Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-08 / 36. szám

Károly képviselő, kiket a helyi pártvezető ség fogadott és üdvözült az állomáson, ahon­nan a fellobogózott városon keresztül a Griff­szállodába hajtattak. A beszámoló. A beszámoló délután 4 órakor volt a városi ovoda nagykiterjedésű udvarán, ahová sürü tömegben özönlött a választóközönség. Midőn a képviselők a beszámoló színhelyére érkeztek, néhány suhanc tojásokat dobált a képviselők elé, de ezen ízléstelen csíny a beszámoló ünnepélyes lefolyását a legke­vésbbé sem érintette. A százakra menő választóközönséget Sült József kir. tanácsos pártelnök üdvözölte, ki kiemelte, hogy a munkapárt a gyakorlati politika terén áll ós amint kiváló tényezője dr., Antal Géza városunk orsz. képviselője is. Ezután átadta a szót dr. Antal Gézának. Képviselőnk beszámolójának meritu mát már a bevezető részben ismertettük, majd végül a következő zárószavakkal fe jezte be beszámolóját: Tisztelt Uraim ! Negyedszázaddal ezé­lőtt három évet töltötte n egy kis, de fiai ereje, báiorsága s kitartó munkája által nagygyá tett országban Hollandiában. Ennek az országnak jelenlegi királyi háza címeré­ben ezt a büszke jelszót viseli : „Je main­tendrai" — én lei fogok tartani. Lehet e meg­győződéses politikusra szebb devise ennél s lehet-e nagyobb köteleztetés ós fogadalom arra. ki igaznak tartott eszméi mellett a közélet poros, fárasztó s hálátlan küzdő pontjára lép ? Uraim, engedjék még, hogy ismételjem e büszke jelszót: én ki fogok tartani (Hosszantartó meg megujuld éljenzés és taps) s arra kérem önöket is, hogy önök is tartsanak ki szilárdul amellett, amit igaz­nak s a haza javára üdvösnek tartanak. (Hosszantartó, meg-megujuló éljenzés és taps). Az éljenzés lrcsiliapultával Szász Ká­roly orsz. képviselő szólalt fel, ki .hatásos beszédben méltatta dr. Antal Géza érdemeit. Ezután dr. Steiner József ny. városi főorvos a választók nevében fejezte ki bizalmát és ragaszkodását képviselőnk iránt. Lelkes be­szédet mondott még Almássy László orsz. képviselő, ki üdvözölte Pápa város közön­ségét azon ragaszkodásáért, mellyel dr. Antal Géza képviselőjük iránt viseltetnek. vagy más efféle? Gyorsan, gyorsan, hátha magáhoztér. Dalloixné gyorsan a hálószekrényhez futott és egy kis üvegcsét nyújtóit a had­nagy felé, azután maga is a betörő fölé hajolt, aki lassacskán erősebbén lélegzett, felnyitotta szemeit, zavart tekintettel nézett maga körül és ösztönszerűleg a torkához kapott: — Milyen szerencse, hogy él! — su­sogta a hadnagy. — Szedd össze minden erődet, édesem, hátha sikerül a gazembert szépszerével eltávolítani, akkor meg vagyunk mentve és a ficzkó nem tudja meg soha, hogy mennyire aggódtunk a drága életéért. A betörő lassacskán magához tért és visszaemlékezett a történtekre. Felismerte a szobát, ahová behatolt és az arcán vissza tükröződött a büntetéstől való félelme. — Nos, gazember? — rivalt rá a hadnagy, de az asszony félbeszakította és gyöngéd hangon kérdezte : — Hogy érzi magát, jó ember? — Tápászkodjál fel, te hitvány féreg! — Nem birok, —- nyögdécselte g} önge hangon a betörő. Végül Sült József pártelnök köszönetet mondott ugy a megjelent vendégeknek va­i lamint a választóközönségnek a beszámolón való megjelenésért és azon indítványát, hogy ezen beszámolóból kifolyólag Lukács László miniszterelnököt és gróf Tisza István ház­' elnököt táviratilag üdvözöljék. A megjelen­i tek hosszantartó éljenzéssel fogadták és ez­zel a. beszámoló gyűlés a legnagyobb rend­ben véget ért. I Bankett. Este a Griff szálló nagytermében fé­nyes bankett volt, amelyen vallás, osztály és rangkülömbség nélkül mintegy 200-án vet­tek. részt. Az első felköszöntőt Csoknyay Károly városi főjegyző mondotta, dr. Antal Gézát éltetvén, mint a városfejlesztésnek egyik harcosát. Szász Károly és Almássy László orsz. képviselők szintén Antal Géza érdemeit méltatták, akik közül különösen Szász Károly gyönyörű, rózsiís nyelvezeten mondott pohárköszöntője ragadta magával a közönséget. Felköszöntőket mondtak még Sült József, Kriszt Jenő. Galamb József, . Barthalos Istv án, Rechnitz Éde, Rapoeh Vil­mos, Edelényi Szabó József stb., akik be­szédjére dr. Antal Géza általános tetszést aratott beszédben válaszolt. A bankett éj­félkor ért véget. Színészet Pápán. Dr. Patek Béla színtársulata mult va sárnap kezdte meg városunkban az őszi sziniévadot. Mi már akkor, amidőn színhá­zunkat dr. Patek Bélának átadtuk, előlege­zett bizalommal néztünk a színtársulat mű­ködése elé, amennyiben magában a szín­igazgatóban elég garanciát véltünk látni, ; hogy oly színtársulattal fog körünkbe ér­! kezni, mely közönségünk igényeit minden i tekintetben ki fogja elégíteni. Az eddigi be ! mutatott előadások ezen előlegezett bizal­munkat nemcsak hogy fényesen igazolták, de őszintén mondva, hogy várakozáson felüli i tényekkel állunk szemben. A színigazgató oly társulattal vonult be városunkba, mely bármely elsőrangú vidéki színház diszéie válhatna. De nemcsak elsőrendű kiváló erők­kel rendelkezik, de minta rendezés, Ízléses színpadi berendezés, meglepő szép díszletek és fegyelem képezik erősségét a színtársu­latnak. Az eddigi előadásokból örömmel ta­pasztaljuk, hogy közönségünk körében a legnagyobb elismerés hangját használják a színtársulat kiváló kvalitásaival szemben és minden egyes előadás alkalmával igazolják ezen szimpátiát azzal, hogy tüntető elisme­résben részesitik a szereplőket. Amidőn ezt örömmel regisztráljuk és egyben tapasztalva a közönségnek rokonszenvét és jóindulatát a színtársulattal szemben, fényes sikert jó­solunk az idei őszi sziniévadnak. Az eddigi bemutott előadásokról a kö­vetkezőkben számolunk be : Vasárnap d. u. „A postásfiu és húga" mintaszerű előadás került szinre. Daczára, hogy orsz. képviselőnk beszámoló beszédét tartotta, igen szép számú közönség volt a színházban és zajos tapsokkal honorálta a szereplők, ambiciózus játékát. A szereplők közül kivált Sellő Renée temperamentumos játékával és sikkes táncával, ugyszinte part­nertje Faludy Károly, ki különben is a tár­vsulat egyik oszlopos tagja. Este a teljes operette személyzet mu­tatkozott be „Leányvásár" operettben. Da­cára,'hogy nálunk ezenedarab le volt játszva, a színház teljesen megtelt. Az est kimagasló alakja Albert Böske, a társulat subbrette primadonnája volt, kit közönségünk már megjelenésekor zajos tapsokkal fogadott. Albert Böske mindazon kellékkel rendelke­zik, amit egy vérbeli szubrettől kívánni le­het. Gyönyörűen esengő hang, temperamen­tum, sikk, elegáncia és Ízléses öltözködés jellemzik egyéniségét. Ez estén minden kva­litását ragyogtatta és közönségünk egész estén át tüntető tapsokkal ismerte el iránta való rokonszenvét, melyet méltán kiérdemelt ugy játékával, valamint énekszámával, me­lyeket több izben meg kellett újráznia. Méltó partnerje volt Sebestyén Jenő, ki nemcsak , rutinos játékával, de ügyes táncával is nagy sikert aratott. Tom szerepében Tihanyi, mint elsőrangú baritonista mutatkozott be, ki nem­csak remek baritonjával, de szimpatikus já­tékával igazolta, hogy a társulat egyik erős­sége. Lucy szerepében Irányi Ella, a társu­lat koloratur énekesnője mutatkozott be, ki­ről valóban a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Gyönyörűen iskolázott koloratur hanggal rendelkezik és tudva azt, A jegyzőné széket hozott. Faverger feltámogatta a beteget és leültette a székre, azután kemény hangon igy szólt: -— Valld be, mi volt a szándékod? — Ugyan, ne kínozd szemrehányá­saiddal, oktalan vallatásoddal, — susogta az asszony, — Inkább azon igyekezzünk, hogy szépszerével szabadulhassunk meg tőle. Ott szorgoskodtak tehát mind a ketten a rongyos alak körül, aki sehogy sem tudta megérteni, hogy miért bánnak most vele ennyi gyöngédséggel, holott, néhány perez előtt agyonfojtogatták és hálából néhány menfegetődző szót rebegett, — Éhes voltam, nem volt pénzem. — Segíteni kell a szegénységén, — mondta jóságosan az asszony és az Íróasz­talhoz sietett, amelynek fiókjából egy husz­frankos bankjegyet nyújtott a csavargó felé, aki nem is sejtette, hogy életbenmaradásával milyen nagy botránytól mentette meg a sze­relmes párt. — Ne féljen, nem esik semmi bántó­dása, — igy biztatgatta az asszony. — Most próbáljon feláliani és a saját lábán járni, majd mi támogatjuk. — Gyere, no, támaszkodjál a karomra, te szegény betörő, majd lekísérlek a ház kapujáig, — mondta kiengesztelve a haclnagy és lekísérte a kert hátsó kapujához, ahol azzal a biztatással bocsátotta útnak, hogy igyekezzen minél gyorsabban és minél tá­volabbra eltűnni. Mikor a csavargó, a szabad levegőn már teljes biztonságban érezte magát, futás közben egy pillanatra pihenőt tartott, hátra­nézett a ház felé ós fejét csóválgatva, moso ­lyogva elgondolkozott! — Sokat megértem már, de ilyesmi még nem történt velem! Milyen különös emberek vannak a világon ! Pénzt adnak, ahelyett, hogy a rendőrséget hivatnák ! Ez a betörésem minden fáradság nélkül elég szépen jövedelmezett! Igaz, hogy az élete­met kockáztattam a vásáron, de mégis csak én lettem a nyertes I Hiába, holtig tanul az ember. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, urí- és egyenruha-szabóknál leliet megrendelni. C\Í\o\év\ve\e\\exv s?,a\>Í8$oma es VxáuAgoxás \ 9áWí,\éV, atujoV és sVó^vs^agX VeWéVtoexv \

Next

/
Thumbnails
Contents