Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-26 / 13. szám

gánosok állal való söpörtetését a legszigorubban ellenőriztetni, de a söprés elrendelésével egyidejűleg azt is elren delni, hogy a seprés előtt a seprendö terület alaposan felöntöztessék, erre a hatóságilag kirendelt utcaseprőket és úttisztítókat is utasítani, hogy a hatóság és annak közegei példáját találja és lássa követendőnek a nagy közönség. Hiszen minden ember félti a maga és övéi egészségét, testi épségét és egy kevés hatósági jóakaró példaadás, ahol ennek foganata nem mutatkozik, egy csekélyke hatósági tapintatos figyelmeztetés, ahol pedig ez semhatna, egy kis hatósági gyenge nyomással a cél könynyen elérhető. A Cinca kérdés csak az általános csatornázás nagyköltségü de örökbecsű műveletével leszen gyökeresen és véglegesen megoldható, az általános csatornázás kérdésének a megoldása pedig már sokáig nem várathat magára. Ezen egyelőre tehát a legjobb akarat és a legsürgősebb igyekezet sem segíthet. Segítsünk hát legalább azon a mizérián, amin azon melegében és pedig alig figyelemre méltó költséggel segíthetünk : a tavaszi pormizérián. . Ebben a nagyfontosságú közegészségügyi kérdésben, hogy az sikeresen megoldható legyen, a nagyközönség értelmére kell inkább appellálni, aminthogy a hatóság is a nagyközönséggel szemben többet elérhet ésszel, mint erővel. — 1911. március 20. — Városunk képviselőtestülete mult hétfőn a képviselőtestületi tágok élénk részvétele mellett rendkívüli közgyűlést tartott. A tárgysorozat összes pontjai, kivéve az ovoda ügyeket, az állandó választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jftv hitelesítésére felkéri Kis Ernő, dr. Herzog Manó, Acs Ferenc, Gyenese János és Bólim Samu képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatott és az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Billitz Ferenc utal a mult közgyűlésen az ipariskolánál készített járda ügyeben tett interpellátióra és minthogy a kiküldött bizottság mindent rendben találván, ugy tűnik fel, mintha interpellátiójában valótlanságot állított volna, holott mielőtt a bizottság a helyszínére ment vizs gálatot tartani, a járda fel lett töltve, kéri a polgármestert, hogy erre nézve neki elégtételt adjon. Polgármester válaszában kijelenti, hogy interpelláló helyesen szólalt fel ez ügyben és tényleg a helyszíni szemle előtt ezen járda feltöltetett és készséggel ad erre nézve elégtételt. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Somogyi József utal arra, hogy a Kisfaludy utcában a járda elkészítése már rég elrendeltetett és a járda még most sem készült el. Kérdi a polgármestert, mily intézkedéseket óhajt ez érdemben tenni ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen utcában megépített házak előtt a járda el lett készítve, a folytatólagos járda elkó szitésére vonatkozólag pedig a képviselő testület határozatát fogja kikérni és ezen kérdést a legközelebbi közgyűlés napirendjére fogja kitűzni. Nagy Sándor a takarulásra vonatkozólag intéz kérdést a polgármesterhez oly irányban, hogy a sok zaklatásnak és büntetésnek elejét veendő, helyes volna, ha a földmives iskola melletti, faiskola melletti vásártérre takarulhassanak, amennyiben ezen tér a vásárok alkalmával nem lesz igénybe véve. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a kisgazdák közóhajára ezen kérelmet a legközelebbi közgyűlés napirendjére fogja kitűzni. Ugyancsak Nagy Sándor jelzi, hogy városunkban a száj- és körömfájás megszűnt és igy az országos vásár megtartására mily intézkedéseket óhajt a polgármester tenni ? Polgármester erre nézve Szokoly rendőrkapitánynak adja át a szót, ki konstatálja, hogy tényleg a járvány megszűnt és erre nézve már jelentést tett az alispánnak. Polgármester ezek után kijelenti, hogy az alispántól sürgős intézkedést fog kérni és reméli, hogy a legközelebbi országos vásár már megtartható lesz. Hajnóczky Béla felszólalására a polgármester kijelenti, hogy ez érdemben a város egyik alkalmazottját fogja személyesen Veszprémbe elküldeni, hogy a vásár megtartása engedélyeztessék. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Következett volna a tárgysorozat 1. pontja, de dr. Lövy László indítványára a T. pont került első sorban lárgyalásra, tekintettel, hogy ezen kérdés szorosan össze függ az 1. ponttal és esetleg más vélemény alkotható a 7. pont határozata után. 7. A veszrémmegyei kir. tanfelügyelő a felsővárosi állami ovoda épületére vonatkozó örökhasználati jog átengedéséről nyilatkozat kiállítását kéri. Az állandó választmány javasolja, hogy a nyilatkozat azzal a függelékkel állittassék ki, hogy a város rendelkezési joga minden körülmények között fenntartassék. ifin nek. Egyszer régen beleszaladt szivébe a tövis s aki kihúzhatta volna, az már más nak volt a felesége. Hires szép asszony, de valamivel nyakasabb az átlagasszonynál. Már lánykorában is az volt a baja, ugy ment férjhez, hogy Lebánovicsot bosszantsa meg vele. Valamikor csináltak ilyesmit az emberek s elfelejtették, -hogy maguknak ártanak vele legjobban. Mert a hamu alatt sokáig megmarad a parázs, hát még akkor, ha kemény tölgyhasábok lángoltak I Nagyon szép szerelem volt, igy mesélték a régiek. És a kritika mérlegén Lebánovics nyomott többet, mert hát ő agglegény tudott maradni s nem cserélte föl n régi érzéseket ujakkal. Egy esztendőben átlag kétszer találkoztak is, ha nagy sokadalom támadt a tavaszi, meg az őszi közgyűléseken s Lebánovics két napig a szép asszony lovagja lett. 0 kisérte a színházba, a cukrászdába, ő kucsiroztatta alkonyat táján. Néha beszél gettek is, de a szavaknak nem volt különös fontossága. Az asszony azt mondta : — Miért nem házasodik meg, Pali ? Lebánovics erre azt felelte : —- Köszönöm a kérdését Erzsike, egész jól jártam igy én is, meg az is, akinek bekötöttem volna a fejét. Voltaképpen nem gondoltam világéletemben a házasságra. A legényéletnek nincs mása és nagy gond az asszony. Születni kell rá, hogy kormányozni lehessen. Hát maga hogy van a házassággal ? — Csuda jól sikerült, —• felelte az asszony. — Az uram szelid, jó ember, mint a tej. A szelid tej akkor már aludt az olvasóteremben, abba ugyan reggel előtt nem lehetett lelket verni. — Szóval nagyon boldog, ugy-e, Erzsike? — kérdezte meg később Lebánovics. — Sosem vártam az élettől ekkora boldogságot, — válaszolta a régi ideál. A harmadik napon aztán hazautaztak a vendégek. Már volt vasút, azon mentek, de Lebánovics négyese ott poroszkált a sii ek mellett..Ha valaki megkérdezte, hogy mire jó ez, annak azt felelte : — Hát csak éppen mutatni akarom, hogy van. Voltaképpen azért kellett a kocsi, mert visszafele jövet ki kellett magát egy kissé tombolni Lebáhovicsnak. Ahol zászló lengett a kastélytoronyban, ott behajtattak azzal a kérdéssel, hogy kell-e vendég ? A kocsi mindkét ülése-alatt egy-egy pincetok húzódott meg. a harmadik alkalmatosság kis ládikó volt, abban volt a pénz. A pincetok hires, régi borokat rejtett magában, ezek indultak most versenyre, hogy hol adnak jobbat ? Az ötvenedik esztendőnél aztán elhallgat minden házasitási tréfa, de meg a szép asszonyék se jöttek be a májusi megyegyülésre. Az asszony gyászt viselt, a jó tej végleg elaludt ós erre Lebánovicsban ! feltűnőbben mozdult meg valami. Ebben az | időben vette zokon, ha öregnek hivták s akkortájt zsörtölődött legtöbbet a gazdasz , szonyával, amiért az álló tükör gyanús tisztaságú. — Hiszen nem vagyok én még ilyen vén maskara, mint amilyent ez mutat! — Ne te, ne, — bizalmaskodott az öreg cseléd — tán bizony jó volna még i egyszer legénykedni. Lebánovicsból kitört az indulat : — .Hát aztán 1 Az legénykedik, aki teheti. Érek annyit, mint a tejfelesszájuak! Annyit mondok, meg ne haragíts, mert . . . A gazdasszony elnevette magát, ugy folytatta : — Mert asszonyt hoz a házhoz, ugy-e, lelkem, aranyom, édes tekintetes ur ! Elkéstünk már attól. És legyintett hozzá. A kézmozdulatban, vagy a hangban volt-e valami kellemetlen, elég abból annyi, hogy Lebánovics némi biztonság okáért a tükör előtt termett, onnan kiabált vissza : — Most azért is megmutatom, hogy ugy lesz. Akármennyire nincs Ínyedre, aszszonyt kapsz. Ebben a szent órában megyek érte. Az óra még el sem mult, a négyesfogat kigördült a házból s Lebánovics szilajon rángatta a gyeplőt. — Még bele mer szólni a dolgomba! Azért is megmutatom neki, hogy azt teszem, amit akarok. A szomszéd faluban érte utol az este Bobday§knál egész sor kivilágított ablakot látott, behajtatott hozzájuk. A háziasszony azzal fogadta: — De ki vau fenve a bajuszod, csak nem háztüznézőbe mégy? — Nem lehet azt tudni, — incselkedett Lebánovics. — Tán látszik rajtam ? — Nana, — fenyegette meg Bobdayné — mindenesetre gyanús vagy. Megakad valakinek a szeme rajtad. Lebánovics önkéntelen ia a bajuszához kapott. — Igazán ugy gondolod, húgom ? Tegyük föl, hogy szabad vagy, — hozzám jönnél-e ?