Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-21 / 29. szám

tással valóságos reklámot csapnak s ha egyszer felülkerekednek egy bizonyos magaslatra, akkor aztán terrorizálni akarják az egész vonalat. Legfőbb igyekezetük, hogy minél több testület, egyesület, kör és társa­ságban szerepelhessen, — befurakodik mindenhova s ragad mint a kullancs, de a közjó érdekében annál kevesebbet tesznek, hanem az öndicsöités, dicsekvés kedvenc foglalkozásuk : főkép az alsó néposztálynál tetszetős demagógiával Kérkednek és ezzel a köznépet hatal­mukba akarják keriteni. Különös tulajdonságuk, hogy ügye­sen, finom rafinériával tudják maguk köré gyűjteni a céljaikat támogatni kész köznépet, a melyet ugyan a barátság szine alatt toborzanak össze, hanem azért csak szolgai szerepre szánnak. Mi egyelőre csak általánosságban hibáztatjuk városunkban ezen feltűnt alakokat, de ha a közérdeket oly mér­tékben fogjuk veszélyeztetve látni, hogy ezáltal városunk haladására molochként akarnának nehezedni, ugy nem fogunk visszariadni azokra ujjal rá rámutatni! A mi jelszavunk „le e stréberek­kel", kik közügyeinknek csak kerékkö­tői. Ezen elv mellett harcolni és küzdeni fogunk a közjó érdekében és reméljük, hogy ezen harcunkban városunk la­kossága hathatósan támogatni fog. Végül pedig ki kell jelentenünk, hogy ezen felszólalásunkat az utóbbi időben tett tapasztaltak hatása alatt irtuk, megjegyezzük, hogy : Akinem nem inge, ne vegye ma­gára ! Városi közgyűlés. — 1912. julius 15. — Élénk érdeklődés mellett lett megtartva a hétfői napra egybehívott rendes képvise­lőtestületi közgyűlés. A tárgysorozat 16 pontja nagyrészt a pénzügyi bizottság javaslatai alapján nyertek elintézést. Nagyobb vitára adott okot a Koritschoner Fülöp féle ház megvétele, ugyszinte egyes utczai lakosok . vízvezeték létesítése iránti kérelmek. Öröm­mel fogadta a képviselőtestület a polgár­mesternek azon kijelentését, hogy a csator­názás kérdését még ez év folyamán, vagy legkésőbb jövő év elején napirendre kitűzi. A hosszas viták azt eredményezték, hogy a közgyűlés fél 8 órakor este nyert befejezést. A közgyűlés 1-folyásáról a következők­ben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Baráth Károly, Keresztes István, Ács Ferenc, Braun Ármin és Orosz Ede képviselőket. Az előző három ülés jkve felolvastat­ván, azok észrevétel nélkül tudomásul vé tettek. Napirend előtt Becsei Ferenc kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a fokozódó drágaságra való tekintettel mily intézkedé seket szándékozik tenni, hogy a szegényebb osztály is egészséges és olcsó élelmiszerhez jusson ? Polgármester kijelenti, hogy ezen drá­gaság nemcsak városunkban, de az egész országban észlelhető és ez számos intézke­dést igényel, kéri a felszólalót, hogy erre nézve Írásbeli indítványt adjon be, hogy ; ennek alapján tehessen javaslatot a képvi­selőtestületnek a sérelmek orvoslására. A választ ugy a képviselőtestület, va!a j mint interpelláló tudomásul vette. Lippert Sándor kérdést intéz a polgár­mesterhez, hogy miért engedélyezik, hogy a járművek a gyalogjárdán közlekedjenek, amennyiben ezek rongálják az aszfaltjárdát, ugyancsak kérdi, hogy miért van elzárva a gyalogkozlekedés a ref. leánynevelőintézet építkezésénél ? Polgármester azt válaszolja, hogy az ily panaszokat a rendőrkapitányságnál je­lentse be, különben is az építkezésnél nagyon helyes volt a gyalogjárda elzárása, mivel a vasgerendák felhúzása veszélyes lett volna a járó-kelő közönségre. A választ ugy a képviselőtestület, vala­mint interpelláló tudomásul vette. Fischer Gyula kérdést intéz a polgár­mesterhez, hogy mi van a csatornázás kér­désével ? Polgármester kijelenti, hogy lehetőleg még az idén, de legkésőbb jövő év kezdetén napirendre tűzi a csatornázás kérdését. A választ ugy a képviselőtestület, vala­mint felszólaló a legnagyobb örömmel vette tudomásul. Dr. Fehér Dezső a tárgysorozat IV. pontját, Becsei Ferenc pedig a VI., VII., X. és XIV. pontnak tárgyalását kéri sorrenden kivül tárgyalni, amit a képviselőtestület en­gedélyez. 4. Városi tanács javasolja, hogy Pápa város képviselőtestülete vegye meg utca­rendezés szempontjából Koritschoner Fülöp ós neje pápai lakosoknak a Fő-utcában fekvő 28. számú házát 25000 korona vételár ősz­szegért és rendelje el az épületnek lebon­tását. Révész mérnök referálta áz ügyet és a ház megvételét a pénzügyi bizottság ja­vaslata alapján elfogadásra ajánlja. Dr. Hoffner, dr. Lőwy, dr. Kőrös, Fischer Gyula ós dr. Fehér Dezső a javaslat mellett, Halász Mihály ellene szólal fel. Névszerinti szavazás után 48 szavazat­tal 19 ellenében a következő határozat ho­zatott : A képviselőtestület a Koritschoner Fülöp házát 25000 koronáért örök árban megveszi, azt lebontatja és a Kaltér területéhez csatolja. A vételárt a Pápai Takarékpénztártól 5 3/ 4 százalékra felveendő folyószámlái kölcsönnel fedezi. 6. Verbőcy utcai lakosok vízvezetéket kérnek, Kérik egyúttal a kocsiút jókarba helyezését. 7. Vak-Bottyán-utcai lakosok a víz­vezeték meghosszabbítását kérik. 10. Több pápai lakos kéri, hogy a Rohonei kertek között levő dülőutak szabá­lyoztassanak, vízvezeték és villanyvilágítás­sal ellátassanak, továbbá kocsiutak és gya­logjárók készíttessenek. Költség: 1432 K. 14. Városi tanács javaslata a Kisfaludi­ban már -oly izgatott és ideges volt, hogy nem állhattam tovább szó nélkül: — Mi az, öregem, történt valami ? Sebestyén hirtelen ütemben egy-egy pillantást vetett a különböző zsebeitől elő­kapkodott egy tucat órára, azután közelebb húzta hozzám a székét: — Kibékültem a nőkkel, — mondotta titokzatosan és ragyogott a szeme. A nők nem olyan alárendelt lények, mint eddig gondoltam. Hogy ne beszéljünk a Gracchusok anyjáról, Zrínyi Ilonáról és madame Curie­ről, itt van például ez a... Megismerkedtem egy nővel. Ideálja a nőnek ! Nem az a hiu, gondatlan, léha, könnyelmű teremtés, ame­lyik semmit nem tud rendesen, mindenünnen elkésik, mindenüvé korán megy, szeszélyes, rendszertelen. Ez a nő más, egészen más. Szórakozottság, szeszély, gondtalanság egy fikarcnyi sincs benne, pontos, kedves, pedáns, mint — mit mondjak önnek? — Néhány másodpercig körüljártatta a szemeit a meny­nyezeten, a megfelelő jelzőt keresve, aztán elragadtatással vágta ki az igazán legmeg­felelőbbet : — Pontos, pedáns, mint egy chronometer. Tudja, ez egy igazi nekem való asszony. Este hatkor olyan pontosan találkozunk a Rét-utca sarkán, akár a két mutató délben a tizenkettesen. — Ugy ? Hát már ilyen közel kerültek egymáshoz ? — Igen, — felelte zavart mosollyal — randevúzunk, sőt — bevallom önnek — tegnap volt is nálam — meglátogatott. — Sebestyén ur, ön nőcsábító! Idegesen húzta még közelebb a székét: — Nem, még nem. Tudja, csak öt perc ideje volt. Éppen csak hogy felszaladt, körülnézett és el keljett sietnie, hogy le ne késsen az órájáról. Órákat ad, tudniillik — franczia leczkéket. A tekintetemből megértette, hogy mit gondolok. Mentegetőzve mondta: — Igen, —• igaza van. Más talán nem engedte volna el — visszatartotta vohia, — de én, — ismeri az elveimet — én nem akadályozhattam őt a pontosságban, a kö­telességteljesitésben, — nem rombolhattam le benne az ideáljaimat. — Szép, szép, Sebestyén ur, de ha maga a szerelemben is a pontosságot sze reti, akkor nem is lesz ebből a regényből semmi. A jól beosztott órákban nincsenek gyenge pillanatok. Rejtelmesen mosolygott: — Sőt 1 Bevallom magának, maga jó barátom, — ma — ma az enyém lesz. — Hogyan, ma nincsen órája egyne­gyedhétkor ? — Nincs, holnap pedig vasárnap van. Rábeszéltem, hogy jöjjön el velem Bécsbe. Megszöktetem. Ma este hat óra tizkor. 0 a keleti pályaudvaron száll fel öt negyvenöt­kor, én Kelenföldön hat tizkor és — a csá­szárvárosig meg se állunk. Éjjel tiz buszon ötkor Bécsben leszünk. Szobát is rendeltem már a „Goldene Lamm"-ban, Koloman Se­bestyén und Frau. Hamiskásan lökött meg itt a könyökével. — Nagy kutya maga, Sebestyén ur. De azt hiszem, már ideje is akkor indulnia. Az időmérés pápája gőgös mosollyal felelt erre a laikus figyelmeztetésre, aztán kikapta zsebéből az egyik chronometert és elém tartotta: — Még van tíz perczem. Visszatértek a gondolatai a nőre: — Tudja, ez az asszony igazi ideálja a nőnek. Szellemes, kedves ós okos. Kép­zelje, micsoda nagyszerű intelligencia. Teg­napelőtt szótszedte és összerakta az egyik órámat minden segítség nélkül. Mit szól eh­hez? Látott már ilyen asszonyt? Bevallottam, hogy nem. Aztán, hogy mondjak valamit, egj kicsit évődésből meg­jegjeztem : — Szép, szép, de mit csinál majd Bécsben, ha ő nagysága nem jön el, — meggondolja a dolgot vagy lekésik ? Fölényesen nézett végig: — Az ki van zárva. Magával vagy a maga barátnőivel megtörténhetik az ilyesmi, mert maguk a hangulatok emberei. Én és Fernande, mert Fernandenak hívják, az el­határozások hivei vagyunk. Mi nem beszé­lünk igy : majd meglátom, nagyon szeretném, ha csak lehetséges. Én és Fernande, mi nem keshetünk le és mi nem gondoljuk meg még egyszer, arait már kimondottunk. Ha az élet valami kérdés elé állit, gondolkozunk egy kicsit, megnézzük az órát. Gépiesen a

Next

/
Thumbnails
Contents