Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-11 / 32. szám

évfolyam. IPárpa, 1912. a-CLg-ixszs-b-cLS 11. 32. szám MY Közérdekű iüfiyelSen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: « évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POIi LA T S E K FRIGY E 8. HIRDETESEK E8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében 1 Minden évben, amidőn városunk költségvetésének tárgyalására kerül a sor, felemeljük szavunkat a felekezeti iskolák segélyezése kérdésében és pedig oly irányban, hogy ezen tétel a költségvetésben ne szerepeljen. Sajnos, eddigi felszólalásunk nem járt eredménnyel, de mi ebben a kérdésben nem tágítunk. Nem tágítunk pedig azért, mert meg vagyunk győződve, hogy ezen tétel kihagyásával városunk fejlődésének és haladásának kiszámithatlan előnyöket biztosítunk. A városi tanács velünk egyetértöleg több ízben javasolta már a képviselőtestületnek ezen tételnek a költségvetésből való kihagyását, de a többség a javaslatot — sajnos — elvetette. Tudomásunk van arról, hogy a városi tanács a jövő évi költségvetéssel foglalkozva, újból javaslatba hozzá a képviselőtestületnek, hogy tekintettel arra, miszerint a megszavazott feleke zeti iskolák segélye a jelen év végével lejár, ugy mint már több izben javaslatba hozta, hogy a négy hitfelekezetnek adott úgynevezett bitközségi segély a költségvetés tételei közül törültessék. A városi tanács ez alkalommal is, mint két évvel ezelőtt ezen javaslatát azzal indokolja és nagyon is helyesen, hogy a népoktatás ingyenessé tétetvén, elmaradó tandíjért, amihez a városi segély is hoszászámitható, az állam kárpótlást fog nyújtani. A városi számvevő már évekkel ezelőtt, amidőn ezen tétel kihagyása véleményezve volt, jelentésében kitüntette, hogy azon esetben, ha a költségvetés megállapítása alkalmával a felekezeti iskolák részére megadott segély megvonatik, ugy ezzel a tétellel pótadónk 10 százalékkal csökkenne. Azt hisszük, felesleges bővebben magyarázgatni, hogy mit jelent egy város háztartásában a pótadónak 10 százalékkal való csökkenése, főleg akkor, amidőn ezen csökkenés a költségvetés egy oly tételének kihagyásával érhetjük el, amely a lakosság anyagi érdekét semmi tekintetben sem érinti. Nem érinti pedig azért, mivel nézetünk szerint ezen pótadó kivetése egyaránt terheli az egyes hitfelekezetek polgárait, akár a város veti ezt ki községi pótadó alapján vagy pedig hitközségi adó utján. Magyarán kimondva, a hitközségi tagok ezen adóösszeget az egyik zsebükből kiveszik és a másikba beteszik. A hitközségi tagokra nézve végeredménykép mindegy, akár községi pótadó vagy hitközségi adó utján kell fenntartani felekezeti iskolájukat, de nem mindegy ez egy városra nézve, ha arról van szó, hogy ezzel a tétel kihagyásával a város pótadója 10 százalékkal csökken. Nem szükséges azt bővebben magyarazgatni, hogy mily óriási befolyással van az egy városra nézve, ha a jövő évre kontemplált 55'7 százalék pótadó helyett azt hirdeti, hogy a város jövő évi pótadója 65'4 százalék lesz. Több esetet tudnánk felsorolni, hogy számos család csak azért távozik egy városból, mivel nagy a pótadója és viszont oly várost keres letelepedési TÁRCZA A harangvirágok. Gyönyörű, verőfényes, nyári nap volt, mikor Promilhanes ur az ódon ház kerti kapujáii becsöngetett. A csengettyű hangja harsányan süvöltött végig a kerten, melynek hátterében virágzó akáczok árnyában ugy húzódott meg a mohlepte, vén kastély, mint fehérbóbitás főkötője alól az ezüsthajú nagyanya szokott kikandikálni, A csengettyű elnémult, de a házban nem mozdult meg senki. Az öreg ur, — aki botján támasz kodva a kapu előtt állott, — türelmetlenül ismét megnyomta a csengettyű gombját, azután elgondolkozott, hogy vájjon öreg barátnőjének mi baja lehet, hogy igy megvárakoztatja. Azonban nem soká kellett várakoznia, mert a vén kisasszony, kézimunkájával kezében, sietve a kapu felé tipegett. — Megbocsásson, kedves Promilhanes ur, — mondta kipirult arcczal — de a cselédem nincs itthon. Bizonyosan vizért ment a kúthoz, ahol ilyen időtájt az egész falunépe össze szokott gyülekezni egy kis pletykázásra Már százszor is megtiltottam neki, de hiába, a fiatalokkal nehéz boldogulni. Tessék beljebb kerülni, kedves Promilhanes ur! Lassan ballaglak egymás mellett a kertben, amig a házhoz értek, ahol a kávézáshoz teritett asztal és két kényelmes ko sárszék várakozott rájuk. Miután elhelyezkedtek, Promilhanes végigjártatta tekintetét a kerten. — Hol vannak a fiatalok ? — kérdezte némi kíváncsisággal. A fiam már régebben megelőzött és mint mondta, ide jött. — Ott hátul vannak, — válaszolta Vézines kisasszony és ujjaival a tenniszpálya felé mutatott, ahol egy csinos, karcsú, szőke leányka vidáman pajzánkodott deli partnerével. Finom mosoly vonult át az öreg ur ajkán, miközben a fiatal leányt egy kézmoz dulatával szívélyesen köszöntötte. Közben a cseléd is megérkezett a füstölgő, illatos kávéval és miután a csészéket megtöltötte, úrnője egy intésére illedelmesen visszavonult. Promilhanes ur, körülbelül 60 éves lehetett. Régebben jegyzői tisztet viselt, de egy év előtt átadta irodáját és nyugalomba vonult Rozierbe. Itt született, itt töltötte el boldog ifjúságát, itt akart meghalni, mert lelkének minden szálával csüggött szülőföldjéhez, ahol pedig az idők folyamán sok minden megváltozott. Azon a helyen, amelyen most az ő háza áll, régebben parfümgyár volt és valameddig a szem ellátott, az egész láthatár tele volt illatos, szép rózsákkal. Ezek a rózsák töltötték meg Promilhanes lelkét költészettel és regényes hajlamokkal. De a sors más, nehezebb utat jelölt ki számára, nehéz munkára kényszeritette és osztályrészéül csak kevés jutott a világ örömeiből. És mégis gyönyörrel gondolt ifjúságára és különösen arra az egy boldogító órára, amely múltján ugy ragyogott át, hogy A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egycurwha-szabókuál leket megreudeluí. C\Jt\oUr\u\e\W sxa\>ás$oma és Vx&cAcjoxás \ axvgoV és sYó^vsrócjX YeWéV\>etv \