Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-09-29 / 39. szám
nem árulom el; tessék kitalálni. Ugy volt, 1911. szeptemberében, hogy láz ban égtünk egynehányan, lesz már műszaki iskolánk; nov. közepén lesznek Bpesten a felvételi vizsgák a felső épiiö ipariskolán; 250-en jelentkeztek az első osztályra s csak száznak van helye; a többit Pápára irányítják; vártuk őket •— tárt karokkal, tágas termekkel. Jött pedig, jött pedig . . . nos, kicsoda ? egy nyurga nagyúr, okt. 31 én, akitől azt az örvendetes újságot hallottam, hogy a fölvételi vizsgákat Bpesten már megejtették s mivel sok volt a j 'entkezö, felállították a 3 ik párhuzamc osztályt is; minélfogva 150-t lehetett az első osztályba fölvenni — s csak 100-t kellett szélnek bocsátani, egészítettem ki magamban a nyájas híradást. Ezt a visszaemlékezést váltotta ki belőlem a győri vándorgyűlés kitűzött határidejének elöbbretétele. No mért, ugyan mért ? mert annak az építőiparoktatási törvényjavaslatnak kigondolója, mint senkinek sem kellő eszméiből ráismerek, nem lehetett más, mint az a nyurga termetű nagyúr, a ki ma egy esztendeje olyan kellemes újságot ho zott a számomra s pár év előtt még a győri fémipariskola igazgatója volt, elődje a hivatalban a nagyérdemű Fülekynek ; ma pedig iparoktatási országos főigazgató. Mi van hát abban a kívánatos törvényjavaslatban ? Az egyik előadó, Erős Sándor udvari építőmester, a MÉOSz. megöljön ; tatarozgatta a dúcot, javítgatta, szépítgette, hogy az uj párok puha fészket rakhassanak benne. És a kis fia ? Minden nap apróra tördelte a r kását a sipogó galambfióbák számára. Ágról-ágra mászkált a fákon, hogy megnézze, nincs-e a dúcon valami olyan rés, amelyen az eső behatolhat és kárt tehetne a galambok fészkeiben. Vagy talán — ki tudhatja — éppen azért menekülnek most az okos állatok, mert nem láthatják beteg kis gazdájukat? Tiburcio kételkedve vállat vont és to vább haladt a gyalogösvényen, amig az ültetvénybe ért. A hullámzó kölesvetés olyan magasra nőtt, hogy az ember feje alig lát szőtt ki belőle. Imitt-amott az ut szélén hangyabolyok nyüzsögtek. Tiburcio nem bán totta őket, hanem szomorúan, bánatos lólekkel folytatta útját. Rikácsoló papagájok röpködtek a levegőben és zöld szárnyaikon megtört a fénylő nap aranysugara. A harmatos fűben óriási tücskök czirpeltek és olykor egy-egy fürge gyíkocska surrant vé gig a zizegő levelek közt. Mikor Tiburcio a manioka ültetvényhez jutott, levette válláról a teherként ránehezedő ásót és a nyelére támaszkodott. Ugy kimerült, hogy a lábai reszkettek és kénytelen volt egy dombon kipihenni fáradalmait. Ásójával a földet bökdöste, de komor szövetség tanácstagja szerint, csupa bolondgomba : a kömivesmesterek hatáskörének kiterjesztése — az építőmesterek rovására; munkásokból kinevezett építési felügyelök. Ez igen épületes, styl szerű újítás lesz, beleillik a mai korszakba, amikor megdrágítják a vasutat, mert fene sokan utaznak rajta; kopik a szerszám. Leszállítják a földmives iskolák tanulási idejét egy félesztendőre, — s csodálkoznak, hogy a karcagi, jászberényi iskolákra nincs jelentkező az alapítványi helyekre; a jogászok tanulási idejét pedig megnyújtják 1—2 esztendővel — s furcsa, itt is ugyanaz a következmény : ezer jogásszal kevesebb van most Bpesten, mint egy év elölt. A közigazgatási tanfolyamok, melyekből törvényellenére, jegyzői tanfolyamokat csináltak, lecsökkentek 10-böl 6 ra, — a segédjegyzök — nem akarnak szol gálni! Eleget tudok én is, a közönség is az épitö iparoktatási novelláról, ámbár nem olvastam idáig, — micsoda nagy baj is lenne abból, ha magamhoz hasonló laikus ember olvashatna egy javaslatot, mielőtt az törvényerőre emelkedik ; — de hát éljen az építőipar! „Hlatky Schlichter Lajos építész, orsz. képviselő, az ottani (győri) szövetség elnökének áldozatkészsége volt a jó példa (az inasotthon létesítésére ? — mért ennek létesítése körül Chalupka Károly és Kuruc József titkár szereztek érdemeket" — P. Hirlap szept. 17-i száma szerint); — nem inasotthont emelt az épitész-képviselö ur, hanem „tornácsapatot alakitolt a győri tanonciskola száz növendékéből; a növendé• keket 6000 korona költséggel egyenruhával látta el és katonatisztekkel kioktattatta." Példátlan buzgóság! Most már aztán az építőipar kötelessége, hogy fejlődjék, vezényszóra, külömben katonáékkal gyűlik meg a baja. Sarudy György. Városi közgyűlés. — 1912. szeptember 26. — Pápa város képviselőtestülete folyó hó 26 án — csütörtökön — a képviselők élénk részvétele mellett közgyűlést tartott. Napirendre térés előtt egy-két képviselő egy kis politikai heccet akart provokálni a tanácsteremben, de nem sikerült, mert a képviselők többségével szembe találták magukat és leintve a felszólalást és napirendre tértek felette. A tárgysorozat összes pontjai különben a szakbizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Lamperth L&jos h. polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Jilek Ferencz, Ács Ferencz, Koréin Vilmos, Harmos Zoltán és dr. Hoffner Sándor képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirendre térés előtt Bőhm Samu kéri, hogy a tárgysorozat 12 ik pontja — tekintettel annak fontosságára — legelőször tárgyaltassék, mit helyesléssel fogadtak. Becsei József kérdést intéz a rendőrkapitányhoz, kinek az utasítására záratta el két napon át a csendőrökkel az utcai forgalmat, kik valóságos ostromállapotba j helyezték a várost. ÜSÉ gondolataitól nem tudott szabadulni. Szüntelenül fülébe csengett felesége siró hangja, a levelek zizegése és a rovarok zümmögése, amely körülötte a levegőt betöltötte. A föld gőzölgött, a fák levelei fáradtan csüggtek fi Iá és a sötétkék ég boltozatán tarka madarak űzték pajzán játékukat. Hirtelen egy galamb szárnycsattogása szelte át a levegőt. Tiburcio rémülten ugrott fel helyéről és könnyázott szemeivel követte a galamb repülésének irányát. Messze eltávozott, talán nem is tér vissza soha. Nyomát egy egész sereg megriadt galamb követve menekülve, mert érezték, hogy a halál közelükben leselkedik. Tiburcio szétnézett. Köröskörül nem látott egyebet, mint a könnyű szellőben himbálódzó fütengert. Miért is nem vitte a városba a gyermeket mindjárt, amikor megbetegedett ? De ki gondolhatta a legroszszabbat ? Most utolérte a láz, a borzasztó delírium. Mihez kezdjen most? Szemeit az ég felé emelte es belebámult a nagy semmiségbe. Még egy galamb repült el a feje fölött. Bátortalanul csóválta meg a fejét, összeszorított öklével az arczába csapott, vállára vette az ásóját és sötét sejtelmektől gyötörve, elindult hazafelé. — Jó hogy megtértél, öregem, már azt sem tudtam, hogy magamban mihez fogjak, — igy szólította meg Joanna. Tiburcio a galambducz felé nézett: üres volt, lakói mind elköltöztek. Az est beállt, az ég elsötétült és könnyű ködfátyol borult a tájra. Az enyhe esti szellő tova hordta a későn nyitó liliomok nehéz illatát. A messze távolból olykor kutyaugatás hangzott és időnként szomorú vonítás i szakította meg az est ünnepélyes csendjét. Tiburcio tekintetével a galambdúchoz tapadt, hátha visszatérnek a háládatlan ma darak. Sötét éj nehezedett a tájra. Joanna meggyújtotta a mécsest. Az égen egy halvány csillag pislogott. Tiburcio rászegezte szemeit és buzgón imádkozott. A ház mögött hömpölygő patak vize csendesen csobogott. Tiburcio befejezte imáját és roskadozó léptekkel a házhoz közeledett, ahol az ajtófélfához támaszkodott, mert nem volt bátorsága beljebb kerülni. Joanna sápadt arcczal megjelent a küszöbön. — Nos, jobban van? — Nincs. Mindig egyforma az állapota. Már alig tud mozdulni! — Joanna, nem tudsz rá valami imádságot ? Ezzel a galambdúc felé mutatott. — Én nem tudok, ha csak Lina nem tud. — Szólítsam? — Ahogy gondolod. ff Oszi újdonságok! Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy Qj. roi 1„ i- - uri divat különlegességek választék. OlídUbZ JCllO üzlete Györ, Baross-ut 3o. Telecom, szám 555.
