Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-26 / 13. szám

Lövy László dr. ós Hajnóczhj Béla az áll. választmány javaslata mellett érvel. Steiner József dr. ugyszinte dr. Kende Ádám, valamint Győri Gyula a kívánt nyilatkozat mellett érveltek. A vita bezáratván, a közgyűlés a következő határozatot hozta: A képviselőtestület eltéröleg az állandó választmány javaslatától, elhatározta, hogy a város által állami ovoda céljaira átengedett ház, udvar és kertbirtokára az örökhasználat iránti szolgalmi jog a kincstár javára minden további megkérdeztetés nélkül bekebelezhető. Ezen örökhasználati szolgalmi jog csak addig marad érvényben, mig a fenti ingatlan állami ovoda célokat szolgál, ellen eset ben a város az ingatlan feletti szabad rendelkezési jogát azonnal visszanyeri. Ezen határozat névszerinti szavazással hozatott ós pedig 45 szavazattal 14 ellenében. 1. Javaslat, hogy Pápa város közönsége vegye meg Friebert Miksa pápai lakosnak a pápai 1954 sz. tjkvben A f 1—2 sor 310 és 311. hrsz. alatt felvett Csókautcában fekvő 1101 és. 1110. népsorszámu házát az iratokhoz mellékelt térrajzon kitüntetett belsőséggel együtt alsóvárosi ovoda számára 12 000 korona vételári összegért és szavazzon meg egyúttal az ovoda építésére 30000 korona összeget. Az állandó választmány javasolja, hogy tekintettel arra, hogy ezen telek drága, vétessék erre a célra inkább l? rbe a Iíertayné háza évi 900 korona bérért. Dr. Scheiber Jenő utal arra, hogy ezen Kertay-féle házra vonatkozó ag már határozat hozatott, hogy nem alkalmas erre a célra s igy erről szó sem lehet. Dr. Kende Ádám kijelenti, hogy csakis a Friebertház megvételéről lévén szó, ez ma nem tárgyalható, hanem egy ujabb 30 napos közgyűlés tárgysorozatára kitűzendő. A képviselőtestület tekintettel, hogy kellő számban nem voltak jelen, ez.en ügyet egy ujabbi 30 napos közgyűlésre tűzi ki es határnapul április hó 24 ilc napját jelöli ki. 2. Lipót István és társainak kérelme, hogy a Kisfaludy utcában 1003 korona 80 fillér összeggel a vízvezetéki csőhálózat meghosszabbittassék. A képviselőtestület a kérelemnek csak akkor ad helyet, ha PZ összes háztulajdonosok kötelezik magukat a vízvezeték be- Í vezetésére. 3. Schneider Jenő malombérlő kérelme, hogy a városmalom vizszerkezetének helyreállítására a képviselőtestület 9000 koronát szavazzon meg. A képviselőtestület nem hajlandó a városmalomba befektetéseket eszközölni és legrosszabb esetben ezen tulajdonát más uton kívánja értékesíteni. Egyben megengedi a bérlőnek, hogy még f. évi május hó 1 én a bérlettől megválhasson. 4. Városi tanács javasolja, hog) a vasúti és kövezetvámpénztár terhére az utak jókarban tartása céljából szerezzen be a város egy 13 5 tonnás gőzhengert, lakókocsit és utfelszakitót 5. évi részletfizetés mellett 21700 koronáért a legelőnyösebb ajánlattevő Ganz és társa rtársaságtól. Dr. Kende Ádám felesleges kiadásnak tartja ezt és inkább más közegészségügyi célokra keU áldozatokat hozni. Dr. Gottlieb Sándor szinte ily értelemben szólal fel, de egyben utal arra is, hogy legközelebb a csatornázás kérdése kerül napirendre és igy kettős költségbe kerülne ezen burkolat ujabb felbontása. A képviselőtestület ezen kérdést napirendről leveszi. 5. A városi tanács a vízvezetéki sza bályrendeletet módosítás végett beterjeszti. A képviselőtestület tekintettel arra, | hogy ezen módosított szabályrendelet szoros összefüggésben van a mérnöknek a vízvezeték pazarlására vonatkozó többrendbeli javaslatával, ezzel együtt kiadja a vízügyi bizottságnak javaslattétel végett. 6. Liszt Ferenc emlékbizottságának kérelme Doborján községben emelendő templomra segély megszavazása iránt. A képviselőtestület a kérelemnek helyt nem ad, mivel helybeli számos segélyek máris nagyon igénybe veszik a közpénztárt. 8. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület számos illetőségi ügyben a kérelmet a városi tanács javaslatára elutasítja. Több tárgy nem lóvén napirenden a közgyűlés befejezést nyert. k izr. nőegylet estélye. — Reklám-estély. — Várakozáson felüli sikert aratott az izr. nőegylet által mult vasárnap a Griff-szálló nagytermében rendezett délutáni ós esti mulatsága. Városunkban több ízben van alkalmunk mulatságokról és fényes sikert aratott estélyekről referálni, de ily páratlan sikert aratott estélyről, melyet ez alkalommal az izr. nőegylet rendezett, valóban alig tudunk visszaemlékezni. A mulatság délután 4 órakor vette kezdetét tréfás gyermekfelvonulással. Valóságos népvándorlás volt a Griff teremben. Ezt a nyüzsgő-forgó panorámát látni kellett, élethűen leírni ezt nem lehet. A sok göndörfürtü gyermeksereg színes jelmezekben végtelen bájos látványosság volt. A felvonulást tombola követte, amelyen szép tárgyak lettek kisorsolva. A közönséget a komáromi 83-ik gyalogezred 23 tagu zenekara remek zeneszámokkal szórakoztatta. A teremben pezsgőt, cukrászsüteményeket és különféle édességeket árusítottak a szebbnél-szebb leányok. És a panorámaszerü mulatság esti 6 órakor ért véget. A tulajdonképeni reklám-estély esti 8 órára volt jelezve és 9 órakor a Griíf-terme annyira megtelt, hogy a megjelent díszes közönség alig tudott a teremben mozogni. Pontban 9 órakor érkezett meg dr. Lövy Lászlóné elnök, kit a katonai zenekar a Rákóczy-indulóval fogadott és ezután vonultak be a szomszédos Jókai-kör helyiségéből a reklám jelmezes hölgyek. A rendezőségnek csak nagy nehezen sikerült sorfalat — Ugyan, menj már, le bolond, csak nem akarsz elválasztani az uramtól ? — Nem rólad van szó, csak azt kérdem, hogy hozzám jönnél e, ha — tegyük föl -— igy volna, meg ugy volna ? A magad-korabelit értem. Bobdayné egész komolyan azt felelte : — Még kételkedsz is benne ? Lebánovicsnak hirtelen széles kedve támadt. — Izé, te, Kata, hány éves is vagy te most ? De már erre hátba vágták. — Elmenj már a bolondságaiddal, mire nem vagy még kíváncsi ? -- Nonó, nem is annyira azt akarom tudni, inkább hogy melyitek a fiatalabb, te e, vagy ő, ejnye, hiszen tudod már, ki csoda ? Az asszony most kezdte csak érteni. Valamicskét küzködött önmagával, aztán árnyak suhantak el a lelki szemei előtt, ugy mondta lassan : — Várjunk csak, hogy is van .. . Azt hiszem, ő fiatalabb két évvel. Azon az estén sokat táncolt Lebánovics, a borkóstolás pedig másnap is tartott. Hogy ilyen nagy útra készült, ugy érezte, bátorításra van szüksége, mert a színjózan ság szögletessé teszi az embert, ellenben az ital lendületet ad. Az első hét végén ujabb bogarai támadtak. — Mégse lehet ajtóstul rohanni a házba, — mondta, mikor nagyon jó volt a kedve; ;—alig féléve özvegy. Hiszen, ha nem is volt az ura mellett nagyon boldog, akkor is összeszokhattak annyira, hogy ne felejtse el olyan hamar. Az egyenes útirányról letért hát egy kicsit jobbra, annál is inkább, mert hire jött, hogy Thurzóéknál olyan hordóra akadtak a pincében, amelyben kőpáncélt kapott a bor. A dongákat azóta lefejtették, most az isteni ital a maga köpönyegét hordja. Lebánovics most jött rá, hogy mennyi jó ismerősét hanyagolta el az utóbbi esz tendőkben. Jobbra is élt egy család, amelynek a háziasszonyával sokat táncolt valamikor, balra is talált valakit, otthon ülő, köszvényes embert, aki már csak a meleg flanellek iránt érdeklődik, de csillogó szemmel figyel az ismeretlen kocsirobogásra. Néhol nem talált senkit. Vagy Balatonfüredre mentek a háziak, vagy az aratás foglalta el az idejüket. Mert már arattak, sőt tul is voltak a mezei munkán s amint telt az idő, teltek a borkóstolások is, már tudták sokfelé, hogy Lebánovics háztüznézőbe megy, éppen, hogy nehezen jut el a kívánt helyre, mert a bátorsága csak nem akar egybegyűlni. Az éjszakák már hűvösek voltak, Erdélyből korai havazás hírét hozták teknővájó oláhok s a konopi szőlőkben szüretel ték a ráncos szőlőt, mikor behajtatott Lebánovics a Tabajdyék kapuján. Ott is indulásra készen álló fogatok az udvaron. — No, ide rosszkor jöttem, — kiáltotta ő maga messziről. Tabajdy sietett a vendége elé. — Nincs semmi baj, gyere velünk ! Lebánovics azt se kérdezte, hogy hová, olyan mindegy volt az neki. Csak az uton kezdett- valami motoszkálni" benne, mikor Galsát elhagyták, hogy a bolond véletlen egyre közelebb hozza a szép asszonyhoz, a régi ideálhoz. De talán éppen ez a jó benne, az ilyen véletlent szokta az ember holtáig áldani, mert ez igazit el mindent. Itatásnál leszálltak a kocsiról s akkor azt mondta Tabajdy : Meg lesz lepve a szép asszony, hogy téged viszlek el neki prezentnek. Hát csakugyan oda megyünk! gondolta magában Lebánovics és elégedetten bólintott hozzá. — Mit tudod, — mondta nekividámodva — hátha éppen magam is ugy akartam I — Nono, nagy bolond voltál egész életedben, éppen illő, hogy együtt, járjátok a menyasszony táncot. — Majd azt is, még az ősszel. — Kis macskát őszszel. Ho'nap, a lakodalmon! Lebánovicsnak tátva maradt a szája. — Mit beszélsz lakodalomról ? — -Csak tudod tán, hogy esküvőre megyünk ! — Az övére ? — Nem is az enyémre. Vagy azt gondoltad, hogy ki lehet várni, amig te minden bort végigkóstolsz ? Lebánovics az utolsó szónál már fönn termett a kocsin. Dél felé járt az idő, melegen sütött a nap, mégis fázott. — Hamar föl a bakra ! — ordított a legényére. A kocsi megindult, de az öreg felágaskodott az ülésben, ugy rázta meg a vállát. — Visszafelé megyünk, hallod-e, haza ! Hajts, ahogy csak tudsz, ma nem szabad kímélni a lovakat. A többit már magában tette hozzá, elmerengve a messziről kéklő hegyeken. — Akár ne is volnának. Mert mire valók, ha nem őtet viszik 1