Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-06-02 / 22. szám

ez a törekvés. Szó sincs róla. Az eszme maga tetszetős, a kivitel elé azonban ezernyi akadály tornyosul, amelyeknek eltüntetése éppenséggel nem állana arányban a nyerendő előnyökkel. Így először is az alakulás formája igen problematikus, másrészt a támasztható igények elbirálása oly számos eltérésre vezetne, a melyeket az u. n. hivatalos vezetés keretében alig lehetne kiegyenlíteni. Számot kell vetni még a pénzpiac ingadozásával s azzal is, hogy a hitelnyújtás feltételeinek ebből származó folytonos hullámzását a hivatalos vezetés sohase követhetné a megkívántató agilitással. Végre is alaposan szemügyre véve ezt a fontos kérdést, lehetetlen figyelmen kivül hagynunk, hogy a meglevő pénzintézetek nemcsak szívesen foglalkoznak kommunális kölcsönök lebonyolításával, hanem igyekeznek a leg kedvezőbb feltételeket is szabni, mert erre egyrészt a természetszerűen fellépő verseny készteti őket, másrészt pedig azzal számolnak, hogy ezek az üzletek mérlegeik legbiztosabb tételeit alkotják. Mindaddig tehát, mig ezek a pénzinlé zetek a pénzpiac viszonyaihoz simulva igyekszenek a városok hiteligényeit kielégíteni, addig nem lehet okadatolt semmiféle ellenszenv velük szemben. Más kérdés, ha a szolid üzleti kereteket túllépni akarnák, ámde e részben megvan kötve mindig a kezük a rögtön felléptetö verseny által. Mindezeket figyelembe véve, sokkal jelentöségteljesebb az a másik terv, mely azt célozza, hogy a Városokat mentesítse a kormány azon adó és illetékfizetések alól, melyek kölcsöneiket terhelik. Ezen törekvés megvalósulása tényleges megtakarítást eredményezne s mindenkép indokolt, hogy ezen méltányos kérés teljesedésbe menjen. Az bizonyos, hogy a városok vezetői csak kötelességüket teljesitik, midőn a pol gárok terhein lehetőleg könnyíteni akar nak s az államnak ezt a nemes törekí vést lehetetlen közömbösen szemlélni. A városok rendszerint hasznos beruházásokra fordítják a felvett kölcsönöket s ezek a beruházások, akár a közegészségügy, akár a helyi ipar vagy kereskedelem fellendítése, esetleg támogatása törvényének, alapjában véve kihatnak az állami gazdálkodásra is. Az összefüggés igy könnyen megtalálható a városok törekvése és az állam segítő kötelessége között, nincs tehát kétségünk abban, hogy a megindult akciónál ezt a szempontot kellőleg ki fogják domborítani a városok közigazgatásának őrei és vezetői. Gyermek védelem. Vannak szemeink — és nem lá tünk, vannak füleink — és nem hallunk! Közönbösen sietünk legtöbbször az utcákon, a saját ügyeinkben értékes nekünk az idő s nincs tekintetünk, figyelmünk oly dolgok iránt, melyek sokszor fontosabbak, mint apró teendőink, a melyek elintézése érdekében annyira sietünk. Gyorsan elhaladunk a tolakodó koldus mellett, a ki utunkat állja, figyelemre alig méltatjuk azt a másik halvány alakot, mely nyomorúságában félénk tekintetével észre akarja magát vétetni. A gyermekek kétszeres gyámoltalanságára se hederitünk, nemtörődömséggel látjuk őket az utcán, nem figyelünk a kisebbek fizikai tehetségére, amint ügyet nem vétünk a nagyobbnak erkölcsi kicsapongásaira, a kiknek neveletlenségeit, rakoncátlankodásait mindaddig észre sem vesszük, mig azok nekünk közvetlenül nem esnek terhünkre. Nem minden anyának, csak a legkevesebbnek áll módjában a gyermekekre az utcán személyesen felügyelni. A fiatalabbakat cseléddel küldik el, az iskolás gyermekek maguk járnak az utcán. A gyermekeknek a cselédekkel való .sétálása közben gyakran fordulnak elő jelentéktelennek látszó esetek, melyek súlyos következményeket vonnak maguk után. A sok közül csak egyet említünk : Az uton két cseléd leány sétálgat, az egyik ugy visz egy apró babát a karján, a mint nem kel lene vinnie, a másik maga után vonszol egy lassan csoszogó, elfáradt gyermeket. Ha érzi, hogy a gyermek CJaude ötezer frankról álmodozott. Ezzel uj, tökéletesített szalámivágó-gépet lehet konstruálni, mert az apai eszme nem volt éppen rossz. Dűlnének a frankok utána. Phalipannak egy másik ötezerre, de inkább tízre lett volna szüksége : tizenkét pár selyemharisnya, uj toalett Odettenek, diner estétől másnap estig pezsgővel és osztrigávai, kocsi, színház, — azután ki a gyarmatokba, mert ott terem a pénz. Öt év telt el igy. Pamphile anyó három fogából csak egy maradt és megint eljött a nyár. Este volt, vacsora után. Phalipan bátortalanul még egy félüveg bordeaxit hozott javaslatba, de Claude tárgyalni. sem akart ilyesmiről, mert Claude kellemetlen ember volt, könyörtelen, mint egy szalámigyáros. Mindig számolt, most is költségvetést csinált: — A fricandó egy frank, a sajt tíz sous. Phalipan lemondóan sodort egyet a szőke bajuszán: — Jó, jó, csak ne ölj a számaiddal. Félretolta a poharát és rágyújtott egy cigarettára. Egyet Claude elé tett. A másik tekintete megakadt az aranyvégű cigarettán. Phalipan gyorsan válaszolt, mielőtt kérdezhette volna: — Csak két sous darabja és csak négyet vettem. Ne rázd a fejed, mert te ezt nem érted. Az őseim asztalánál tíz aranyat evett meg minden vendég. Sajnálom, hogy akkor még nem ismertük egymást. Az egyik dédapára — nem sorolom fel az összes címeit, mert elfelejtettem — porrá tört gyémánttal hintette meg a szakállát minden reggel, hogy csillogóbb legyen. Nagyon hiu legény volt, amint különben ebből is láthatod. No és engem, az utolsó comte de Pierre Buf Fieres-t, aki nem adok ezeraranyas lakomákat és teljesen szakáll nélkül állok, igazán nem róhatnak meg az emberek, ha egy két sous raurattit adok a barátomnak. Vacsora után elmentek kóborolni. Szép, meleg este volt, pompás toaletttek, nehéz, zajtalanul gördülő autók suhantak el előttük. — Csak egyszer fogjam fülön a sze rencsét, —- sóhajtott fel Claude — csak egyetlenegyszer ós az egész életünket rendbehozhatnánk. A Hotel Anglaise előtt megálltak ós benéztek a fényes hallba. — Itt jó lehet lakni, — mondotta Claude komolyan — sőt, csak itt jó lakni. Itt bajosan jönne be szombatonkint Tessiernó asszonyság, hogy másfélórás bevezetés után kivasalja belőlünk a tiz frankot. Phalipan hirtelen megragadta a karját: — Od

ra nézz! Milyen jóképű fia az az amerikai ! Es milyen elegáns. Barátom, ha az ember ezeket a nyomorult money makereket látja, eszébe jut minden nyomorúsága. Mit gondolsz, mennyi pénz szundikál a tárcájában ennek a vállas legénynek? Fogadjunk, hogy a mellényzsebéből kifizethetné egy évi budgetünket ? Közben ők is lassan ballagtak az amerikai után. Tetszett nekik ez a fiu. Az angolt, a vöröskabátosokat nem szerették, de a rugbymantcheken mindig ott szorongtak a tribünön és mámorosan lelkesedtek a kemény amerikai játékért. A fiu csakugyan elegáns volt, nyugodt léptekkel jött ki a szálló kapuján és ugyanilyen tempóban sétált tovább. Nem nézett meg semmit, ment, ment az olyan ember közönyösségével, aki annyira otthon van Parisban, hogy szinte unja is már. — Gazdag ember lehet — szólalt meg újra Phalipan. Hátha éppen valami dollár trónörökös ? Most már mindenütt a nyomában voltak, ugy mentek utána, mint egy sikkes kis grizett után és közben ugyanazt gondolták mind a ketten. Annyira ugyanazt, hogy hangosan felnevettek, araikor Claude elkezdte : — Ezt volna jó kihúzni valarai bajból. Ha elegáns akar lenni STRAUSZ JENŐHÖZ kell fordulni! Ahova a legújabb tavaszi czikkek megérkeztek, kalapokban, P. & C. Habig, Gyukits és Társa, Borsalinó és Pichler ez csak nálam kapható egyedárusitásban, cipőkben a híres Lichtmann-félét tartom, valódi vámpecséttel ellátott angol tavaszi felöltők, raglánok, utazó pláidek, sapkák, nyakkendők, keztyük, fehérnemüekben csak szavatolt jó minőséget tartok. — Kelengyéket szállítok minden létező árban. — Meghívást készséggel elfogadok és a tavaszi kolekciommal megjelenek. Mély tisztelettel Strausae Jeuö, angol uri divatáru üzlete Győr, Baross-ut 30. Telefon 555. Interurbán 555.