Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-05-26 / 21. szám

gazdag egyaránt s áldozzon ki-ki né hány fillért a közjótékonyság oltárára, mert ezzel istennek tetsző cselekedetet müvei s minden fillérrel egy-egy elár vult gyermek megmentését segiti elő. Dobjunk néhány fillért az urnába! Adakozzunk tehetségünk szerint, mert adományainkkal a szenvedőnek enyhülést, a nélkülözőnek betevő falatot, az árvának szülőt szerzünk s megmentjük őket az életnek, a társada lomnak, a hazának. Hisszük, hogy páratlan szivjósággal biró hölgyeink buzgólkodását társadalmunk méltányolni fogja s ez az áldozatkész társadalom, amely a gyermekvédő Ligát elismerésre méltó buzgalommal eddig is támogatta ezúttal, amikor helyi jótékony céljainknak a Liga olyan bőkezű támogatója, fokozottabb mértékben nyitja meg áldozatkészségét, mert a Liga nem kon kurense a többi jótékony egyesületeknek, hanem az egész magyarországi gyermekvédő mozgalom, az összes hasonló intézmények központi irodája és támogatója. „Csak egypár fillért a szegény gyermekeknek ! Dobjunk néhány fillért az urnába!" Versecz város tisztviselői karának kezdeményezése folytán a városi tisztviselők f. hó 19 én Budapesten kongresszust tartottak, amelyen a városok tisztviselői kara elég szép számban képviseltette magát. A mi városunk tisztviselői kara is folyó hó 16-án tartott értekezletén elhatározta, hogy a kongresszuson magát képviselteti és képviseletével Kemény Béla városi jegyzőt bízta meg azzal, hogy az ne csak a kongresszuson, hanem az azt megelőző napon tartandó előértekezleten is részt vegyen. Az előértekezlet. melyen a kongreszszus tárgysorozata lett előkészítve, folyó hó 18-án volt d. e. 11 órakor Budapesten a „Pannónia"-szállodában. A kongresszust a Mérnök és Építészeti egyesület nagytermé ben tartották. Elnöke volt Holló Lajos orsz. képviselő és Devecis del Veechió Ferencz udvari tanácsos. Előadója Szalay Lajos Versecz város főmérnöke, jegyzője Fehér Gábor árvaszéki ülnök. A kongresszuson valóban érdekes dolgokat lehetett hallani. Vagy tán nem elég érdekes dolog az, hogy vannak városok, a hol jogi qualiűkációs tisztviselői állások 400-600—800 korona évi fizetéssel dotáltainak. A kongresszus első tárgya : a tisztviselői fizetések országosan történendő egyöntetű rendezése törvény által. E tárgy igen élénk és heves vitát és sok keserű kifakadást provokált, Pápa városának azonban meleg elismerést és harsány éljent jövedelmezett, mert a vitában elhangzott azon ki fakad ásra, hogy nincs a városi tisztviselők fizetése sehol sem rendezve és pedig azért nincs rendezve, mert a képviselőtestületekből hiányzik az erre való jóindulat. Pápa város tisztviselői kará nak kiküldöttje válaszolt és ezt a kijelentést erélyesen visszautasította, mondván, hogy ez nem áll, ő igenis tud egy várost megnevezni, melynek képviselőtestülete mindig a legjobb indulattal viseltetett tisztviselői iránt és ezzel a jóindulattal rendezte is tisztviselői fizetését. Melyik az a város, hol van az a város, talán a holdban ? kérdezték a közbeszólni szeretők. Nem uraim, nem a holdban, jóval közelebb van, megmondom, hogy hol van és melyik az a város, hogy Önök elvihessék a hírét hazájukba és felhívhassák képviselőtestületeiket, hogy vegyenek róla példát. Ez a város az én városom — Pápa város. Éljen Pápa! Éljen Pápa! hangzott vissza mindenfelől. Második tárgya volt a városi tiszviselők országos egyesületének megalakítása. A mi városunk tisztviselői karának kiküldötte e tárgynál is felszólalt, kijelentvén, hogy a városi tisztviselők országos testületté való szervezkedésének meg van a jogosultsága, amennyiben a polgármesterek, illetve ma már a városok szövetségével egyetértő és egyöntetű működést fog kifejteni. A harmadik pontja a kongresszusnak a családi pótlék és nyugdij ügye volt. A kongresszus tehát kimondta, hogy: 1 a fizetéseknek országos törvény által leendő rendezését kéri. 2. A városi tisztviselők orsz. egyesületét megalakítja. 3. A családi pótlék és nyugdij törvénynek a városi tisztviselőkre is leendő kiterjesztését kéri. 4. Vasúti féláru jegykedvezménynek kivétel nélkül az összes városi tisztviselőkre és azok családjaira való kiterjesztését kériMindezt emlékiratba foglalva, az emlékirat küldöttségileg adatott át a kormánynak, hol az jóakarattal fogadtatott. A határozatok, továbbá a városok szövetségének állandó bizottságával is közöltettek. U...L. 1LL j!H 11 ! 1

1 n erőszakkal idáig vonszolta, itt ledobta a földre, miközben folyton azt kiáltotta : — Látta őket? Látta? — Ragadjátok meg a boszorkányt! Vigyétek a legsötétebb bányába! —parancsolta dühösen a herceg ! — Bánom is én ! — kiáltotta dacosan a leány, miközben két karját a muzsikok felé terjesztette ki. Most már kielégítettem boszumat! Azután felém fordulva folytatta: — Most már nem fogod többet urnő met láthatni! * A herceg parancsára — akit fölemeltek és egy székre ültettek — valamennyien eltávoztak, csupán két jó barátja maradt ott, akiket erre különösen felkért. Mikor magunkra maradtunk, hozzám fordulva igy szólt: — Uram! Megölhetném önt és a bün társát is, mert meg van hozzá a törvényes jogom. De nem teszem, hanem fegyveres elégtételt kérek. Szavamra mondom, kedvem lett volna ugy felkacagni, amint előbb a cigányleány vallomásán nevettem. Hogyan ? Párbajt vívjak ezzel a nyomorékkal ? Vájjon minő Alapíttatott 1864 ben. fegyverrel? Hiszen folyton reszkető kezeivel sem a kardot, sem a pisztolyt nem bírja. A herczeg, ugy látszik, kitalálta gondolatomat, inert nyugodtan folytatta: — Ne tartson se bolondnak, se nagylelkűnek, uram. A párbaj, melyre önt kihívtam, nagyon egyszerű, amint azt mindjárt meg is láthatja. Csengetett és egy szolga lépett a szobába. — Hozzon a szalonból egy játszma kártyát, — igy szólt a szolgához. Mikor a kártya már az asztalon hevert, a herceg még egy széket tolatott az asztalhoz, helyet mutatott nekem, aztán nyugodt, szinte szeretetreméltó hangon igy szólt: — Ha ugy tetszik, uram, lejátszunk egy párti écartét és aki vesztes, az kötelezi magát holnap délig az élettől megválni. Elfogadja a föltételt, barátom ? — Természetesen. A két tanú jelenlétében megkezdtük a játszmát. A herczegné is közelebb lépett, mert a különös párbaj őt is nagyon izgatta. A herceg kétségtelenül jobban játszott, mint én, de a véletlen — csodálatos módon — mégis mellém szegődött és négy poénom volt. — Pardon, — szakította félbe Boriszt. — Nem vagyok kiváncsi a történet végére; könnyű kitalálni, mert hiszen ön még életben van. A herczeg elvesztette a játszmát. — Csalódik, — válaszolta Borisz — mert a herczeg volt a nyertes. — Ugyan kérem . . . Megvető, gúnyos mosoly lopódzott az ajkamra, mert azt hittem, hogy Borisz gyáva volt és nem váltotta be a föltételt, de ő hasonló gúnyos mosollyal igy szólt: — Olvassa kérem, ezeket a sorokat, amelyeket a játszma után egy negyedóra múlva kaptam, éppen, mikor revolverem tisztogatásával foglalkoztam. És átnyújtott nekem egy kártyalapot, melyre a következő sorok voltak irva : „Uram I Teóriám szerint ön nem csalt, mert senki se vette észre! Érzem azonban, hogy a jövőben nem nyúlhatok kártyához, miután önt most becsületétől megfosztottam. Kártya nélkül pedig nem élhetek tovább ! Életemben tegnap történt először és utoljára, hogy rosszul játszottam! Négy poén állott öttel szemben és nekem a királyt kellett volna kijátszanom. Bocsánatát kérem, hogy nem tettem, helyette most kijátszom ... a herczegetl" -A. ^íd-éHs: leg:r?©g±TD~b ©s legnagyoTDb cipőüzlote. Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czip őr aktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "CTzl©-b©m_©-b a zpos^arpalo-bát^aO. szemlDen. érpiiLl-t sagárb iLázam"ba helyeztem érti.