Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-10-13 / 41. szám

^XIXI- é-^folya7Ti ­Pápa, 1Q12. ofe-fc. 13. 4=1. szám, Közérdekű tüggeiien hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATS fí K FRIGY E 8. HIRDETÉSEK É8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Köztudomásu dolog, hogy a nem­rég alkotott városi törvény utasítja a kormányt, hogy a rendőrség államosí­tására vonatkozó törvényjavaslatot két éven belül az országgyűlésnek terjessze elő. A kormány pedig megbízta dr. Pe­káry Ferenc minisztefí tanácsost a vi­déki rendőrségek tanulmányozásával. Ezek az intézkedések kétségen kí­vül az államosítás előjelei és arra is engednek következtetni, hogy a vidéki rendőrség államosítása nem fog sokáig késni. Nem az optimizmus súgja ne künk az államosítás közeledtét, hanem a vidéki rendőrség konjunktúrája olyan, hogy az államosítás létrejöttében im­már kételkedni nem lehet. Hogy végre az államosításnál tar tunk az nem egyeseknek érdeme. Az egyesek érdeme csak annyi, amennyivel egyénenként az államosítás érdekében kifejtett tevékenységükkel hozzájárultak, hogy a mü könnyebben létrejöhessen. Azzal nem azt akarjuk jelezni, hogy érdemük el ne ismertes­sék, sőt ellenkezőleg: az érdemesek jutalmaztassanak ! JVJi tette a vidéki rendőrség álla­mosítását szükségessé ? A magyar állam fontos érdeke ! Fontos állami érdek az, hogy a külföld szerezzen tudomást arról,, hogy Magyarország közbiztonságára nem 137­féle szervezetlen városi rendőrségek őr­ködnek többé, hanem egy államilag egységesen szervezett, katonailag fe­gyelmezett, iskolázott, megfelelően fi­zetett, független rendőrség ügyel, mely minden tekintetben megbízható, vagyis: európai színvonalon áll. És mihelyt a külföld meg fog győ­ződni, hogy Magyarországon a muze umba* való megbízhatatlan*vidékKrend őrség helyébe modern államrendőrség lépett, nyomban fogják észrevenni, hogy a külföldi töke felénk tart és gyatra iparunk föl fog lendülni. Nyílt titok, hogy a külföld azért tartja magát távol tőlünk, mert tudja, hogy a városokban, ahova a m. kir. csendőrség keze el nem ér, a közbiztonsági állapotok meg­bízhatatlanok. Fontos állami érdek az is, hogy a törvények és rendeletek pontosan végrehajtassanak, ami a mai állapotok mellett lehetetlen. Lehetetlen pedig azért, mert a mostani rendőrség önmagával is tehe­tetlen, hogy lehet tehát tőle kívánni, hogy még hivatásának is megfeleljen. Ezt jól tudják lent is, fent is. Hány hasznos törvény és rendelet vár végrehajtásra! Csak egyet említünk: a bevándorlásról szóló 1903. évi V. t. cikket. Sok ingyenélötöl szabadulna meg Magyarország, ha az emiitett tör­vény szigorúan végrehajtatnék. Akár­hányszor megtörténik, hogy teljesen vagyontalan s igy a közbiztonságra ve­szélyes egyén, csak mogyoróvesszövel a kézében átlépi szép országunk hatá­rát. Néhány év múlva már virilista. Honnan szerezte hát a vagyont, amikor a határon átsétálva, csak inogyoróvessző volt a kezében ? Erre ugyancsak egy­szerű a felelett: kiszipolyozta a sze­ot^- I ÁKCZA ^^ A szoknyás főispán, Amíg a régi udvarházak nem düledez­tek össze s mig a nagy famíliák, a vérbeli dzsentrik nem mentek tönkre, sok szép domínium volt a déllői mosolygó völgyben, de olyan pompás, híres kastély egy sem volt, mint a marosszegi Gericzey földesúré. A híresség oka pedig nem a sugár jegenyék közt szemérmeteskedő kastély volt, hanem a benne lakó nagyasszony, a szoknyás fő­ispán. Hej, hová is lettek a régi, mesés idők, mikor a vármegyében ez a világszép asz­szony dirigált? A mézes szavával, csillogó szemeivel, parancsoló erélyével odahajlitotta a nemes vármegye urait, ahová akarta . . . Első férje-ura, a jámbor Gericzey Ádám, aféle csendes, jó ember volt, aki a légynek sem vétett, semmibe bele nem avatkozott, akinek mindegy volr, hogy a világ jobbra forog-e vagy balra. Meg volt abban nyugodva, hogy az ő felesége a legszebb, legokosabb asszony az egész bérezés hazában, majd eligazít az mindent. Kérdezhettek az öreg­től akármit, — ami ugyan ritkán történt, — mindenre azt mondia: — Majd a feleségem eligazítja, men­jetek hozzá. Hogy miképpen jutott a feleségéhez, annak hosszú sora van. A nagyasszony volt a nagyhírű Sóvárady-familia legszebb virág­szála, — ezelőtt vagy negyven esztendővel. Szemefénye, büszkesége, királynője minden mulatságnak, ahol csak megjelent. Ha hiány­zott is, csak őt emlegették rajongók, irigyek egyaránt. Annyi duellumot verekedtek érte, miatta, hogy még ^az édesanyja sem tart-, hatta számon. A miatta esett utolsó párbaj után lett Gericzey Ádám felesége. Nem szerelemből ment a dereshaju gavallérhoz, hanem — boszuból. Mikor abban a párvia­dalban a nyalka Benkő Pistát, — akihez tán húzott is egy kicsit a büszke szive, — agyonlőtte Harcói Laci, keserűségében nem az életben maradt hősnek nyújtotta a kezét, — pedig de kérte, — hanem a jámbor Ge­ricey Ádámnak, aki színét se látta soha semmiféle párbajnak. Szinte hanyatt esett az egész arany­ifjúság erre a hirre. Tán valamennyi erdő, folyó azt zúgta: a rszépek szépe, Sóvárady Juliska, Gericzey Ádám felesége lesz ! Ki hallott ilyent ? Pedig mégis ugy lett. Hiába, asszonyok gondolatán, csillagok járásán ba­jos eligazodni.. Mikor az uj nagyasszony belépett a marosszegi kastély ba, egy-kettőre megmond ta az urának : — No, édes uram, ha eddig nem is volt híres ez a porta, majd az lesz ezután ! Ugy fogunk élni, ahogyan illik. Legelőbb is a kaput kell kivetni a sarkából, mert még megakadna benne valami tüzes négyes. A vendégszobákat szépen be kell bútoroztatni, uj divat szerint, hogy jól érezzük magunkat, .'.kosztiimkelme újdonságainkra/, és legújabb diyatukész nőikabátj ainkra felhívjuk tisztelt vevőink szíves figyelmét. KRAUSZ ÉS KORÉIN nagyáruháza. Rendőrségünk újjászervezése.

Next

/
Thumbnails
Contents