Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-19 / 12. szám

közlekedési vállalatnak, mely egy garasába se kerül, arra gondolom, minden külön megbizás nélkül kijelenthetem, hogy bizony ennek igen nagy hasznát tudnók venni; először is a már tűrhetetlen lakásinség enyhítésére, ha a vasúti állomástól a szöllökig vezethetjük a villamost, sokan, a kik most nedves, sötét, drága kuckókban gyűjtik életük hátralevő nápjaira a bacillusokat, örömest kiköltöznek a szöllökbe, értékessé teszik az elhagyatott borházakat, söt villákat emelnek, mert a villamoson bejárhatnak a városba dolgaik után. Ezt a villamost tovább vezethetjük a tapolcafői kőbánya, mészégető, téglagyár felé, vagy az ugodi uj téglagyárba, esetleg a döbröntei szénbányához ; gondolom, a jövedelmezőség, a városi fogyasztásra szükséges nyers anyagok olcsó, gyors beszerzése nem lenne kárára sem a város fogyasztó, sem a nevezett helységek termelő közönségének. De tovább is kombinálhatunk; Pápa városa sok százereket áldozott már helyiérdekű vonatokra, de a kézzel fogható eredmény idáig csak az elvállalt kötelezettségeknek terhe s a falusi szekerek után elmaradó helypénz ; nézzük tehát mit nyerhetnénk egy hoszszabb járatú villamos vonattal : Ugy hallom, hogy a legújabb vicinális Pápáról Somló vásárhely felé fog négy krajcárosokat lapítani a sinein, vagy rajtuk fennakadni; pár kilóméter távolságban fog tehát párhuzamosan haladni a Pápáról Celldömölk és Boba felé haladó államvasuttal; hogy a versenyben a mi vonatunk, vagy az államé lesz-e jövedelmezőbb, azt megint fölösleges találgatni, az államvasút nem fogja tűrni a konkurrenciát, magamagával se fog konkurrálni, ha talán az ö nyakába akarnák sózni az uj vicinálást, mivel a rajta elérhető boldogságot magunk már megelégeltük. Itt hát megint békát nyeltünk, vagy fognak velünk nyeletni. Hát ha ezt a Müller-vonatot, ezt az ingyen ajánlkozó villamost eligazitanók Városlöd felé, hogy csatlakozzék a Veszprémbe járó vonathoz ? söt tovább vezetnök Tapolcára, csatlakozással a régi keszthelyi s az uj balatoni vasúthoz s ez által Somogymegye nyugoti vidékét hoznók közelebb Pápához, mely most Bpesten keresztül juthat csak hozzánk, nagy kerülővel ugyan, de mégis kevesebb időveszteséggel, mintha pl. a mostani vicináliák cikk-cakkos lóugrásain bukdácsol ? Ez az ut Pápától Városlödön át Tapolcáig mindössze 50 —60 km., villamoson megtehető l'/

2—2 óra alatt; tehát napjában többször is fordulhatna ugyanaz a kocsi. Kérdés alá jöhet a város közönsége érdekéből, nem károsodik-e valaki, a kinek mostanáig a személy- vagy teherszállításból ezen vonalakon telt ki az existenciája ? Ámbár én azt tartom, hogy a hol túlnyomóan sok ember érdeke követeli az ujitást, egyesek esetleges károsodása még sem akadályozhatja meg a modern vívmány életbeléptetését, mégis azt mondom, hogy az egyesek érdekeit kimélni kell s nem szükséges őket a vivmányok áldozatául kiszemelni, hogy örö kös ellenségei legyenek. A bérkocsisok, omnibuszvállalkozók, szállitók, fuvarozók üzemeinek tulajdonosaira és alkalmazottaira gondolok t. i. Bpest főváros példát mutatott e tekintetben, melyet követni lehetne ; a hány bérkocsis veszti el kenyerét a megindított autómobiljáratokkal, kölcsönös egyezkedés utján kártalanítja őket az automobil r. egy ember, akit sohasem láttam és akit mégis ismerek már. Milyen érdekes ! Hová fejlődött ez a dolog? Tulajdonképpen pedig csak egy kis kíváncsiság, egy kis tréfa akart lenni. Egy unalmas, esős délután végigolvasta már az összes lapokat, amikor a kishirdetésekre pillantott. Véletlenül — és végigolvasta unalomból. Mennyi ostoba levél : örök szerelemről, hűségről. Ez meg feleséget keres, -- jobban mondva : sok pénzt — ez meg . . . milyen érdekes ! „Intelligens úriember szórakozás céljából levelezni óhajt müveit urileánnyal." Ha irna neki. De aztán nevetve teszi félre az újságot. Igazi urileány nem bocsátkozhat ilyen kalandokba. Na, szép is lenne, a méltóságos kisasszony poste restante levelez, — de hát nem írná alá a nevét. Aztán meg bánja is ő ? hát ki törődik vele ? Senki. A szalonban most is társaság van — ki kérdezi őt ? Senki. Azok kacagnak, táncolnak, flörtölnek ; azoknak szabad — hát szabad nekik is ugy szórakozni, ahogy akar. írni fog. Ártatlan mulatság, hisz ki tudja, milyen messze van az illető — s ugy sem látják egymást soha, még csak a nevét sem árulja el. És csak arra kíváncsi: a sok ajánlkozó közül — mert bizonyára lesz elég — jön-e majd válasz az ő levelére ? elég szellemesnek fogja-e találni? És irt . . . Egy hét múlva megjött a válasz. Messziről, egész az ország másik széléről. Csupa szellem, s kedves, őszinte szavak vegyül éke volt a levél. Rokonszenves, so k•'•.!• látott, tapasztalt, igazi úriember leheti tt, aki irta. El volt ragadtatva az ismeretlen kislány közvetlen/kedves hangjától, s kérte, irjon máskor is, gyönyörűséget, igazi örömet szerez neki vele. Es megint irt. Mind gyakrabban jött a válasz s mind bensőségteljesebb, bizalmasabb lett. Tudott már róla mindent. Hogy előkelő, gazdag szülők gyermeke s fiatal kora dacára már is magasrangu hivatalnok. Szép kilátásai vannak a jövőre. Magas, vékony alak, szőke és kékszemű, még azt is megirta, hogy angolos a bajusza. Erről ugyan nem akart irni, de Erzsike addig kérte, mig ki nem elégítette kíváncsiságát. Ismerte a vágyait is; a legfőbb volt : találni egy rokonleiket, — az már betel jesült — a többi már majd azután jön — jönni fog — most már ő akarja. Erzsike is őszinte volt; mindent meg irt már szürke kis életéről — leírta kis, fehér szobáját, a képeit, a kedvenc szórakozásait ; az álmairól, vágyairól is beszélt, csak egyet hallgatott el: a testi nyomoruságát. De hisz ő a külsejére nem is volt kíváncsi; sohasem kérdezősködött arról — a lelkét ismerte — s az a lényeg — azt szépnek, hófehérnek találta — a testére nem volt kíváncsi. Milyen boldogság ez : két lélekember, ha egy uton jár — két igazi, önzetlen, jó barát . . . Álmodni sem mert volna róla, hogy neki is legyen valakije, aki gondoljon rá, t. nem készpénzzel, de részvényekkel, melyek után az eddigi bérkocsi tulajdonos osztozik a r. t. nyereségeiben, alkalmazottait pedig átveszi az automobil r. t. Ajánlom ez eszmémet a város és vidéke hatóságainak, az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi érdekejtségnek, végre minden gondolkodó embernek szives figyelmébe. Sarudy György. A szabadság ünnepe Pápán. A szabadság, egyenlőség és testvét iség dicső emlékét Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fénnyel és több lelkesedéssel ünnepelte meg, mint valaha. Ünnepet ült e korszakalkotó nap fordulóján városunk apraja és nagyja, mindenki szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabadságharci események nagy alakjainak herosi tettei. Az utcasorok házairól nemzeti lobogók lengtek és lelkesítettek. Március 15 nek megünneplésében legnagyobb szerepe mint minden évben a főiskolai ifjúságnak volt, melynek példáját ez évben számoí egyesület is követte. A lefolyt ünnepségekről a következőkben számolunk be : A honvédszobor elölt. Az ev. ref. templomban reggeli 9 órakor megtartott istentisztelet után a főiskolai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és hosszú, tömött sorokban a honvédszobor elé vonult, hogy ott a kegyelet adóját lerója a hősök emlékezetének. A „Himnusz" eléneklése után Szabó Imre I. éves pn. nagy lendülettel „Március idusán" című Czeglédi Sándor által irt alvágyjon utána, ha csak igy lelkileg is. Valaki, aki szépnek, hófehérnek, nemesnek találja a lelkét, ritka kivételnek a sok üres, felületes lélek között. Valaki, aki részese legyen az ő nyomorúságos, szomorú életének, pki napfényt, meleget álmot vigyen bele ... III. • Meg aztán később a felébredést . . . Jöttek, jöttek a meleghangú, kedves levelek. A barátság mindjobban fejlődött s bár még nyíltan nem mondták egymásnak, érezték mind a ketten, hogy ez már több a barátságnál. Erzsike megreszketett a gyönyörűségtől. Hogy ő egy emberben rokonszenvet tudjon ébreszteni, hogy az lassankint többé fejlődjék s egyszer csak kialakuljon egy bűvös bájos, édes érzelemmé. Eh! ez ostobaság. Az ő alakjával ? Lehetetlen, őt nem szeretheti senki. De hát a lelke? Hisz azt irta : az a lényeg. Olyan mély érzésű, finom, szubtilis lélek az övé, hogy olyat a valóságban alig lehet találni. Álomba illő, csodás, szép lélek. Ezek azok a ritka lelkek, akik az igaz boldogságra s boldogitásra vannak teremtve. Egy nap aztán azt írta: „Édes kis barátnőm 1 Akinek eddig csak a lelkével foglalkoztam s annak a szépsége annyira lekötött, hogy gondolni sem volt időm a külsejére, engedje meg, hogy ma arra kérjem : mondjon a külsejéről is valamit. Én ugyan már egészen magam elé tudom képzelni a finom, szubtilis