Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-05-26 / 21. szám

Ezzel a kongresszus véget ért, hogy kellő és kívánt sikere lesz-e, az persze a jövő titka. KARCZOLAT EL MXLLT L3_É~TOI*<3D— Színtársulatunkat az előző heti króni kában annak rendje és módja szerint elpa­rentáltam, nem is sejtve, hogy ezen krónikási elparentálást egy komoly elparentálás fogja követni. Rendes körülmények között az ilyen komoly elparentálás nem vág a heti krónika keretébe, de a jelen eset oly szenzációt kel­tett városunkban és tekintettel továbbá arra, hogy egy bohém nőnek tragikus és végzetes elpusztulásáról van szó, kivételesen a tragi­kumnak mint speciális oldalát fogom a heti krónikában feljegyezni. Az eset akképp történt, hogy amidőn Szalkay Lajos színtársulata Tapolcára utazott, a társulatnak egy igen kedves és bohém tagja visszamaradt városunkban azon elhatározás sal, hogy másnap fog a társulathoz csatla kőzni, mely késedelem reá nézve semmiféle utókövetkezményeket nem vonhatott maga után. Senki sem sejtelte, hogy miért maradt el a társulattól, csak akkor tudódott ki, ami­dőn már városszerte köztudomásu volt, hogy a színtársulat kardalosnője a Hungária szálló­ban ahol lakása volt, öngyilkosságot követett ei. Felesleges talán megjegyezni, hogy min­denki a hir hallatára azt a kérdést intézte a hirt mondóhoz, hogy miért lett öngyilkos és hogy életben van-e még. Az öngyilkosság okáról csak a legközelebbi bennfentesek tud­tak felvilágosítást adni, arról hogy él e, arról mindenki tudta, hogy még él és eszméletlen állapotban vitték a kórházba, ahol élet és halál között vivődik. A bennfentesek az öngyilkosság okául egyhangú komünikét adtak le. A szerencsétlen véget ért bohémnő, mint mondani szokás, „be lett csapva" és elkeseredésében válasz­totta a halált hozó golyót. Bizott és remélt egy helybeli nős ember Ígéretében, de ez a jellemes úriember nemcsak hogy nem tartotta be igéretét, hanem két három napon át leta­gadtatta hollétét s a megszámlálhatatlan és kétségbeesést jelző levelek kézbesithetlenek voltak, jóllehet a „tekintetes ur" nemcsak a levelek elől bujdosott, de mint a bennfentesek állítják, az öngyilkosság előtt néhány órával a bohémnő a becsapást egy golyóval akarta visszafizetni s ugy látszik, szimatolva az ügyet, az elől is bujdosott. Arról is szól a krónika, hogy figyelmez­tették a szerencsétlen nőt a firmára, hogy „nem smutzig az ígéretekben", de ő erre azt válaszolta, hogy ily Ígéreteket és biztatásokat tehet egy nőtlen ember, de egy nős és csa­ládos embertől ilyesmit nem lehet várni. Sajnos, szegény bohémnő csalódott. Vérbeli bohémnő volt és azt hitte, hogy „még nem haltak ki a régi férfiak". Ez a téves hit vitte őt a sirba. Mint már jeleztem, hogy eszméletlen állapotban vitték ki a női kórházba. Uton útfélen a legnagyobb lelkiismeretlenséggel vádolták az öngyilkosság okozóját és annyira érdőklődőttek sorsa iránt, hogy másnap min­denki hogylétéről tudakozódott. Még a déli órákban is oly bulletint adlak ki, hogy jobban érzi magát, annál meglepőbb volt a délutáni j órákban azon hir, hogy meghalt, anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna. Temetéséről, tekintettel arra, hogycsa- j ládtagok távirati felszólalásra sem jelentkez- . tek, egy helybeli bohémférfi intézkedett. OlY j impozáns temetése volt, hogy még a halálát okozó cég is megirigyelhette volna, ha me- \ részkedett volna a temetésen megjelenni. De nemcsak impozáns volt temetése, amennyiben sok százakra menő publikum kisérte ki örök ! nyughelyére, de a szó szoros értelmében véve, bohém temetése volt, amennyiben a helybeli Füredi zenekara teljes számban ki- ! vonult a temetés színhelyére és az utolsó útjáig szomorú dalokkal búcsúzott el a bo hémvilág egy kedvelt tagjától. Sirbatételekor > elhúzták még utolsó nótáját, „Kétszer nyilik i az akácfa virága" és ezzel véget ért a szer- j tartás epilógusa. A temetésre a rendőrség is nagy szám | ban volt képviselve és a publikum abban a j hitben volt, hogy a temetés diszét akarták , emelni, pedig ennek háttere van. A bohémnő | egyben a szociális elvek nagy hirdetője volt j és a vezérkarban hírneve volt. A temetés 1 előtt egyes elvtársak hirdették, hogy nem engedik pappal eltemettetni és előleges óv- j intézkedésekből eredt a rendőrség tömeges kivonulása, de kacsák voltak a hiresztelők i és a kegyelet semmi tekintetben nem lett { háborgatva. A bohém temetésén búcsúbeszéd is szokott elhangzani, de az illetékes szónok ­a színtársulattól — nem jöhetett el és rész­vétüket azzal fejezték ki, hogy ugy az igaz­gató, valamint a társulat tagjai egy remek koszorút helyeztek a koporsóra és ezzel vége is van a városunkban oly szenzácziót keltő tragikus esetnek. Nyugodjék békében! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a csatornázásba bele lesz kergetve. Az hirlik, hogy Pápa városa ter­vez és a vármegye végez. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a fővárosi zavargá­sokról városunknak harctéri tudósítást küldött. Az hirlik, hogy a polgármester a fővárosi kongresszuson sokoldalú élet­tapasztalatokat szerzett. Az hirlik, hogy a rendörök sza bad idejükben az államosítást tanulmá­nyozzák. Az hirlik, hogy a Sportegyletben már annyira berendezkedtek, hogy már '„mehet". Az hirlik, hogy a darutollas legé nyek már a pünkösdi túrán vannak. Az hirlik, hogy a libatollas legé­nyek nem hazudnak, csak sokszor nem mondanak igazat. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok sokszor kénytelenek leadni a tejet. Az hirlik, hogy Pápán a dupla-hó­lyagoknak már kevés leadni valójuk van. Az hirlik, hogy Pápán a próba­1 hólyagok között sok „plem-plem" van. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja bizott az Ígéretekben és meghalt. Az hirlik, hogy színtársulatunk Tapolcán fázik. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben az összes ülőhelyek ki vannak bérelve. Az hirlik, hogy a ^kiscelli bucsun a helybeli dohánygyári leányok feltűnést keltettek. Az hirlik, hogy az Otthon kávé­házban a mozielöadások alatt a fütyü­lésre külön engedélyt kell váltani. Az hirlik, hogy Pápán a mozi színház bérlője már szeretne a várostól megszabadulni. Az hirlik, hogy Pápán a mult hé­ten sokan panaszkodtak, hogy kifutott a sólet. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét szükség esetén temetés­rendezésre is felhasználják. TT TP T— — Pünkösdi istentiszteletek. A r. kath. templomban pünkösd vasárnapján a misét, és szentbeszédet Kriszt Jenő esperes­plébános tartja. Ünnep másnapján ugyan­csak ő miséz, prédikálni pedig Z. Czigány Gyula káplán fog. — Dr. Antal Géza ujabb szónoki sikere. Városunk orsz. képviselője, dr. Antal Géza pénteken a parlamentben a csütörtöki vérengzéseket tette szóvá és komoly, meg­indító szavakkal fejezte ki a Ház ós nemzet érzését a szerencsétlen áldozatok iránt. Be­szédét interpelláció alakban intézte a bel­ügyminiszterhez és beszédével frenetikus tetszést keltett a munkapárt soraiban. Kép­viselőnket beszéde végeztével a munkapárt benn a Házban és kinn a folyosón zajosan ünnepelte. — Vármegyei közgyűlés. A vár­megye thatósági bizottsága nyári rendes közgyűlését junius hó 10-én és a következő napokon tartja meg. . — Huszárezredünk szemléje. Hu­szárezredünknek csütörtökön és pénteken erős két napja volt. Báró Nagy Gyula ve­zérőrnagy, dandárparancsnok ezen két na­pon szemlét tartott és alapos megpróbálta­tásnak tetle ki ugy a tisztikart, valamint a legénységet. A dandárparancsnok a tapasz­talt rend, fegyelem és kiképzés felett külö­nös elismerését fejezte ki Lubienszlcy János gróf alezredes, ezredparancsnoknak, Nádassy György őrnagy, osztályparancsnoknak, ugy­szinte az egész tisztikarnak. A dandárpa­rancsnok pénteken délben ezredünk IL-ik osztályának szemléjére Z. Egerszegre utazott. — Városok kongresszusa. A ma­gyarországi városok kongresszusi szervezete két napon át gyűlésezett Budapesten, első izben, mint olyan egyetemes szervezete a törvényhatósági ós rendezett tanácsú váro­soknak, amely mellett korábbi szervezetüket fenn nem tartják. A kongresszuson nagy ér­tékű kijelentéseket tett a kormány nevében Némethy Károly belügyi államtitkár a vá­rosi (örvény munkájáról és arról, hogy a városfejlesztési feltótelek egyrészét már kész törvényjavaslatban novelláris uton kívánja biztosítani a kormány. A közrendészet ál­lami rendezésének mikéntjéről nem történt nyilatkozat. A kongresszus állandó bizottság tagjául dr. Antal Géza orsz. képviselőnket és Mészáros Károly városunk polgármesterét beválasztották. — Huszárezredünk köréből. Led­niczJcy György hadnagy, ki 6 hónapra Vácra az ekvétációba volt vezényelve, ezredünk­höz bevonult ós szolgálattételre jelentkezett.

Next

/
Thumbnails
Contents