Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-12 / 11. szám

jljlI. ó"vfolyain. ^á^pa, 1Q11. 12. 11. szám . Közérdekű t iiggetlien hetilap. — Hieg|Jelenik migitieíB vasárnap. \ ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára. 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETE8EK ES NYILTTEREK felvétetitek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Kevés olyan magyar város van, amely pótadóval még nincs agyon­terhelve. Csaknem mindenütt roska­dozik a polgárság a közterhek súlya alatt és rettegve néz a jövendő elé, amely úgyszólván napról-napra uj feladatok elé állítja a városokat. Elmaradni nem lehet, mert az élet kényszerit a haladásra. Beruházás, uj intézmények, uj állások, fizetésemelés, kulturális kiadások egymást követik. Fedezet pedig nincs egyéb, mint a polgárság zsebe, amelybe nem folyik bővebben a jövödelem, mint évekkel ezelőtt, mig a kiadások rendkívül meg­szaporodtak. Ne higyjük, hogy bárhol is rózsás a városi adófizetőknek helyzete. Elte­kintve néhány kiváltságos várostól, amelyeknek terjedelmes földbirtokaik vagy jövödelmezö iparvállalataik van­nak, mindenütt kegyetlenül nehéz a helyzet. A pótadó kulcsa sem fejezi ki hiven a terhek súlyát, sem a pót adó alapját .képező állatni adók összege nem mérvadó. Ahhoz, hogy a városok | helyzetét s a közterhek nagyságát meg­ítélhessük, ismerni kell a polgárságnak, az adófizetők zömének viszonyait, jö vödelmi forrásait, anyagi erejét. Saját városaink viszonyait ismer­jük minden oldalról és elmondhatjuk, hogy kemény megerőltetéssel tudjuk elviselni terheinket. Tele vagyunk nyo­morúsággal, az bizonyos. Nemcsak azért, mert községi terheink jóval meghaladják az állami adót; hanem különösen azért mert olyan kényszerű kiadások előtt állunk, amelyek száz­ezreket nyelnek el s a létesítendő uj alkotások nem jövödelmeznek annyit, hogy a felveendő kölcsönnek csak a kamatait is fedeznék és végül különö­sen azért, mert a polgárság teherviselő képessége a végsőkig van feszi tve, arra pedig, hogy a jövödelmi források akár a város, akár az adófizetők részére bő­vüljenek, vagy uj források nyíljanak, sem közel sem távol kilátás nincs. Meg kell építenünk a csatornázást «rn ami százezrekben fog kerülni. A vágó­híd felépítését csak ideig óráig halaszt­hatjuk. Az uj szinház felépítéséről is gondoskodni kell. A városháza már alig felel meg rendeltetésének. A sümegi vasutat is szeretnénk, amire szintén pénz kell. Rendőrségünket fejleszteni kell. Felsorolni is alig lehetne mind­azokat a kérdéseket, amelyek sürgős elintézésre és ujabb áldozatokra várnak. Mindezeken nem lesz könnyű keresztülgázolni és bizonyos, hogy a zugolódást, a panaszt nem fogjuk el­kerülni, ha majd a pótadó ismét fel­szökik 10, 20, 30%-kal. De azért csőd előtt még nem állunk, mint ahogyan nás városok. Nem ! Csődbe nem megyünk. Hogy azonban közgazdasági vi­szonyaink nem fognak e még lejebb zülleni, az nem egészen bizonyos. Mert ahol a nagy adó miatt nem épülhet a város ; ahol a gazdálkodást megnehezíti, a vállalkozási kedvet meg­bénítja a közterhek rettenetes súlya, ott haladásról nem is lehet álmodozni. TÁUCZA Az asszony, i. Petrov mindig elsőnek érkezett a légyottra. — A szoba, melyben találkozni szoktak, az ötödik emeleten volt és erede­tileg'festőmüteremnek épült; a nagy, tágas helyiséget egy vaskemence melegítette, — mélynél hosszú; csöve végighúzódott a fa­lon. Minden héten csak egyszer találkoztak itt, aho!|az ablakok befagytak és a nagy üvegtetőt gyakran sürü hólepel födte. — Petrov, aki rendszerint elsőnek érkezett, maga fűtötte be a. kemencét és ha a szén lángja már lobogott és a kemence tovább terjesztette az enyhítő meleget, akkor a nagy helyiség otthonosabbá vált, minden felélénkült és az üvegtetőről súlyos, fel­olvadt vízcseppek hullottak időszakonkint a kemény padlózatra. Valahányszor Petrov a/ ablakon át j kedvesének alakját az utcán meglátta, ; eléje sietett a lépcsőfokig és visszafojtott : lélegzette], dobogó szívvel leste közeledő lépteinek zaját. És mikor Olga az alsó lépcsőkre tette lábát, már fölemelte tekintetét a magas boltozathoz, hogy kedvesének türelmetlenül várakozó tekintetével találkozhassék. Ha olykor valamelyik folyosón véletlenül egy ajtó megnyílt, akkor a nő félénken össze­rezzent és mint az üldözött szarvas, meg­gyorsította lépteit. Nagy okuk volt az elővigyázatrn, mert mindketten családosok voltak; az egész város suttogott a szerelmükről, de ők ma­guk ezt nem is gyanították. A legfelső lépcsőn Petrov karját nyúj­totta barátnőjének, aki mindig teljesen ki­merült, mikor az öt emeleten felkúszott. A szobába érve átölelte és szenvedélyesei^ kiáltotta : Ilik vannak a Sirolin „Roche '-ra utalva? 1. A kik hosszú időn keresztül köhögés bántal­maiban szenvednek, 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők ényeges könnyebbülést éreznek már rövid használat után. M^íí^ctje,/; "BASEL. ^ 4. Skrofuliis, m rigydu/.zadásos, szem- és orrkatar­rusos g ver n. ekeknek ion'os »zeie a Sno.in „Roche"! A táplálkozást nagyban elősegíti. f^ateiLgadcseirjíl. 'ton aoag­Ifc , \ —— — " Ei C j*. , Ara ^ tapona. ií'A Csakis eredeti csomago­lású Sirolin „Roche "-t kérjen, minden után­zatot vagy pótkészit­ményt kérünk a legha­tározottabban vissza­utasítani. F. Hoffmann­La Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Baden). ' "Jruiltl. Sj>

Next

/
Thumbnails
Contents