Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-10-20 / 42. szám

3ZXIIX. évfolyam. Pápa, 1912. olfc-b. 20. 42. szám MY Közérdekű független hetilap, — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Rgész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLAT S E K FRIGY E S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Tehetetlenek vagyunk! Kevés olyan magyar város van, amely pótadóval még nincs agyonterhelve. Csaknem mindenütt roskadozik a polgárság a közterhek súlya alatt és rettegve néz a jövendő elé, amely úgyszólván napról napra uj feladatok elé álíitja a városokat. Elmaradni nem lehet, mert az élet kényszerit a haladásra. Beruházás, uj intézmények, uj állások, fizetésemelés, kulturális kiadások egymást követik. Fedezet pedig nincs egyébb, mint a polgárság zsebe, amelybe nem folyik bővebben a jövödelem, mint évekkel ezelőtt, mig a kiadások rendkivül megszaporodtak. Ne bigyjük, hogy bárhol is rózsás a városi adófizetőknek helyzete. Eltekintve néhány kiváltságos várostól, amelyeknek terjedelmes földbirtokaik vagy jövedelmező iparvállalataik vannak, mindenütt kegyetlenül nehéz a helyzet. A pótadó kulcsa sem fejezi ki hiven a terhek súlyát, sem a pótadó alapját képező állami adók összege nem mérvadó. Ahhoz, hogy a városok helyzetét s a közterhek nagyságát megítélhessük, ismerni kell a polgárságnak az adófizetők zömének viszonyait, jövödelmi forrásait, anyagi erejét. Saját városaink viszonyait ismerjük minden oldalról és elmondhatjuk, hogy kemény megerőltetéssel tudjuk elviselni terheinket. Tele vagyunk nyomorúsággal, az bizonyos. Nemcsak azért, mert községi terheink jóval meghaladják az állami adót; hanem különösen azért, mert olyan kényszerű kiadások előtt állunk, amelyek százezreket nyelnek el s a létesítendő uj alkotások nem jövedelmeznek annyit, hogy a felveendő kölcsönnek csak a kamatait is fedeznék és végül különösen azért, mert a polgárság teherviselő képessége a végsőkig van feszítve, arra pedig, hogy a jövödelmi források akár a város, akár az adófizetők reszére bővüljenek vagy uj források nyíljanak, sem közel, sem távol kilátás nincs. Meg kell építenünk a csatornázást, ami százezrekbe fog kerülni. Az uj szinház felépítéséről is gondoskodni kell. A városháza már alig felel meg rendeltetésének. A sümegi vasutat is szeretnénk, amire szintén pénz kell. Ha tüzérséget kapunk, kaszárnyát is kell építeni. Felsorolni is alig lehetne mindazokat a kérdéseket, amelyek sürgős elintézésre és ujabb áldozatokra várnak. Mindezeken nem lesz könnyű keresztülgázolni és bizonyos, hogy a zugolódást, a panaszt nem fogjuk elkerülni, ha majd a pótadó ismét felszökik 10, 20, 30 százalékkal. De azért csőd előtt még nem állunk, mint a hogyan más városok. Nem ! Csődbe nem megyünk. Hogy azonban közgazdasági viszonyaink nem fognak-e még lejebb zülleni, az nem egészen bizonyos. Mert ahol a nagy adó miatt nem épülhet a város ; ahol a gazdálkodást megnehezíti, a vállalkozási kedvet megbénítja a közterhek rettenetes súlya, olt haladásról nem is lehet álmodozni. Kisszerű viszonyaink még jobban összezsugoorn^ I ÁRCZ/V Nemezis, Mikor Norton felesége visszatért a lakásba, hogy otthon felejtett pénztárczáját magához vegye; a férfi tudta, hogy itt a cselekvés órája. Elóbb azonban nngy óvatossággal összegezett mindent. Megfigyelte, hogy a cselédek, — akik látták távozni úrnőjüket, — az emeleten vannak, tehát annak visszatéréséről mitsem tudnak; az ulczán nem jár senki, szemben pedig nem voltak házak. Megölte tehát őt a napsugaras szobájában, ahol a tudományos dolgait szokta volt irni. Hogy miért ölte meg? Ennek közelebbi magyarázata nem tartozik szorosan e kis czikk keretébe. Különben is az ilyen okok a becstelen ember lelkében sohase kiemelkedők; semmiségekből keletkeznek és óráról-órára nőnek, mint azok a halmok, a melyeket naponkint összehordott szalmaszálak növesztenek nagyra. Megfontolt előrelátásból azért ölte meg a maga szobájában, mert a padozat ott linóleummal volt bevonva s egy ajtó nyilt belőle a laboratóriumába, ahol az acidum fürdője és saját találmányú olvasztó kemen czéji* volt. Nagy gondossággal fűzte egybe a láncszemeket, amelyek kapcsán e tettének minden jelenségét megsemmisíti. Csak éppen egyetlen kapocs volt hibás e láncolatban s erre nem számított: a saját természetének feszült idegessége. összerezzen'!, mikor Grey, akit ki nem állhatott, felkiáltott hozzá az utczáról : — Nincsen valami baja a feleségednek, Norton ? — Köszönöm, jól érzi magát. Miért kérded ? — Mert egy kis órája lehet, hogy találkoztam vele, mikor hazafelé sietett a tárcájáért. Mondtam, hogy megvárom, mert a feleségemmel volt ugyanegy utja. De azóta feltűnően sok idő mult már el s azt hiszem, hogy rosszul lett; talán a szobájában fekszik, anélkül, hogy te tudnál róla. Az előbb becsengettem hozzátok, de a cselédeitek nem látták visszatérni. — Én se láttam, öreg cimbora, bizonyosan szem elől tévesztetted, mert nincsen a szobájában. — Hát jó, majd kimagyarázza ő maga a dolgot, ha találkozom vele

< Isten veled. — Isten veled, öreg czimbora ! — Csak legalább ne hivna „öreg cimborá" nak ez az állat, — gondolta magában Grey. Olyan ez a Norton, mint egy csúszómászó, undok kigyó. S hogy éppen ez a férje ! . . . * Mrs. Norton eltűnése nagy port vert föl. Némelyek azt állították, hogy megszökött, mások, hogy öngyilkos lett. Akik isi .•.kosztümkelme újdonságainkra.-, és legújabb divatukész nöikabátjainkra felhívjuk tisztelt vevőink szives figyelmét. KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza.