a kukoricásban becsületsértést követtek" el. Az hirlik, hogy Mezőlakon egy majorbeli fiatal ember bánatában répaszeletet evett. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a Hubertus napján rendezett falkavadászaton látcsövön lovagolt. HÍREK. — Személyi Mr. Hunkár Dénes vármegyénk főispánja, holnap a délelőtti gyorsvonattal Veszprémből, hivatalvizsgálat céljából, városunkba érkezik. — Halottak napja. Városunk közönsége, ugy mint minden évben, ugy az idén is méltó kegyelettel ünnepelte meg pénteken a drága halottjainak emléket. Már a reggeli órákban a koszorúk egész halmaza borította el a sirhalinokat. Sűrű tömegekben érkezett a közönség az esti órákban, hogy a temető kivilágítását megszemléljék. Tündöklő fényárban úszott a halottak országa s csak a késő órákban kezdett távozni a közönség a temetőből. A mécseket, lámpákat, gyertyákat eloltották á újra csendes, elhagyott és sötét volt a temető — mint rendeseu.