Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-01-07 / 1. szám
.. n I 3 5 Pápai'immy városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is, és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapja között foglal helyet. r Evek nehéz, következetes, ön megtagadó munkájába került ez ered mény, de meghoztuk, mert közönségünkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közönségünk, ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainkat. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny" a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, be valljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelességMhogy bátran és férfiasan reánijj^^'a a bajokra, ezáltal remél or voslást. Hogy felköltse bennük az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt, érdektelen* séget. A független sajtónak ezen harca nem könnyű. A nyílt és alattomos tá madások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemével kell megküz denie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell ma gától utasitania és egyedül a közön ség önzetlen támogatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcnak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog bennünket visszarettenteni, hogy ugy mint eddig, férfias bátorsággal szálljunk sikra a közérdek védelmére. Hogy függetlenül minden hatalomtól, minden érdektől és minden befolyástól, küzdjünk továbbra is a közjó érdekében ! Meg vagyunk győződve, hogy városunk és megyénk nagy közön sége megérti a mi szavunkat és bizalmával megajándékozva támogatni fogja a „Pápai Közlöny" független közérdekű hetilapot, melynek főtörekvése, hogy hű tükre legyen Pápa városának s anuak mindenkor javára szolgáljon. Polfatsek Frigyes. Városi törvény. L Politikai és társadalmi lapok látható örömmel, bizakodó reménységgel közölték városunk orsz. képviselőjének, dr. Antal Géza urnák a polgármesterek országos egyesületében tartott előadását a „Városok" ról (pl. Bp. Hírlap dec. 24. sz, „Városok Lapja" karácsonyi száma slb.) Ez a fejtegetés azzal a felhívással záródik, bárcsak vinnék át a politikusok a városok erkölcsi értékelését a gyakorlati értékelés terére; alkotnák meg a városi törvényt. Milyennek gondolja ezt el a képviselő ur, szerencsém volt tőle hallani: kiépíteni a városok önkormányzatát s életet önteni a rend. tanácsú városokkal politikailag egy tekintet alá eső járásokba. 10—12 évvel ezelőtt, a jobblétre szenderült „Pápai Újság" idejében, valamiféle alkalomból, beszélgettünk városi ügyekről, a már elköltözött dr. Koritschoner Lipót ügyvéd, dr. Kende Ádám, tevékeny munkása most is a közügynek, én és még többen. Koritschoner ügyvéd tette azt a megjegyzést, melyet most felújítani hallok, a városokról; vegyük ki őket, t. i. a rend. tanácsú városokat, a vármegye fenhatósága alól s rendeljük közvetlenül a belügyminisztérium alá. A megye már úgyis agonizál, csak a városokból élődik; hátráltatja csak őket fejlődésükben, folytonos gyámkodásával. Megkívánja a demokrácia ezt a változtatást a községi szervezeten ; hiszen az utolsó fél század alatt olyan nagyarányú munkásságot fejtettek ki a városok a nemzeti ügy szolgálatában, kulturális intézmények alapításával, fen tartásával, hogy illő a nemzetnek, illetve törvényhozásának ezt a munkát elismerni és honorálni. Jobban szeretném, ha ketten megcseréltük volna munkakörünket; én fejtegetném a városi törvény társadalmi vonatkozásait s a képviselő ur, mint 'politikus, szerves javaslattal járulna a törvényhozás elé a községi törvény revisioja felöl (1886. évi XXII. t. c.j; így hamarább jutnánk dűlőre. De ha egy szer máskép történt, az se baj ; annál kevésbbé feszélyez bármi melléktekintet, mert egy még nem létező törvényről szamegkülönböztetni és elfoglalják helyüket a szük üléseken. A fényképész sietve forgatja kinematografus gépének csavarját; az őrök hátrább terelik a kíváncsian tolakodó közönséget. — Helyet kérünk, helyet! Ide uraim 1 Egy mechanikus mindkét kezével meg nyomja a propeller szárnyát, mely mindjobban forogni kezd. Azután fülsiketítő, mennydörgésszerű zaj hallatszik. Valóságos vihar! Néhány erőteljes férfi a vibráló hajónak támaszkodott, hogy még visszatarthassa. A pillanat lélekemelő... ünnepélyes!... Mülier olyan mozdulatot tesz kezével, mintha áldást osztana. A hajó lassan gördül tova a piszkos talajon, azután hirtelen a levegőbe emelkedik. Az ég tiszta, a hajó mind magasabbra emelkedik, a két 110 feszült figyelemmel kiséri útjában ! Nekem ugy tetszik, mintha a két nő tekintetéből féltékenységet, elkeseredést, sőt talán keserű gyűlöletet olvasnék ki az emberiség legújabb, korszakalkotó vívmánya ellen. Az a két férfi ott fönn a magasban, az emberi szenvedélyektől ment, tiszta légkörben, a legnagyobb veszélyben lebeg ég és föld között. A nők tekintete folyton magasabbra emelkedik a hajóval, mindjobban megerőltetik magukat, hogy a mindinkább kisebbedő képet a levegőürben szemeikkel kisérhessék ! Most már értem a hűségesen szerető asszo nyolc lázndasát az emberiség ellen. Szemeimet folyton csak rájuk szegezem. Miért is kisérjem tekintetemmel a levegő utasait, mikor igy — a nők szeméből — még jobban megfigyelhetem irányukat. Látom, hogy most már elérték a meghatározott magasságot és lassacskán alább szállanak. A tömeg a repülőtér vége felé hátrált és most az időjelző körül a korlátnál csoportosul. Müllerné megragadja Brégánó kezét.. ugy látszik, bátorsága sziinőfélben van. A két nő fejével egy kissé oldalra fordult, hogy a leszállás irányát biztosabban láthassák. Hirtelen kitágulnak szemeik erősen ... mind erősebben. Borzongás fut rajtam végig, amint rájuk nézek. Ez az őrültek tágranyilt, tengerzöld szemű, rémült tekintete ! A borzalom vérfagyasztó tekintete!... Olyan zaj verődik füleimhez, mintha száraz galyakat dobnának a lobogó lángokba. Olykor olykor egy kifejezéstelen, éles sikoly vegyül az ijesztő nagy csendbe ! Ott lenn a tér végén, egy kis rakás vászon és, fa látszik, egészen kicsi, alig észrevehető. És a tömeg eszeveszetten rohan előre ! Amit ezután elmondok, alig tartott néhány pillanatig. A két asszony egymásba font kezekkel, mintha összebilincselték volna, dermedten áll egymás mellett, halálra vált, sápadt arccal. Mintha valami megsemmisítő erő a földhöz szegezte volna őket. — Ez egyike ama borzalmas pillanatoknak, mikor az ember ereiben a vérkeringés eláll és a halál leheletét érezzük közelünkben. Az autók kirobognak a deszkabódék árnyékából és a tömeg felé tartanak, csak a két nő és én magara maradtunk ott, mintha közös sors tartana bennünket lenyűgözve. Müllerné végre erőt vesz magán és reszkető ajkakkal hebegi: — Az Isten szerelmére kérem, uram, siessen oda, nézze meg, mi történt? De képtelen vagyok helyemből kimozdulni. Hirtelen nagy zaj és mozgás keletkezik a tömegben. Ezekben a kinos haláltsejtő pillanatokban a gyáva ember olyan nyomorult, hogy önkéntelen ösztönt érez a sors előtt térdre omlani. A csoport oszladozik STRAUSZ JENŐ ^ STRAUSZ JEÜŐ | 5 angol uri divatkülönlegességek üzlete Wl ÍZ"g iTk angol uri divatkülönlegességek üzlete |> | jjjj Győr, Baross ut 30. JJMAj^KjA. I%Aj£i IjÜJL GyŐP j Baross ul: 30. O az összes öszi an^ol uri divatkülönlegességek nagy választékban Q || J-1 OOOO Angol átrreneti kabátok. -10 Habig kalapok. OOQO |' S 1