Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-19 / 12. szám

kalmi költeményt szavalt, mire Kiss Géza II. éves pn. a képzőtársulat ifjúsági elnöke lépett az emelvényre s hatásos, gyújtó emlékbeszédet mondott a nap jelentőségéről. A beszéd végeztével a főiskola koszo ruját helyezték a szoborra. Utána T. Kiss Sándor VIII. o. t. szavalta nagy hatással a „Talpra magyar"-1 és végül a „Szózat" eléneklésével véget ért az emlékünnepély. A színházban. A városi szinház falai között az idén is fényesen zajlott ie a nemzeti ünnep, melyet a ref. főiskola lelkes ifjúsága rendezett. Már napokkal az ünnepély előtt az összes jegyek el lettek adva és a rendezőség kénytelen volt az emeleti erkélyen számos pótszéket beállitani. Az ünnepély esti 6V2 órakor vette kezdetét, melynek műsorát a főiskola zenekara nyitotta meg. Részletek „Bánkbán" operából Gáty Zoltán átdolgozásában Gáty István ének- és zenetanár mesteries vezetése alatt. Ezután Szabó Imre I. éves pn. nagy hatást keltett „Március idusán" cimü k öl te ménnyel, melyet ez alkalomra Kiss Géza II. éves pn. a társulat ifjúsági elnöke irt, mely után a főiskolai énekkar kitűnő összhangban énekelte el „Sóhajtás" cimü dalt Gáty István vezetése alatt. Utóbbi dalt re mek kivitelben adták elő. Alig hangzott el az énekkar által precízül előadott énekszám, következett az est fénypontja „-Himíy dalai" - Bercik 3 felvonásos vígjátékának előad isa.<. •A férfi szereplők közül kivált Kovács József, ki Kisfaludy Sáfidór szerepét nagy készültséggel játs^ta még. Teljesen otthon érezte magát a színpadon és teljes tudatában volt szerepének minden egyes frázisában. Ugyancsak kitűnő alakításban mutatta be Süvegh István Szalóky Pétert. Minden egyes jelenete hatásos volt. Rosty szerepében T. Kiss Sándor jeleskedett ugyszinte igen ügyeden játszta meg Szabó Imre a féltékeny férj szerepét. Hálás szerepe volt Nagy Andrásnak Agh szerepében, melyet teljesen érvényre juttatott. Kisebb szerepeikben Várady Zoltán, Bakó Béla, Méretey Sándor, Kis Imre és Véghelyi Imre teljesen megállták helyüket es &z összjáték sikerét biztosították. A női szereplők közül, kiket talán első sorban kellett volna említenünk, első sorban Bachó Margitot kell kiemelnünk, ki Szegedy Róza nehéz és szentimentális szerepében remek alakítást nyújtott. A közönség elös merve átérzett játékát, minden egyes jelenetében zajos tapsokkal illette. Bélák Rózsika, ki már több izben fényes tanújelét adta színpadi otthonosságának és rutinjának ez alkalommal is beigazolta azt. Annuska szerepében rendkívüli bájos ós kedves volt. Először volt alkalmunk Cseh-Szombati Flórát a színpadon látni, de a legnagyobb elösmeréssel kell róla megemlékeznünk. Jolán szerepében jeleskedett és méltán kiérdemelte azon zajos tapsokat, melyekkel őt a közön ség illette. — Ugyancsak ezt mondhatjuk Csizmadia Irénkéről, ki bámulatos könyedséggel és színpadi rutinnal játszta meg az özvegy asszony szerepét. Az előadás rendezése kifogástalan volt és a szereplők méltán kiérdemelték azon zajos és tüntető tapsokat, melyekkel őket a közönség ugy nyiltszinen valamint a felvonások végén illette. Az előadás végeztével a közönség túlnyomó része a Griff szálló nagytermébe vonult, ahol az ifjúság Füredi bandája mellett rögtön megkezdte a táncot. Ritka jó kedvvel kezdték, mely hangulat szünóra után még fokozódott. Az első négyest 50 pár táncolta. A táncmulatság reggeli 6 órakor ért véget. Az ünnepély fényes sikerében dr. Kapossy Lucián tanár, a képzőtársulat elnökének oroszlán része van, ki ugy a színielőadást valamint az egész ünnepélyt rendezte és heteken át fáradozott az est sikere érdekében, fáradozását a fényes siker jutalmazta. Az állami tanitóképzoben. Az állami tanítóképző ifjúsága folyó hó 14 én délután diszes ünnepség keretében ünnepelte meg 1848. évi március hó 15-ének 63. évfordulóját. A szépen feldíszített tágas intézeti tornaterem délután 3 órakor zsúfolásig telve volt városunk intelligens elemeivel s a közönség felállva hallgatta az ünnepséget megnyitó s az ifjúsági énekkar által elénekelt „Hymnusz" t, majd Barsy Lajos IV. éves intézeti növendék lépett az emelvényre s mondta el kitűnően kidolgolelke után ; egy nagyon törékeny, halvány arcú, édes kis lánynak gondolom, akinek nagy, mélytüzü, sötét szemei vannak ; dus, selymes, barna haja, édes, pici szája, egy kissé duzzadt ajkakkal ; apró, puha filigrán kezei — és — de nem mondom tovább — ugye, kiegészíti a hiányokat? Ugye, elmondja lelki barátjának, milyen külsőben akozhatik az a csodaszép lélek ?" Erzsike azt irta: „Édes barátom! Ismeri-e a ^gyermekmesék közül azt, amikor a vasorrú boszorkány elátkozza a csodaszép Tündérkisaszszonyt, mert az tetszett meg a bálon, nem az ő csúf, szörnyeteg lánya ? A karcsú, szép királyleánynak ferde lett a válla, a hátán meg pup nőtt, csúf, gömbölyű kinövés. A gyerekek ujjal mutogattak rá, a felnőttek pedig szánakoztak rajta. A csodaszép királykisasszony .sokat..sírt a nyomó íuságán, 'cs$k. níéghaltu vágyott. Napokig elült a vá.r, áblaföbativ'nezté a 'völgyet, a zöldelő fáikat",!tarka virágokat. Ameddig a szeme ellátott, miudeii .az apjáé' volt és ő mégis koldusszegénynek érezték magát. Sirt . és szomorú..liönyeL végighulltak szépséges .. . arczán..,

x ... Egyszer —...alt-kor- is a várabhtkban r ült — arra ment egy troubadour s meglátva a királyleányt, dalba szőtte szépségét s holdvilágos estéken ott pengette lantját a vár ablaka alatt. A királykisasszony elfelejtett sirni, mosolygott —• és boldog volt: volt valakije aki gondolt rá, akire gondolhatott. Es közben multak a -napok s egyszer a troubadour, egy forró éjszaka, egy csillaghullá sos, mámoros órában arra kérte a királyleányt : menne le hozzá, hogy megsimogassa a haját, csókot leheljen hófehér ke zére. Addig addig könyörgött, mig a királykisasszony lement hozzá a harmatos füre, a holdvilágos éjszakán. Es — a vége olyan szomorú — amikor a troubadour meglátta a ferde vállát, púpos hátát, —- eldobta a lantját és elment . . . Hogy a szegény, halálra sebzett királyleány mit csinált ? Visszament a várba, s a legmagasabb bástyáról leugrott. Mielőtt kérdésére felelnék, arra kérem : mondja meg nekem őszintén, igazán: mit tett volna maga a troubadour helyén ? . . ." IV. És Erzsike várta a választ szivszo rongva, idegesen. Az órákat is számolta : most már odaért a levél... már el is ol vasta . .. gondolkozik . .. már ir — a pos tára adja — már jön is — jön, jön, jön .. . De nem jött, sem másnap, sem soha többé. És a szegény, csalódott, szomorú, kis Erzsike szobájába egv reggel hiába sütött be a nap — nem ébresztette fel. Ott feküdt a csipkés, selyemágyon hófehéren, hidegen, szomorúan . . . Mindössze az éjjeli szekrényen maradt egy kis üveg üresen ; meg a villa előít a parkban, közel a nagy, vasrácsos kerítéshez egy hely : a puha szőnyeggel beborított, kényelmes hintaszékben . . . zott „Ünnepi beszédjét, melyben lelkes szavakkal ecsetelte a nagy nap jelentőségét. Utána Szabó Ede I. éves növendék szavalta el elismerésre méltó hévvel Petőfi „Talpra magyar"-ját. Ezután az ifjúsági ének és zenekar Boldis Ignác turócszentmártoni áll. felső kereskedelmi iskola igazgató „Nemzeti dal"-át adta elő a tőlök már megszokott szabatossággal s nem kevésbbé kitűnő precizitással játszotta el az intézet IV. éves növendékeinek zenekara Meyerbeer „Induló" ját. Utolsóelőtti számnak Kotsis László III. éves növendék szavalta el Köveskuti Jenő lévai m. kir. állami tanitóképző-intézeti igazgató gyönyörű melodrámáját, „A vén kuruc"-ot, melyet harmoniumon Csapó Lajos III. éves, zongorán Berényi Ferenc IV. éves, hegedűn Kecskés János IV. éves, cellón Zsiray József IV. éves és tárogatón Benedek Ferenc IV. éves növendékek kisérték. Az ünnepséget az ifjúsági énekkar által előadott „Nemzeti induló" rekesztette be, mely után a közönség lelkesült hangulatban oszlott szét s egyhangú elismeréssel adózott ugy az intézet kitűnő vezetősége abbeli érdemeinek, hogy a gondozása alatt álló ifjúságban nemcsak a jövő hivatásuk megkívánta szakszerű kiképzést tartja szem előtt, hanem minden alkalommal igyekszik bennök a leglelkesebb hazafias érzést is folytonosan ébren tartani, mint szintén elismerését fejezte ki az inténzet jelesképzettségü zenetanára Gyémánt Miklós fáradhatatlan ügy buzgalma iránt, aki elismert zenei képzettségével ily kitűnő eredményeket tudott elérni. Külön ki kell emelnünk még Fehér Lajos IV. éves növendéket is, ki az ének- és Kecskés Lajos szintén IV. éves növendéket, ki a zenekarok vezetésénél kiváló karvezetői képességének adta tanújelét. Hazafias ünnepélyt rendezett a kath. kör közösen a bencés gimnáziummal, ahol dr. Teli Anasztáz a bencés gim. igazgatója, ugyszinte az izr. polgári fiúiskola, ahol Schor Ármin igázgató tartotta az ünnepi beszédet. Ezenkívül számos egyesület tartott hazafias ünnepélyt. ' I Hosszú előmunkálatok után végre könyvpiaczra került a nagyfontosságú vállalat első kötete, melyről — tekintve, hogy évek hosszú sora óta nem volt magyar kézi lexikon kapható — valóban el lehet mondani, hogy a közönség legszélesebb rétegeiben érzett, szinte szégyenletes hézagot pótol irodalmunkban ; még pedig pótolja olyan módon, a mint el lehetett várni attól a nagytekintélyű kiadócégtől, mely közzébocsátja. Efféle Kézi Lexikon szerkesztése tudvalevőleg igen nagy nehézségekkel jár ; nemcsak szabatosnak, világos előadásunak kell lennie, hanem egyúttal röviden is kell tájékoztatni az olvasót, kevés szóval kell elmondania mindazt, ami valóban fontos. A Franklin Kézi Lexikona e követelményeknek mintaszerűen birt megfelelni ; bármely szakmabéli czikkeit nézzük, mindenütt tömör és mégis könnyen érthető nyelven találjuk meg azt, amire az átlagos műveltségű olvasónak szüksége van. A politikai történet, az irodalom- és művészettörténet, a földrajz, a természettudományok, az orvosi tudomány, a jog, a bölcsészet stb. mind egyforma gondossággal, alapossággal van tárgyalva, valamennyi olyan szakembertől, aki minden tekintetben megbízhatónak van elismerve. Mint mű kiváló erényét kell kiemelnünk azt is, hogy utolsó izéig számba veszi a legújabb eseményeket. Hogy e téren meny-