Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-29 / 39. szám

Ker bolt Alajos ezzel kapcsolatosan felemlíti, hogy a csendőrök egy fővárosi egyént elfogtak és a rendőrök elzárták a városi fogdába, mely inkább disznóólnak, mint fogdának nevezhető. Szokoly Ignácz rendőrkapitány vá laszolva kijelenti, hogy ő a rendőröket köz­biztonsági szempontból vonultatta ki, a csen­dőrök összpontosítása nem az ő hatáskörébe tartozott, de különben is ezen kérdés nem képezi a tanácsteremben interpelláció tár­gyát. Ami pedig a fogdát illeti, erre nézve csak azt jegyzi meg, hogy a város más fog­dával nem rendelkezik. Dr. Fehér Dezső nem a csendőrök, hanem a rendőrök tapintatlansága ellen emel szót, amennyiben oly rendőrök lettek a csendőrök mellé beosztva, kik a személy azonosságot nem tudták igazolni és ezáltal sok egyén hivatásában gátolva lett. Barthalos István elitéli Becsei kép­viselő felszólalását, ő ebben politikai hecc provokálását látja és felháborodással utasítja vissza ezen felszólalását akkor, amidőn nem politikai ügy, hanem a ref. egyházkerület Vallási ügye forgott szóban. A képviselőtestület Barthalos képviselő felszólalását általános helyesléssel fogadta és ezzel áttértek a napirendre. 12. Schlick Nicholson gépgyár rt. ké­relme vágóhídi munkái befejezésére kitűzött időnek 3 hónappal leendő meghosszabbítása iránt. A képviselőtestület tekintettel, hogy a kérelemben felhozott azon indok, hogy a rimamurányi vasmű a kellő időre nem szál­líthatja a vasanyagot, a szerződés 3. pontja értelmében nem képezőket, a kérelmet el­utasítja és pedig annál inkább, mert a ké­sedelem a városra nézve anyagi károsodás­sal jár. 1. Liget utcai lakosok kérelme utcájuk csatornázásának elrendelése iránt. Keresztes Gyula, Barthalos István, dr. Hoffaer Sándor, dr. Fehér Dezső és Haj­nóezky Béla felszólalása után dr. Hoffner Sándor következő indítványa lett szótöbb­séggel elfogadva: A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad azzal, hogy utasítja a városi tanácsot egy ideiglenes szabályrendelet alkotására és az illetők kötelező nyilatkozatának beszer­zésére, hogy a 12203 korona költség, mely amortizácionális kölcsön lesz felveendő az illetők által fizetésre köteleztessenek. Sür­gősség tekintetéből a birtokon kivüli fe­lebbezés lett névszerinti szavazás utján ki­mondva és pedig 26 igen, 22 nem szava­zattal szemben. 2. Eötvös-utcai lakosok aszfalt gyalog* járót kérnek. A képviselőtestület a pénzügyi bizott­ság javaslata alapján a kérelem teljesítését mondja ki azzal, hogy a munka kivitelét csak akkor kezdi meg, ha erre a most fo­lyamatban levő aszfaltirozási munkálatok befejezése után erre fedezet lesz. 3. Kriszt Jenő városi képviselő indít­ványozza, hogy a Ruszek-utcán a kocsiköz­lekedés betiltassék. A képviselőtestület az utcának kocsi­közlekedéstől való elzárásától eláll, hanem utasítja a városi tanácsot, hogy az ezen utcában levő illemhelyet távolítsa el más helyre. 4. Kerbolt Alajos v. képviselő java­solja, hogy az Erzsébetligetben egy illemhely állittassék fel. A képviselőtestület utasítja a városi tanácsot, hogy erre vonatkozó tervet és költségvetést szerezze be és terjessze a közgyűlés elé. 5. A pápai izr. iskola egyesület kéri, hogy az egyesület által elfoglalt utcaterület vételárának, továbbá a vízdíjnak összesen 90 korona összegnek megfizetése alól fel­mentessék. A képviselőtestület tekintettel az is­kola-egyesület humánus voltára, az utca­területből elfoglalt terület árát elengedi, de a már befizetett vízdíjat nem utalja vissza. 6. A gyimóti-ut mellett fekvő ingatla­nok tulajdonosai járdát, vízvezetéket és vil­lamos világítást kérnek. A képviselőtestület, tekintettel, hogy ez idő szerint erre fedezet nincs, utasítja a városi tanácsot, hogy a jövö évben terjessze újra a közgyűlés elé, azonban a Liget-utca sarkára már a folyó évben egy tüzcsapos kut felállítását elrendeli. 7. Vágóhídi szabályrendelet. A képviselőtestület a szabályrendeletet elfogadja és tekintette] arra, hogy az uj közvágóhíd f. évi november havában a for­galomnak lesz átadva, tehát sürgősségénél fogva névszerinti szavazás utján a birtokon kivüii felebbezés is ki lett mondva. 8. Dvorzák Lászlóné bérleti szerződé­sének megújítását kéri. A képviselőtestület a szerződést ujabbi 3 évre nevezettel megkötötte évi 606 kor. bérösszegért. 9. Javaslat az építendő emeletes házak pótadómentességéről. A képviselőtestület a képviselők tájé­koztatása szempontjából, tekintve, hogy a lakosságra fontos pénzügyi kérdéseket tar­talmaz, ezen tervezetet kinyomtatni és a képviselők között kiosztatni rendeli. Beható tanulmányozás után újból napirendre kerül. 10. Városi tanács javasolja, hogy a sávolyí puszta területéből 15 holdat, a pénz­ügyi bizottság pedig 40 holdat négyszögölét 70 fill.-ért homokaknázásra vegyen meg. A képviselőtestület a pénzügyi bizott­ság javaslatát fogadja el és pedig 4000 • ­öl területet • ölenként 65 fillérért. Kiak­názás után ezen terület esetleg gazdasági munkásházak építésére igen alkalmas lesz. 11. Illetőségi ügyek. Több illetőségi ügy a városi tanács javaslatai alapján nyertek elintézést és mi­után több tárgy nem lévén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. Színészet Pápán. Alighogy belemelegedtünk a színház­látogatásba, máris közeledünk a sziniévad befejezéséhez. Ugy tudjuk, hogy október hó első napjaiban szándékszik a színigazgató a sziniévadot befejezni és innen Győrbe megy a társulat és megkezdi az előadásokat. Hogy milyen kötelezettségei vannak a szin­igazgatónak Győrrel szemben a sziniévad megkezdésére nézve, azt nem tudjuk, de ha nem okvetlenül kötelező reá nézve a terminus betartása, ugy nagyon is kívánatos volna, ha a szinigazgató a jelenlegi sziniévadunkat MmsmmmmmmmmmmmmmmmmBsmms* j levegőbe, azután leereszkedett a ház fede­lére ; a fűben pedig két tollatlan galambfióka lihegett. Tiburcio kétségbeesett dühében felkapta az állatokat ós megfojtotta őket durva markában. Az öreg galambok fájdalmasan nyög­décseltek a háztetőn és nyugtalanul csat­togtatták szárnyaikat. Amikor Tiburcio a szobába lépett, ha­lott gyermekét az anyja karjaiban találta. Megállott az ágy előtt és tompa fájdalommal, merően nézett a szomorú csoportra. A zajra az asszony hirtelen felugrott, megragadta férje kezét és tágranyilt sze­mekkei előre hajlította fejét, mintha valami távoli neszre figyelne : — Öregem, nem hallod ? Talán vissza­tértek ? A jó Isten talán meghallgatta kö­nyörgésemet ? Luiz teste még meleg! A ház tetejéről a fiókáíkat sirató ga­lambok keserves bugása hallatszott. Tiburcio vállat vont: — Hallom a sírásukat! Ők is siratják magzatjaikat, mint mi a drága kis Luizun­kat! Elpusztítottam a galambdúcot és meg­fojtottam a kicsinyeket 1 — Rosszul tetted, Öregem 1 Vétkeztél 1 Az Ur akarata ellen hiába lázadunk fel! — igy szólt szent megadással Joanna és odavezette Tiburciot az ágy széléhez, ame­lyen gyermekük kihűlt, megmerevedett holt­teste r pihent. . Es amig a házasfelek keserves zoko­gással egymást átölelve tartották, a ház fe­deléről az öreg galambok síró bugása beleve­gyült a bánatos szülők végtelen fájdalmába. Tiburcio egy pillanatig habozott, azután határozott, de halk hangon igy szólt: — Elmegyek hozzá. — Most, éjnek idején ? — Hát nem azt mondtad, hogy szó­lítsam ? — Miattam mehetsz ! — Vagy talán inkább te mehetnél. — Én ? Nem ! Azt hiszem, már késő és csak a jó Isten kegyelme segíthetne rajta. Hangja elfulladt kitörő zokogásába. Tiburcio az udvar felé tartott. A sápadt hold ezüstfátyollal vonta be a tájat és a koromfekete, évszázados fák hosszú árnyé kot vetettek az udvarra. — Légy türelmes, Joanna, még nincs minden elveszve! Az Isten még megkönyö­*ülhet rajtunk ! Joanna hirtelen összerezzent és feszült figyelemmel, visszafojtott lélegzettel hallga­tódzott a nyitva hiigyott ajtón, ahonnan hal­vány világosság özönlött ki az udvarra. Egy pillanatig várakozott, azután eltűnt a szobában. Hirtelen velőtrázó sikoltás reszkettette meg a levegőt. Tiburcio a szobába rohant, ahol felesége a beteg gyermek ágya előtt térdelt, kezeit tördelte és kétségbeesetten jajgatott. — Mi baj, Joanna ! ? Az asszony fájdalmában kínosan ver­gődött, miközben karjaiban magához szoron­gatta gyermekét: — Vége, mindennek vége! Tiburcio az ágyhoz hnjolt. Reszkető kezeivel megtapogatta a gyermek izzó testét, behorpadt mellét és verejtékes homlokát. — Tapogasd meg a szivét, Tiburcio 1 A férj engedelmeskedett, azután alig hallhatólag sóhajtotta : — Vége! . . . Joanna felugrott, mint a sebzett vad ; arcza eltorzult, szemei vérbe borultak és remegő kezeivel a haját tépdeste. Szólani akart, de a fájdalom összeszorította torkát, férjébe kapaszkodott és megindító zokogás­sal kis fiát szólítgatta. — Luiz, édes kis Luizom, egyetlen magzatom! Olyan kedves, olyan édes, olyan jó volt! Szűz anyám az égben, miért bün­tetsz ilyen kegyetlenül bennünket! ? Sokáig állottak így, egymást néma fájdalomban átölelve és könnyeik árja egybe­folyt, mint két egymást tápláló patak vize, azután Tiburcio kibontakozott a görcsös ölelésből és kivánszorgott az udvarra, mintha ott titokzatos bugást hallott volna. égboltozaton a csillagok raja fénylett és a fák ágai titokzatosan himbá­lództak az éjjeli szellőben. Tiburcio leguggolt és mozdulatlanul hallgatódzott. A galambdúc tájékáról mintha galambbugás hallatszanék. Talán megsejtet ték, hogy a halál már elvonult a ház felett és visszatértek fészkeikbe ? — Most már késő 1 Miért röpültetek el tőlünk, nyomorult hálátlanok I — susogta fájdalmas dühében, azután fejszét ragadott, felgyűrte durva ingének ujjait és csapásra emelte kezét. Amikor az első csapás a ga­lambducz oszlopán elhangzott, a madarak elnémultak. Tiburcio még egy erős csapást mért az oszlopra és a galambdúc recsegve ropogva, szilánkokra törve hullott az udvar földjére.

Next

/
Thumbnails
Contents