Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-18 / 33. szám

XIXIIX. ÓArieol;y-a:2=CLPápa, 1912. a-o-g-ixsz-b-ixs 18. 33. szára. MY Közérdekű független hetilap. — ílieyjeSeník minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: 7, évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K FRIGY E 8. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében A városi képviselőkhöz. Néhány szavunk volna városi képviselőinkhez, még pedig komoly szavunk. Városunk jövő évi költségvetéséről van szó. A költségvetést minden egyes képviselő a legközelebbi napokban nyomtatásban kézhez kapja, kérjük őket, hogy tanulmányozzák azt tételről tételre, hogy a tárgyalás alkalmával ezen fontos aktusnál nem a közöny, hanem a kötelességtudás állapítsa meg jövő évi költségvetésünket. Több izben kijelentetlük már, hogy városi képviselőtestületünk körében kevés az érdeklődés közügyeink iránt s ezen hibának rójjuk is fel azt, hogy a napirenden levő kérdéseket beteges közönnyel és fatalikus nembánomsággal fogadják. Mi az oka ennek ? Annyira meg van mindenki elégedve közállapotainkkal, annyira aranjuezi napokban van-e részünk, hogy igazán nyugodt lélekkel merülhetünk boldog álmodozásba? Nem hisszük, hogy akad Pápa városában egyetlen igazán önállóan gondolkozó ember, aki e kérdésre igennel felelne. Igenis uraim, több érdeklődést kérünk a költségvetés iránt és ezzel kapcsolatosan a közügyek iránt. Egész sora a hasznos és közérdekű kérdéseknek várnak a megoldásra és igy szükséges tehát, hogy a közügyeinket vezető képviselőtestület a legnagyobb energiával vegye kezébe a város jólétét célzó eszméket s terveket és ezek létesítésében egymást vállvetve támogassák. A dunántuli városok közt egyik sem oly fáradhatlan a tervezgetésben, mint Pápa városa s mégis, bár nem mondhatjuk, hogy bizonyos haladást nem észlelünk, de mégis mindegyik város több haladást produkál a vagyonosodást, forgalmat és a városok mo dern fejlődését célzó intézmények felkarolásában és előnyös felhasználásában, mint a mi városunk. Példákra nem szükséges mutatnunk, hisz azt városunknak minden lakosa tudja, akinek látköre szélesebb s a mi állapotainknak szemlélésében nem ho I mályosult el, hogy többé soha helyre nem hozható hibát követünk el s megI bocsathatatlan ,gyöngeségünk tanújelét i adjuk, ha e megbénító letbargiában, ezen örökös tervezgéleseken rágódó állapotunkon továbbra is megmaradunk. Lethargikus közönnyel nézzük, miként biztosítják maguknak a körülöltünk TÁKCZA A dicsőség

1 utján, A függöny föllebbent. Az előadás megkezdődött, Feszült várakozással várta a zsúfolt ház a színpadi eseményeket. Jelentékeny premiér volt, a szezon legérdekesebb bemu tatója. A kulisszák mögött az ügyelő kétségbeesetten tépdeste a haját, amire egyébként semmi oka sem volt, mert minden ugy ment, mini ha zsinóron rángatták volna és minden szinész át volt hatva a helyzet komolyságától; de hát az ügyelőknek kizárólagos joguk van az idegességre és akár van rá okuk, akár nincs, ezt a jogukat kérlelhetetlenül igénybe veszik, talán éppen azért, hogy a kevésbbé lelkiismeretes színészeket egy kis buzgalomra serkentsék. A színésznők és színészek izgatottan várták helyeiken a végszó elhangzását és suttogva mérlegelték a forrónak ígérkező előadás esélyeit. Blanche, akire a főszerep kreálását bizták, szük öltözőjében a tükör előtt állt és miközben az öltöztetőnő az utolsó simításokat eszközölte toalettjén, ő maga gyöngéden végighúzta arcán a puderos pamacsot. Karcsú, nyúlánk termetéhez pompásan simult az elegáns, értékes ruha. Sötét sze meiben nyugtalan fény lobogott. Finom, fehér csipkegallér kacérkodott hattyunyakán és egész alakján valami csodálatos, ideges láz vonult át. Az ajtón halk kopogás hallatszott. A színésznő megrezzent, minden csepp vére az arczába szökött és a festék erős rétege alatt is bíborvörösre pirult. Az öltöztetőnő ajtót nyitott és zajtalanul távozott. — Te vagy, George ? Azért jöttél, hogy szerencsét kívánj ? — mondta a színésznő, miközben kezét üdvözlésül az érkező felé nyújtotta. levő városok a fejlődés előfeltételeit, látjuk, hogy milyen féltékeny gonddal őrzik megszerzett jogaikat s hogyan igyekeznek az érdek láncaival magukhoz kötni a vidéket. Mi pedig ezen idő alatt vitatkozunk, hogy melyik újítás volna jobb; hónapokon keresztül fogyasztjuk egymás erejét a célra nem vezető vitatkozásokban, a végeredmény pedig az, hogy a tervek, maradnak tervek. Miért van ez igy és mi az oka annak, hogy nem tudjuk a felvetett terveket létesíteni ? Mondjuk ki őszintén, hogy „nem bízunk önmagunkban* s nem azért, mert ha vannak is lelkes embereink, de azért szívvel-lélekkel nem működnek a tervek megvalósításán, igen, magában a városi tanácsban számos oly férfiú van, aki a maga részéről mindent megtenne s akinek elegendő erélye és akarata lenne ezen reformokat végre hajtani, melyek városunknak vitális érdekeit képeznék. Fel is szólalnak ezek minden egyes alkalommal és felszólalásaik egy kis életet is kölcsönöznek a tanácskozásoknak, de javaslataik ad-acta vétetnek és ha ímmel-ámmal tudomásul is veszik azokat, érdemleges tárgyalás alá nem veszik s a „feledés fátyola" — Igen, Blanche 1 Szerencsét kívánok neked és magamnak, őszinte, tiszta szívből! De mi bajod ? Talán ideges vagy ? — Az vagyok! Borzasztóan félek ! Mi történik, ha önuralmam cserben hagy és elrontom darabod sikerét 1 — Az lehetetlen ! Szerelmed és lelkiismeretességed biztosítja sikerünket! Ezzel karjaiba akarta zárni a szép leányt, de az vonakodott Ölelésétől. — Siess a nézőtérre, le ne vedd rólam tekintetedet, a szemeidben keresem majd bátorításomat! Értsd meg, hogy a mai est dönti el mindkettőnk jövendőbeli sorsát! — Értem, édesem és lelkemmel veled leszek ! — Kisasszony, közeledik a jelenése, — kiáltotta be az ajtón az ideges ügyelő. — Akkor hát menjünk a színpadra, — mondta nyugodtan Blanche, mközben az öltöztetőnő is belépett és a ruha uszáját felemelve, a színésznőt a színpadra kisérte. Blanche megállt a színfalak közt, reA FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT 9 m SÍ csakis Tő-utca ÍS sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeuruIia-Mzabóktiál leltet iiiegreudelui. C\i\o\érWe\W s'wfoásjorma és V\őto\cjoxás \ ^á\asY,\eV, 9a\6&\ axv^oV és sVó\oYstóg\ V.e\méV\>en \