Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-11-03 / 44. szám

mat, a milyen többé nem kinálkoz­hatik ? Olyan typusu felső kereskedelmi iskolára, amilyen már 40 van az or­szágban, legközelebb akkor lesz szük­ségünk, ha országunk lakossága a 100 millió felé fog járni. Addig pedig a ke reskedelmi iskolák közül csak az aka­démiák jöhetnek szóba, mert keresk. akadémia még csak négy van az or szagban (Budapesten kettő, t. i. a ke­resk. társulaté és az állami keleti ke­resk. akadémia; Kolozsvárott egy ál­lami s Fiúméban a folyó évben meg nyilt kiviteli akadémia); a felső keres­kedelmi iskolákat pedig, a szükséglet­hez képest reducálni kellene tizre, a többit pedig átalakitani a keleti, a ten­gerészeti és a kiviteli akadémia tanter­vének figyelembevételével. A dolog a nyelveken, nem a közgazdasági tárgya­kon fordul meg. E tárgygya! részlete­sen egy előadás keretében fo lalkozom majd jan. 19-én a Jókai köuen. Most még csak a költségekről egy kis hozzá­vetést! A bpesti kereskedelmi akadémia évi kiadása volt az 1907—8. iskolai év végén 137.000 korona, melynek V 7 t fedezte az állam, 20.000 K segéllyel. A tandij horribilis, évi 300 korona, s a tanulók 25 százaléka elzüllik, mert nem tud megélni. Másik szélsőségbe esik a kolozs­vári kereskedelmi akadémia, a hol in­ternátus van ; a fizető növendékek nagy száma — leszállította a tanulmányok szinvonalat. Egészséges élet lüktet a keleti ke­— Nem. Tibor a szokásos általános fogadó estélyeken kívül nem jön mihozzánk. Ha csak ma délelőtt nem találkoztak. Ez a feltevés is lehetetlen. Telefonon beszéltem Tiborral, A hivatalában volt. Okvetlen em­iitette volna. Hát akkor kit vár? Összeszorította húsos ajkait, nehogy oktalan kérdés csússzék ki az ajkán. Aztán nyugodtan folytatták az étkezést. Az etéd vége felé tartottak, amikor csöngetés hallatszott. Kevéssel azután a szobaleány jelentette, hogy egy szolga vá­rakozik as előszobában. Asztalos Fülöp felhörpintette a fekete­kávé maradékát és kiment. Néhány perccel később azonban visszajött. Szemmellátható­lag jókedvű volt. Szivarra gyújtott, azután bement a dolgozószobájába. Megállott az íróasztalánál. Besanditott az oldalt függő tükörbe és roppant megelégedéssel látta, hogy a felesége, ültében előrehajolva, az ebédlőből figyeli minden mozdulatát. A férj valami papirost vett ki a belső zsebéből és becsúsztatta az Íróasztal fiók­jába. Bezárta és visszatért az ebédlőbe. Adél érezte, hogy valaminek történnie reskedelmi akadémián; csak korlátolt számmal vesznek fel, jól megválogatott növendékeket, 25-t egy évfolyamra; minden 2 ik fiúnak jár ösztöndíj. Ezt az intézetet kopirozták le Fiúméban ; kihagyván nyelveiből a törököt, kine­vezték kiviteli akadémiának ! Pnkkad­jon Bécs. hogy nemcsak neki van Ex­portakadémiája ; s most ott vagyunk a Balkán tövében, Fiúméban két akadé­miával (a tengerészeti s a kiviteli) és egyiken se tanítanak törököt, a mely pedig leghívebb, legmegbízhatóbb, leg­intelligensebb a bárom boszniai nem­zetiség között. Elhamarkodva nem lehet okosan cselekedni. . Sarudy György. es Annyiszor halljuk, oly sokszor vesszük ajkunkra azt a jelszót, hogy a magyar ipar és kereskedés istápo­lása, föllenditése, megerősítése nem­zetpolitikai szükség és cél, hogy mél­tán föltételezhető, miszerint minden tényező, minden alkalommal érvénye siteni törekszik a cselekvés pillana tábau a jelszavakban rejlő igazságo­kat, hogy ne csak a hangzatos szó ban nyerjen kifejezést a közóhaj, de megtestesülést nyerjen cselekedete inkben az eszme, melynek érdekében szóharcot vivnak a hivatottak és vá­lasztottak. De hát igy van-e ? Összhangzás­ban áll-e cselekedetünk e hirdetett igékkel? Mi magunk szolgálunk-e pél dával arra nézve, hogy a megjelölt csapáson haladjunk ? Ha tiszta lelkiismerettel e kér désekre akarunk választ adni, ugy szégyen szemmel be kell vallanunk, hogy nem. S miu múlik az, hogy a polgá­riasult elem megerősödve, az iparos és kereskedő osztály fejlődése nem abban az arányban és mértékben nö­vekszik, mint ahogy a hangzatos jel­szavak után hinni szabadna ? A nemtörődömségen, a közönyön. Ez a megölője, ez a rothasztója minden üdvös dolog magvának és a mag fogamzó képességének. Mint a röpke szó a hirdető aj­káról, ugy elszáll a gondolat, az eszme magva, anélkül, hogy termő, fogékony üdvös talajra találna azokban, akikben a megvető hite szerint csírázni, gyö­keret verni és százszorosan, ezersze­resen megszaporodni kellene. Városunkban évek hosszú sora óta működik az iparos és kereskedő tanonciskola, hogy némiképpen pótolja, helyre hozza azokat a mulasztásokat, amik az iparos és kereskedő-osztály társadalmi és közgazdasági tényezővé való kialakulását megnehezíteni. Azt hinné mindenki, hogy első sorban maga az érdekelt iparos és keres­kedő osztály töri magát azért, hogy az iskoláztatás előnyeit segédmunká­sainak kiképzésére lelkiismeretesen és kötelességszerűen kihasználja vagy igénybe vegye. Ám nem igy van. Mert a legna­gyobb közöny, a nemtörődömség, a kellett; Fülöp készül valamire. Az újság mögül szemmel tartotta a férjét, aki magán érezte az asszony tekintetét. — Szegény Boránd ! — sóhajtotta Fülöp és összehunyorította a szempilláját. — Miért? Meghalt? — kérdezte fél­vállról, mintha merően idegenről lenne szó. — Még nem, — felelte Asztalos Fülöp, miközben leveregette szivarja hamuját. Az asszony erősen tartotta magát. Meg se rándult az arcza, csak a szive kalapált hevesebben. Nem válaszolt rá. A férje el­unta a várakozást és egyhangú mormolással elkezdte : — Ma délelőtt, egészen véletlenül, az Országos Bankban váltottam be részvény ­szelvényeket. Távozni akartam, amikor Ko­lozs, a vezértitkár, kidugta a fejét az iro­dája ajtaján — „Csodálatos véletlen, — mondta Kolozs, amikor belémkarolt és be vitt a dolgozószobájába, — hogy bejöttél. Ebben a pillanatban akartam telefonálni az irodádba". — Kíváncsian vártam, mit fog mondani Kolozs, miután nekem nincs dol­gom sem vele, sem a bankjával. Szivarral kínált meg, azután rezignáltán igy szólott: — „Képzelem, mennyire kellemetlen lesz neked, hogy Boránd Tibor helyett fizetned kell. De nem váltotta, be a váltót. Mind a ketten jóbarátaim vagytok, azonban fájdalmas kötelességet kellene teljesítenem, a váltó megóvatolásával". —- Kiejtettem a számból a szivart az ámulattól. Amennyire Kolozs hézagos beszédéből kivehettem, egy váltóról volt szó, amely velem és Boránddal áll vonatkozásban. Ugy látszik, meglepetésemet nem sikerült eléggé palástolnom, mert nyom­ban megkérdezte : — „Talán nem emlékszel a váltóra? Négy hónap előtt nyújtotta be Boránd, Én az ötezer koronát nyomban folyosittattam neki. Veletek szemben elte kintettem az értesítéstől és a szokásos for­malitásoktól". „Annál kevésbbé emlékszem, — feleltem, — miután Borándnak sohasem írtam alá váltót!" — Kolozs izgatottan fel­ugrott ültéből és a párnás ajtón kiszólt. Píir perez múlva meglobogtatta előttem Boránd váltóját. Asztalos Fülöp belefúrta tekintetét az asszony szemébe. Móst adja az első súlyos döfést: — Nevem a váltón hamisítva volt 1 Borán hamisította. Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa ka­lapokban nagy q, f » uri divat különlegességek választék. olidUhZ J cHü üzlete Györ, Baross-ut 30. Telefon szá.m 555- —

Next

/
Thumbnails
Contents