Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-07-21 / 29. szám
utcában a vízvezetéki főcsőnek bevezetése tárgyában. Révész mérnök referádája után Kerbolt, dr. Lőwy és Halász felszólalása után a kö vetkező határozat hozatott : A képviselőtestület a kérdéses utcáknak vízvezetékkel való ellátását szükségesnek tartja, felhatalmazza a városi tanácsot, hogy amennyiben a vízvezetéki pénztár helyzete megengedi, már a folyó évben a Kisfalud! u'cán a főcsovet rakassa le, a többi utcákban pedig a közszükségleinek inegfelelőleg a jövő évben készíttesse el a vízvezetéket, illetve állítson íel vízvezetéki kutat. 1. Gyenese Pál vágóhídi felügyelő kéri, hogy nyugdíjaztatása 1912. évi augusztus hó 1 én lépjen életbe. A képviselőtestület tekintettel, hogy a folyamodó augusztus 1 én tölti bé 35 éves szolgálatát, a két jubileumi évvel pedig 37 évi nyugdíj jogosultságát szerezte meg, fo Jyamodó kérelmének helyt ad és igy 1200 korona fizetés után 94% kai számítva, 1128 koronába állapítja meg évi nyugdiját. 2. Városi tanács bemutatja a vágóhíd megépítése tárgyában a vállalkozókkal kötött szerződéseket. A képviselőtestület névszerinti.szavazás után a vállalkozókkal megkötött szerződéseket elfogadja és pedig eszerint az építést 126003 korona 21 f. Geiringer Károly épi tési vállalkozóval és a berendezések 34129 kor. 94 f a Schlíck-féle részvény társasággal. 3. Pápa város képviselőtestülete megvette Schiller Mózesné sz. Steinberger Bellának a pápai 579. számú tjkvben felvett 790. népsorszám felülépitményi házát. A képviselőtestületnek ezen határozatát a törvényhatóság is jóváhagyta. Miután térbirtók gr. Esterházy Pál tulajdonát képezi, az erre vonatkozó adásvevési szerződésnek bemutatása mellett a tanács javasolja, hogy azt 134 koronáért váltsa meg. Névszerinti szavazás után a képviselőtestület egyhangúlag a tanács javaslatát egész terjedelmében elfogadja. 5. A városi tanács javasolja : Mondja ki a képviselőtestület, hogy Lővy Lipót házának a halpiacra dülő oldalán közérdekből aszfalt gyalogjáróra szükség van. A képviselőtestület közérdek szempontjából a gyalogjárda elkészítését elrendeli. 8. Zámolyi Dénes Korona vendéglős haszonbérleti szerződését' 1912. augusztus hó 1-től felbontatni kéri. Ezzel kapcsolatban a városi tanács beterjeszti Lang Ignác, Hoffmann Henrik, Alasz Ferenc pápai lakosoknak kérvényét a Korona vendéglő bérbe vétele tárgyában. A pénzügyi bizottság Lang Ignácznak javasolja. Báldauf, mint legtöbb ígérőnek Hoffmann Henriknek, Edelényi József pedig Alasznak. Dr. Hoffner, Kerbolt hozzászólásai után a következő határozatot hozatott : A képviselőtestület Zámolyi Dénessel a szerződést felbontja. A Korona vendéglő bérbeadására pedig nyilvános árverést rendel el. Az árverési feltételekben feltétlenül kikötendő a vendéglős beszálló jellegének való fenntartása. 9. A munkásházak megépítése tárgyában kiküldött bizottságnak jelentése és javaslata. A képviselőtestület a bizottság javas. latát tudomásul veszi és ennek alapján felir a miniszterhez, hogy az államsegélyt 35000 koronáról 40000 koronára emelje fel. 11. rTöbb pápai lakos kérelme a Tűzoltó és Árok-utca rendezése tárgyában. Révész mérnök három javaslatot referált. A tervek, bonyolultak és számos kisajátítási eljárást követelnek. A képviselőtestület a két utcának ren [ dezését szükségesnek tartja. A képviselők | tájékoztatása szerapontájból a v. tanácsot utasítja, hogy a mérnök által ezen két utca rendezését az általános utcarendezési térképbe állitsa be, azt sokszorosítsa és a képviselők között osztassa szét. 12. Szabályrendelet az ingatlanok átruházása alkalmával kivetendő 1%-os vá rosi pótilletékről. Dr. Ftíliér Dezső felszólalása után az általa tett következő indítvány lett elfogadva. A képviselőtestület a szabályrendeletet elfogadja azon módosításokkal, hogy a lemenő örökösöknél 1000 K erejéig a hagyaték után pótilleték nem szedhető, 1000 K-án felül pedig csak 0 5°/ f t illeték szedhető. Mig az örökösödés egyébb eseteiben 1 °/ 0 pótilleték vetendő ki. 13. Pénzügyi bizottság beterjeszti az 1911. évi zárszámadásokat. Dr. Hoffner Sándor referálása után a pénzügyi bízotlság következő javaslata lett elfogadva : A képviselőtestület a pénzügyi bizottság által felülvizsgált és elfogadásra ajánlott zárszámadásokat egész terjedelmében elfogadja. 15. Az önk. tűzoltótestület parancsnoksága az 1912. évi augusztus hó 20-án tartandó 11 éves jubelium költségeire még 800 korona megszavazását kéri. A képviselőtestület a kérelmet a városi tanácsnak adja ki és felhatalmazza saját hatáskörében ez érdemben intézkedni. 16. Illetőségi ügyek. Több illetőségi ügy a városi tanács javaslata alapján nyert elintézést éa ezzel a közgyűlés esti fél 8 órakor befejezést nyert. Levél a szerkesztőhöz ! Kutyahiistória. Ezelőtt három hónappal, április 5-én, panaszt tettem a rendőrségen F. P. ellen, kutyám megkínzása miatt. *A kínzás abból állott, hogy F. P. személyzete csapdát állított föl az udvaron, védekezők szerint kóbor kutyák ellen; ebbe a csapdába belekerült az én kutyám, de ismerős emberek kiszabadították és egypár ütleg árán ép bőrrel haza I is került. Ám Br. J. vendéglős kutyája rosszabbul járt; neki lábát törte a csapóvas; a kedves állat kínlódását gazdája nem nézhette, az ebet agyonlövette. Á. S. kereskedő házőrző ebe szőrén-szálán elveszett; vizbe lökték-e s elúszott, vagy elásták lebunkózás után, nem sikerült kinyomozni. A rendőri büntető biró, Hoffstádter Dezső fogalmazó, április 13 án hozott panaszomra ítéletet, melynek az a lényege, hogy F. P.-t a vád és következményeinek terhe alól fölmenti. ítéletét élőszóval ugy okolta meg előttem, hogy bárkinek joga van az udvarába tévedt ebet akár darabokra vagdalni, csak botrányt ne okozzon; ne tegye nyilvánosan s ne kínozza meg az állatot. Ezt az ítéletet megfelebbeztem a megye alispánjához; okát adtam, mért volt F. P. udvarában olyan gyakori kutyavásár — zsebébe nyúlt a. órája után és rápillantott. Mi ez ? Hiszen az előbb is ötóra harmincat mutatott. A füléhez emelte, rázta a drága jószágot. — Nem járt, megállt. Ijedten kapott a többi tizenegy után, maga elé rakta az asztalra az egész csapatot. Konok következetességgel, másodpercnyi eltérés nélkül, mind hat órát mutatott. A két mutató valamennyin épp oly messze volt e pillanatbaji egymástól, mint az ón pontos barátom az ő pontos Fernandejátói. Sebestyén elsápadt, reszketve hebegte: — Istenem, — ez hallatlan — meg kell őrülni. Ilyen még nem történt velem. Megállt. A legjobb órám megállt. Mi lesz most? Fernande a vonaton ül és nyolcvankilométeres sebességgel száguld Bécs felé és én itt. Én szerencsétlen 1 Szegény Fernande, mit fog az Bécsben csinálni. Megőrülök. — Ugorjon hamar kocsiba, —- biztattam — hátha késik a vonat. Kelenföldön esetleg még elérheti. ígérjen a kocsisnak dupla taksát. Felugrott, zsebregyömöszölte az óráit és elrohant. Még ott ültem az asztalnál, mikor dúlt arccal, elkeseredetten visszajött. •— Pász, vége, elment, •— mondotta és lerogyott a székre. Olyan letört volt, szegény, hogy önkéntelenül eszembe jutott az utolsó nikkelórán végperce, melyben a szegény szerszám egy darabig ceak kettyegett fáradtan, aztán nyekkent egyet és szomorú berregéssel egy szempillantás alatt örökre lejárt. Vigasztalni kezdtem : — Hát igaz, ez kellemetlen, de azért nem érdemes igy kétségbeesni. Fernande elment Bécsbe, dühös is bizonyára, haragszik is, nem is néz tán magára többet. Hát aztán ? Olyan nagy baj az ? Nézze, kedves barátom, ne vegye rossz néven, amit mondok. Én láttam magával azt a hölgyet és őszintén szólva, én, ha magának volnék, örülnék neki, hogy itt maradtam. Hisz az egy maskara. — Szépnek nem szép, az igaz, — sopánkodott — de mégis, tudja kérem, az élet felfogása, a természetünk, olyan egymáshoz valók voltunk. — Az ördög vigye el az ilyen természetet, — fakadtam ki dühösen. Ez a pon tossági hóbort nem természet, de szamárság. Sebestyén ijedjen kuporodott össze a székén. — Az einb&r nem azért él, hogy pontos legyen. És ha magát, meg Fernandeot nemcsak a pontosság, hanem a természet hozta össze, akkor nyugodt lehet, össze fognak békülni megint. — Soha 1 — szólt határozottan. — Én nem merek többé a szeme elé kerülni, nem vagyok hozzá méltó — Hiszen, ha más volna, — de éppen ő, ez a pedáns. — Látja, — korholtam — minek kezd ki egy ilyen vén óratokkal. Ha valami csinos, kis lány szoknyájába kapaszkodott volna, az ugyan nem engedte volna, hogy maga Kelenföldön szálljon utána hat óra tizkor. Az már három órára odarendelte volna az állomásra, lejáratta volna a lábait, a vonat indulásig. Akkor nem lenne baj. Es higyje el, végeredményében kellemesebb egy szép lányt várni másfélóráig, mint viszontlátni egy ócska paraplit hat óra tizkor. Mint a bűnös, olyan csendes megadással hallgatott. Folytattam a térítést. — Ha nem hisz nekem, csak egy tanácsot adhatok még önnek : Ha ragaszkodik a pontossághoz, akkkor vonuljon vissza a régi aszkétaéletbe, — szakítson a nőkkel. Választania kell az asszonyok és az órák között. Sebestyén rám nézett, fölállt ós ünnepélyesen megrázta a kezemet: — Köszönöm, — szólott. — Végeztem velük! — Kikkel ? Az asszonyokkal ? — Nem, az órákkal! Kivette zsebéből a legszebb ehronometert és mosolyogva felém nyújtotta: — Fogadja el, uram, fogadja el emlékül. Elfogadtam és jól tettem, mert ma még nyolcz órakor is le volt eresztve a hálószobáján a függöny és mikor utána kérdezősködtem, a takarítónője bevallotta, hogy egész éjjel nem is ment haza. Ha nem adta volna ezt az órát, alighanem ón is elkésnék ezután minden randevúról. Azt pedig nem szeretném.
