Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-10-06 / 40. szám

munkától — ami szintén lealacsonyít — rémüldözvén, Amerikába megy szerencsét próbálni. Itt aztán kapkod fűhöz fához — eredménytelenül és végül belátja, hogy azon a földrészen se hullanak az aranyak az ember markába, ott is tekiutélyes a munkanélküliek száma ; de meg igen előkelő egyének se tartózkodnak semminemű jóravaló, tisztességes munkától. Nem restel végül az ilyen kivándorolt — ha hozzá jut — munkát vállalni, pincérkedni, lépcsőt sikálni, cipőt tisztitani. Amerikában, hol semmi sem arcpirító, megbélyegző, ami becsületes munka, hol nem nézi le egyik a másikat, — hisz maguk a legnagyobb milliárdosok, a dollárok királyai is a legalacsonyabb sorból küzdötték fel magukat komoly munkával, SZÍVÓS akarattal és kitartással. Hány oly hir járja be hazai lapjainkat, hogy egy-egy intelligens foglalkozású egyén, mint péld. jegyző, katonatiszt, szolgabíró, magasabb ál lásu hivatalnok, nagykereskedő ide haza nem boldogulván, odakünn mindennel megróbálkozott, amivel hazá jában nem merészkedett volna fog lalkozni, félvén a társadalom, a környezet csufolódásaitól, elitélésétől és ' kerülésétől. Hiába, ezen erősen kiéktelenkedő, kiriós csúf szokásokon kellene túl teunie magát társadalmunknak. Ez a terjeszkedő nyavalya, e modern rákfene fertőzi az egészséges társadalmi szervezetet, a vészes baktériumok beleveszik magukat erősen és romboló munkáikat irgalmatlanul végzik. B kinövések okozzák a nap nap utáni elrémítő bűncselekményeket; a törvénybe ütköző kártékony manipulációkat, mert a legtöbben ugy akarnak a társadalomban, a társas életben megjelenni, ahogy módjukban nincs. Többet óhajtanak, mint amire képesek, többet kell mutatniok, mint amennyire szerény viszonyaik megengedik. Bz az ut a biztos elzülléshez, a legforgalmasabb fertőhöz vezet. Föl kell rázni még idejében a társadalmat mélységes lethargiájából. A tár. sadalom egyes rétegein múlik, hogy visszahelyezzék a társadalmi életet arra a magaslatra, melyet megilleti a műveltség mai foka, a tisztesség és becsületesség révén. Színészet Pápán. Őszi sziniévadunk befejezést nyert. Színtársulatunk pénteken tartotta utolsó előadását és már tegnap Győrött „Bocaccio* operettel kezdte raeg a téli évadot. Összegezve a színtársulatnak a mostani évadban működését, csak röviden azzal illusztráljuk, hogy becsületes munkát végzett és a közönség pártfogását, mellyel az egész évad alatt kitüntette, ezt méltán ki is érdemelte. Valóban oly mintaszerű előadásokat produkáltak, melyeket szinpadunkon rég nem produkáltak. Ami a sziniévad anyagi eredményét illeti, arról a színigazgató — mint halljuk — ugy nyilatkozott, hogy váratlan pedig alatta vél, az semmi, senki, annak az ő kegyét kell keresnie, minthogy ez nálánál feljebb lévő ke gyeit hajhássza. Bezzeg ám, ha a sors egyikre másikra ráteszi sújtó kezét, helyzete rosszabbodik, kilátás, remény nincs valamit elérni, hogy foglalkozása, szakmája terén a keuyere biztosítva legyen, — nem gondol, vagy nem akar arra gondolni az a hivatalnok, kereskedő, iparos, hogy jobb dolog hijján, valamelyes más munka után nézzen, mely ugyan nem vág rendes hivatásába és alantasabb is, de kenyeret nyújthat, betevő falatot biztosit. Ezt megalázásnak, lealacsonyitónak, raegszégyenyitőnek tartja. > És hányan vaunak, kik rettegvén, irtózván az alantas, bár tisztességes munkától, ha alkalmuk van rá, nagv lelki nyugalommal más vagyonhoz, idegen tulajdonhoz nyúlnak, csak kenyerük legyen. Ezt nem tartják szégyennek, bűnnek, véteknek 1 A bűnös uton való pénzszerzés szerencsével járhat s akkor nem kell nélkülözni és neiü tud róla a világ s továbbra is ur az ur. Az utóbbi meg bélyegző, megszégyenítő valami, az ösmerősök kinevetik, messzünnen elkerülik, ha alantasabb munkakört töltene be. Az az eset is fennállhat, hogy a munkanélküli ember, ki foglalkozása terén nem talál alkalmazást és más kettősfödelü gép elhúzódott fölötte, büszkén, diadalmasan, mint egy fehér sas s az autó is utána kanyarodott, visszafordult, nekivágó!t a mezőnek és Frommer, az ő ura, még reá sem nézett. — Istenem ! — susogta és föltekintett az égre. Hogy szerezhetné vissza az ura szerelmét? ! Hogy arathatna diadalt azon, aki most az egeken röpdös? Csak egy gondolatot adj,aki szivet adtál! Susogtak a homokszemek. Csak egy sugárt adj, aki elveszed a szivek reménységét! Mosolygott az aranyfényű nap. És Frommemé megindult. Futva ment a középső hangárhoz, hol a „Sirály* áilott. Odakiáltott az' ácsorgó szolgának : — Hamar, ki a gépet! . — Mit? — kérdezte a szolga. — A „Sirály,-!! — Minek? — Hozza ki, ha parancsolom ! Az uram gépjét! — De minek, nagyságos asszony kérem ? Talán . . . — Igen, igen. Fölszállok ! — De nem szabad, — felelte a szolga. — Ne okoskodjék ! ff — De nem tudja, nagyságos asszony, a . . . — Tegye azt, amit parancsoltam. Az uram megtanított minden csínja binjára Az este elhatároztuk, hogy ma próbarepülést végzek. Hozza ki ! A felelős én vagyok ! Ő maga is megragadta s néhány pillanat múlva a homokos mezőn áilt a karcsú monoplán. Egy ugrással fenn voltanyeregben. — Gyújtsa be a gépet! A szolga engedelmeskedett s dörögni kezdett a hatalmas csavar. A föld rabszol gája pedig megittasult lélekkel nézett az űrbe, melyen föltűnt már az akácerdő szé léről fehöppenő, hatalmas aeroplán. Fölszáll az égre. Hogy megmutassa az urának, hogy ő se csupán „mosolygó hitves, hanem urának segítőtársa iakinek a háziasságon kivül más ambicici is vannak, aki, ha kell, maga a báj és a szorelem ; ha kell, maga a testet öltött eszme". Megy ! Még magasabbra röppen, mint az a másik, hadd lássa meg az ura, hogy ő a bátrabb, az ő,szárnya hasítja meg" az eget magasabban. És akkor megint egy tányérból esznek, egy pohárból isznak, öröm és csók lesz az eláll utójuk s mosoly és dal lesz minden ébredésük, ha van Isten az égben ! Láz égett a. homlokán, öröm ragyogott a szemében, féltékenység vonaglott az arcán, szerelem, boldogság, dicsőség ömlött el gyönge törékeny testén, amikor a „Sirály" előre szökkent pokoli dörrejjel s hófehér szárnyával vijjogva sivítva az egekbe vágódott. Rekedt kiáltás hangzott a mezőben. Az automobil nyílegyenesen futott a hangárhoz s a .hangártól a „Sirály" után, mig a kettősfödelü nagy aeroplán a diadalmas „Sirály" alatt riadtan libbent a földre. A monoplán dörgő zúgása már csak zümmögésre vált, vitornyaszárnyai már csak elhalóan suhogtak. A magassági kormány fékevesztetten működött, alant meg az automobil vergődött, mint a tehetetlen agár, mely szárnjasra vadászgat. Odafönn pe^ig, a szédítő magasban, a föld leánya alélni kezdett. Siüött a nap s mégis jég dermedezett körötte. A robogás döreje fülébe ordítozott, a légörvények bőgve kapkodtak feléje s egyszerre csak lecsúszott a keze a kormánykerékről és az ég mosolygó kékjén oldalvást fordult a fehér „Sirály" Zokogva borult le Frommer a romok között az egekből aláhullt angyalra. — Miért?! Ó, miért?! Még élt. De már nem tudta megmondani, hogy miért. Csak egy könnycsepp és egy mosoly volt a felelete. Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukíts és Társa kalapokban nagy Qí. t ^ uri divat különlegességek választék. OlldUbZ jenO üzlete Györ, Baross-ut 30. Telefon szsáazcL 555.