Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-07-14 / 28. szám

XXII. ó-vfolyam. Fébjpsb, 19lí2- j-uLl±-a.s 14. 28. szárd l APAl JNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: P 0 L L A T S E K FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A csatornázás kérdése. Mindazon városi képviselők, kik szorgos látogatói a képviselőtestületi közgyűléseknek, igazat fognak adni ne­künk abban, hogy nincs azon üdvös intézmény, mely városunk haladását célozná, mindegyikénél a csatornázás kérdésébe ne ütközne és minden ily üdvös intézmény létesitése elodázást nyer mindaddig mig a csatornázás kér­dése megoldást nyer. Ez tény, ehhez szó sem férhet s ezen körülmény kény­szerit bennünket a csatornázás kérdé­sének sürgős napirendre való kitűzését. Városunk polgármestere a képvi­selőtestületi közgyűléseken több izben oly értelmű kifejezést tett, hogy a csa tornázás kérdését még ez év folyamán a képviselőtestület elé viszi. Amidőn a fenti kijelentés egyrészt megnyugvással tölt el bennünket, más­részt reményt nyújt nekünk arra, hogy a csatornázás ügye rövid idő alatt napi­rendre kerül. Nemcsak Pápa városa, de több város foglalkozik a csatornázás kérdé­sével, mert ezt közegészségügyük fej­lesztése céljából el nem kerülhetik, azonban a megoldástól rendkivül fáz­nak, mert oly terheket ró a város la­kosságára, ami az amugv is agyon pré­selt lakosságból csak a csatornázás el leni gyűlölet váltja ki, noha annak üd vös hasznáról még a legkorlátoltabb agy is meg van győződve. Minthogy a csatornázás elöl egy város sem térhet ki, mert a város sürü lakosságánál felgyülemlő szeny a talajt, a házat megfertőzteti, a betegségek töm­kelegének valóságos melegágyaivá vál­nak. Már pedig az emberiség legdrá­gább kincse az egészség, azt megvé­deni a vezető köröknek elsőrendű kö­telessége. Éppen ezért a csatornázás meg­oldásánál a legnagyobb körültekintésre van szükség, nevezetesen ugy kell lé­tesíteni, hogy a nagyközönség az esz­mét örömmel fogadja s ellenállásra a képviselőtestületben ne találjon. Mi módon gondolja a polgármes­ter e nagy horderejű lépést dűlőre jut­tatni, — ma még nem tudjuk, — de tudjuk azt, hogy erős kéz és vasma­rokra lesz akkor szükség, amikor ezt a nehéz ételt megemésztés végett a képviselőtestületnek feltálalja. Polgármesterünk eddigi sikereit a képviselőtestületben nem vasmarokkal szokta kivívni, hanem inkább a meg­győző érveket szokta alkalmazni és en­nek köszönheti a város eddigi haladá­sát és fejlődését. Most azonban az a nézetünk, hogy a csatornázást meg­győző érvekkel nyélbe ütni nem lehet és ha a polgármester célt akar elérni, érvek helyett más eszközöket kell neki alkalmaznia. Távol áll tőlünk, hogy .a most em­iitett „más eszközök" a kényszer­nek bizonyos nemét vélnénk alkalma­zandónak. Nem ezt értjük alatta, mert olyan intelligens képviselőtestületet mint a mienk, semmiféle kényszerrel nem lehelne arra birni, hogy meggyőződése ellenére adja le valamely irányban sza­vazatát. Ezért jelentjük ki, hogy a kény­1ÁKCZA OLYAN ÉDES . . . Olyan édes emlékeznem a múltra, Midőn szivem a szerelmet tanulta! Barna lány volt a tanitó-mesterem: Csókra csókot váltogattunk, Cserélgettünk hirtelen. Hej, de volt is egyetértés közöttünk I Zöld reményből koszorúkat kötöttünk. Hanem később, egyik nyári reggelén: Egy urfival odébb állott A tanitó-mesterem! SZÍNI PÉTER. A világtalan, Legelőször az Uxbridge uton láttam egy munkás kávéház előtt, amint hosszú, kopott kabátjában hegedült, világtalan, szo moru, ősz fejét hangszerére hajtva. Egy taxira vártam ós figyelmesen hallgattam játékát. A szive fájdalmas panasza sirt a húrokon s a sokat szenvedett ember érzé­sével játszott megdöbbentő kifejezéssel. A nyakán lógó táskába csúsztattam adományo­mat s ő továbbjátszott, mig hálásan mondta: — Köszönöm, barátom, nagyon kö­szönöm ! Hangja a nagy műveltségű ember be­nyomását tette rám. Később gyakrabban láttam, beszélgettem vele, megismert a han­gomról, de teljesén közömbös feleleteket adott. Pár hétig nem találtam rendes helyén s hogy újra megpillantottam és beszédbe elegyedtem vele : elmondta, hogy beteg volt. Alakja még soványabbnak látszott és köhö­gött. Megkérdeztem hol lakik és felírtam cimét. Magam sem tudom, miért: tragédiát sejtettem sorsában és érdeklődtem iránta. Mikor sokáig nem láttam újra, kocsit fogadtam és Noting Daliba mentem, hogy fölkeressem. Ütött-kopott, régi, piszkos házban lakott s mikor fölkapaszkodtam a karfanélküli lép­csőn, zsebkendőmet az orromra szorítottam. Ajtaja előtt a botommal kopogtattam* Belülről sürgés forgás hallatszott, mint ami­kor valaki egy fiókot huz ki és csap vissza hirtelen. Beléptem. Szegényes, nyomorúságos kis lyuk volt az odúja, alig egy-két rozoga bútorral. De a falon művészi vázlat: egy női fej aranyozott rámában. Az öreg nem ismerte meg a hangomat. Hosszú, ősz haja a homlokán levő fekete selyem szemernyőre esett. Mikor elmondtam neki, hogy az aggodalom hozott ide^ abban a hitben, hátha beteg, megint csak nagyon kelletlenül felelt. Rajtam pedig csaknem a bizonyosság erejével vett erőt a hit az ő titokzatosan tragikus életében. A FŐVÁROSHOZ SZOKOTT KÉNYESEBB IGÉNYŰ URAK ÍZLÉSÉNEK IS MEGFELELŐ RUHÁZATOT m k csakis Fő-utca 19 sz. alatt (közvetlen a megyeháza mellett) Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyeiirulia-sxabókuál lehet megrendelui. 'UxoUvWrtW STatoásJorma és VX&oVgorás \ ^á\así,UV 9a\6&'\ ax^oV és sVó\ovst,acyv VeWéVW \

Next

/
Thumbnails
Contents