Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-03-05 / 10. szám

városnak sem szépészeti sem közlekedési szempontból szüksége nincs, es nemcsak hiába való anyagi költségeket emészt fel, de a néhány év előtt rendezett Anna teret elcsúfítja és tönkre teszi. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a munkalatok a városi mérnök javaslata és a képviselőtestület által elrendelt tervek alapján lesznek elkészítve, mindazonáltal az építészeti bizottság kebeléből vett 3 tagu bizottsági taggal személyesen meg fogja vizsgálni s amennyiben a munkálatokat szükségtelennek fonják találni, ugy azt be fogja szüntetni. Ugyancsak Billitz Ferenc kéri, hogy a közgyűlési meghívókon a képviselők nevei is ki legyenek tüntetve, mivel tévedésből más egyének kapják a meghívót, mint akiket illetne. Polgármester válaszában kijelenti, hogy jövőben névre szóló meghívók lesznek szétküldve. A polgármester mindkét válaszát ugy interpelláló, valamint a közgyűlés tudomásul vette. Barthalos István kérdést intéz a polgármesterhez, hogy hajlandó e a városi tanács oly irányú javaslatot tenni, hogy az országos vásártér a régi helyén meghagyassák, esetleg a városhoz közelebb vitessék be, tekintve, hogy a város iparára és kereskedelmére rendkívül fontos, hogy a vásártér ne a vasút közelébe legyen elhelyezve, mert abban az esetben a vásárokat látogató közönség városunkba be sem jönne, szükségletét nem itt fedetné,.-hanem a vasút mellett elszállítva vagy eladva jószágát, egyenesen a vasúttal haza megy. Polgármester válaszában kijelenti, hogy Pápa város képviselőtestülete a hsti állatvásártér ügyében feli erjesztést intézett a miniszterhez, melyre válasz érkezett oly ké j?, hogy a visszahelyezést 1911. junius hó 1 ig engedélyezi oly feltétel mellett, ha az eddigi országos vásártérnél alkalmasabb vásártérről, lehetőleg a vasút közelébe, gongoskodik. Ezen miniszteri rendelet alapján a tanács az uradalomhoz átírt egy a vasút közelében levő terület átengedéséért, melyre az urodalom válaszolt és pedig azzal, hogy hajlandó egy ily területet a vasút köze'eben — a járványkórházzal szemben — bizonyos feltételek mellett átengedni. Ha az uradalom az ár dolgában is fog nyilatkozni, ugy ezen ügyet a közgyűlés elé hozza és a képviselőtestületnek lesz alkalma ez érdemben pro vagy kontra határozatot hozni. A választ ugy interpelláló valamint a közgyűlés tudomásul vette. Kellner Vilmos interpellálja a polgármestert, hogy miért akar a város egy "városi mészárszékét felállítani '? Tudomása szerint ez csak a város kárára volna, mert reá fizetne. A mészárosok a jelenlegi drága marhák vásárlásnál a hus árát nem kapzsiságból emelik fel, hanem kénytelenek azt megtenni. Ugyancsak kérdi, hogy miért rendeltetett ki a vágóhidra egy külön ember ellenőri teendőkre, holott a husvizsgálatot az állatorvos egyedül végezheti. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a képviselőtestület utasítása folytán, ha szükségét látja fel fog állítani városi mészárszéket és utasította a városi gazdát, hogy érre a célra egy megfelelő helyiségről gondoskodjon. Ha a mészárosok a hus árát oly mérvben fogják felemelni, mely a marha árával nem lesz arányban, ugy a városi mé szárszéket röglön felállítja. Ami a vágóhídi ellenőr kirendelését illeti, azt több pápai lakos kérelmére tette, ki az illetők költségeire van oda rendelve és esetleg észrevételeit az állatorvossal tudassa, de jogkörrel absolute nincs felhatalmazva. A választ ugy interpálláló valamint a közgyűlés tudomásul vette. Baldauf Gusztáv azon kérdést intézi a polgármesterhez, hogy ha már á képviselőtestület a zálogházi rablógyilkos elfogatását teljesítő rendőrök jutalmazásában oly szűkmarkú volt, hajlandó e ezen rendőröket a közbiztonság' alapból való megjutalmazásra a belügyminiszternek ajánlani. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ez érdemben igenis eleget fog tenni és ez érdemben felterjesztést fog intézni a belügyminiszterhez. A választ ugy interpelláló valamint a közgyűlés tudomásul vette. Ugyancsak ez érdemben Kerbolt Alajos is felszólal és kéri a polgármestert, hogy ha már a város oly kis összegű jutalomban részesítette a rendőröket, legalább előléptetésben részesítse. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ugy az első osztályú, valamint a rendőrtizedesek létszáma meg van állapítva, tehát előléptetni ez idő szerint nem tudja, de amennyiben üresedés fog beállani, ugy ezen rendőrök elsőbbségben fognak részesülni. A választ ugy interpelláló valamint a közgyűlés tudomásul vette és ezzel áttértek a napirendre. 1. A 7 éven felüli elhagyott gyermekek segélyalapjának 1910. évi számadása. A képviselőtestület a számadást tudodomásul veszi és abból eredő 3575 korona 14 fillér hiány megtérítése célból feliratot intéz a törvényhatóság utján a belügyminiszterhez, hogy ezen hiányt államsegély utján utaltassa ki. 2. Az építészeti szabályrendelet és az utcavonalak megállapítása. Barthalos István utal ezen szabályrendelet fontosságára, kéri a közgyűlést, hogy így pontonként felolvasva nem képesek a képviselők hozzászólani, hanem a .szakbizottságok módosításával a szabályrendelet nyomassék ki és a képviselők között osztassék szét. Dr. Lövy László elfogadja az indítványt, de kéri, hogy függelékkép még a tervbe vett utcanyitások is bevétessenek. A képviselőtestület helyeslőleg fogadja az indítványt és a szabályrendeletet visszaadja a városi tanácsnak azzal, hogy a városi mérnökkel az eredeti tervezethez illessze be az építészeti, jogügyi és pénzügyi bizottság módosított szövegeivel, továbbá függelékképen csatoltassék hozzá a tervezett, és szükségesnek mutatkozó utcanyitási vonalak. Az igy összeállított és kiegészített szabályrendeletet a városi tanács nyomassa ki Azzal elsietett. Kelemen Andrásné pedig igen elcsudálkozott azon, hogy a nagy városban milyen futva járnak az emberek. Megcsóválta eszes fejét, aztán az átalvetős tarisznyát hátára kapta s szinte leányos fürgeséggel kezdett lépegetni ama nagy, sárga ház felé. Egy-kettőre odaért. A kapunál eg.y fegyveres baka állott. Bátortalanul lépett hozzá és megkérdezte : — Itt van e a Józsi gyerek? A baka elmosolyodott. — Sok Józsi gyerek van itt, nénémasszony ! Melyik a magáé'? — Hát a Kelemen Józsi, könyörgöm. — Kelemen Jóska? — kiáltott föl a baka, —• hiszen a légjobb cimborám! Itt van ebbeli a kaszárnyában, hanem jelenleg nem lehet megtalálni. — Miért ? — kérdezte az asszony szepegve. — Mert, látja-e ott, a hegyoldalban azt a fekete épületet .. . ? , — Latom . . . — No, hát az a puskaporos-torony, édes nénémasszony. Ott. van a maga fia. Azt őrzi s holnap délig nem is fogja meglátni, hacsak ... - .•• — Hm... Szegény gyerek. Pedig nem maradhatok sokáig. A szomszéd aszszony ugyan vigyáz a majorságra s a malacokra, de hát mégis. Nagy idő az, könyörgöm. — Ha nem volna olyan átkozott hideg és hófúvás, tán föiraeherne s ha megkérné a tiszt urat, esetleg leváltatná Jóskát, de igy . . . — Nem félek én hófúvástól. Csak láthatnám a szegény gyereket. S ugy látom, hogy nincs is messze. — Nincs messze éppen. Néhány száz lépés. Egy kilométernyi ut lehet. Elmennék. Szállásom sincs. — Ott nem lehet meghálni. — Majd kerít, a Józsi gyerek, csak találkozhassak vele. — Hát akkor menjen, édes néném asszony, mert mindjárt besötétedik. Ott van egy kicsi ház, az őrszoba. Az nem látszik ide. Menjen be oda s beszéljen a tiszt úrral. Jó éjszakát! És Kelemen Andrásné megindult fölfelé, íi hegyoldalon, mely szelid hajlássaí emelkedett. A nagy, átalvetős tarisznya majd lenyomta s ugy érezte, hogy fáradt; hogy fázik; hogy csontjáig szúr a fagy. De csak ment fölfelé, elgondolva magában, hogy egy félóra múlva szemtől szembe fog állani rég nem látóit, rég nem csókolt magzatával, aztán elmennek valami szállási;;, vacsoráznak szép kettesben s egy félliter bort is vesz a Jóska gyereknek, mert eddig bizonyára megfázott odafönn, a nagy szélben. Mikor a fele utat megtette, oly fáradt ságot érzett, hogy meg kellett állania. Megszusszant s megindult ismét kényszeredetten. Pázott, annyira fázott, hogy az ajka egészen .megkeményedett a fagytól. A homály barnult. Hol az ösvény, mely az őrszobához vezet? Lehajolt. Nincs ösvény. Sebaj. Ott feketélik már a puska poros magazin. Kőiért a tetőre. Gyönge lábai majd térdig siilyedtek a' hóba. Vad szél csapott át a fák között, zúgva, süvítve. De már nincs baj! Ott a magazin, ott a bástya s ott lesz valahol az őrszoba is. Hirtelen megállott. Valamit hallott. Hallgatódzott. A megfagyott havon nehéz lépések csikorogtak a közelségben. Valami ember, valamelyik katona, gondolta Kelemen Andrásné s rá akart kiáltani, hadd hallja meg a szavát s vezesse*affiához, de nem tudott szólni, csak erőtlenül makogott. Arra felé indult. E pillanatban érces hang hallatszott a sötétségből : — Halt! Wer da ? Kelemen Andrásné nem felelt. — Halt! Wer da ? — hallatszott másodszor is s özvegy Kelemen Andrásné majd összeroskadt örömében, mert megismerte azt a szép hangot, az ő egyetlen fia hangját. — Én vagyok, én, édes gyermekem, — mondta örvendezve, de gyönge, suttogó hangja elveszett a szélben. E pillanatban a fák közül egy szálas, daliás alak bontakozott ki s megállt, mint egy gránitszikla. És Kelemen Andrásné a sötélben is megismerte, hogy az ő fia áll ott, a bástya előtt. Édes gyönyörűség járta át a szivét, akkora öröm, hogy szinte fájt; megmozdult s a fia felé kezdett szaladni, hogy a keblére omoljon. A puskaporos torony őre pedig csak egy feléje mozgó, fekete tömeget látott. Előre vetett fegyverét fölemelte : — Halt! Wer da? Már csak tizennyolc husz lépésnyire voltak egymástól, csak annyira, amennyit egy járni kezdő gyermek is meg tud tenni. Kelemen ,Andrásné karjait ölelésre tárta: — Én. . . én. . . vagyok... anyád ! A szél föloiditott, mint egy elkárhozott ősdé'mon és elkapta a gyönge hangot. A puskaporos torony őre pedig célzott s egy másodperc múlva a Jövés eldördült az éjszakában . . .