Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-02-19 / 8. szám

is csalódtunk. Örömmel konstatáljuk ugyanis, hogy városunk polgármestere, ki a polgármesteri szék elfoglalása óta folyton fényes tanújelét adta annak, hogy városunk érdekeit célzó vitális ügyeiben radikális orvoslást eszközöl, ezen fontos kérdést is magáévá leszi s városunk épitési szabályrendeletének elkészítését megfogja sürgetni. Ez a tudat megnyugtat bennünket s most már erös hitünk, hogy már rövid idö alatt ezen kérdés a közgyűlés napirendjére fog kerülni. Tudjuk ugyan, hogy ezen szabály­rendelettel kapcsolatosan az utcák ren­dezése anyagi áldozattal van egybe­kötve, de ezt most már kikerülni nem lehet s reméljük is, hogy képviselő­testületünk ezt belátva, nem fog vissza­riadni ezen áldozat elöl, mert ennél a kérdésnél szűkmarkúnknak nem sza­bad lenni. Ezen meggyőződéstől áthatva in­tézzük most már újólag szavunkat városunk érdemes polgármesteréhez s kérjük lakosságunk nevében — kik hozzánk fordulnak már több izben panaszukkal — hogy ha már kezébe vette a városrendezés ügyét, hasson oda, hogy épitési szabályrendeletünk nemcsak mielőbb elkészüljön, de jól is készüljön el és mielőbb hatályba is lépjen. Ezzel kapcsolatosan pedig tegye meg a szükséges intézkedéseket arra nézve, hogy a bizottság, melyhez ki­adatott, minél előbb terjessze be ezt az elaborátumot, mert enélkül alig képzelhető, hogy valaha városunkat a modern városok sorai között említ­hessük. Nemcsak évtizedről évtizedre és népszámlálásról népszámlálásra, ha­nem évről évre, sőt hónapról hónapra megállapítható, hogy feltartózhatatla­nül növekedik Magyarországon a ki­vándorlók száma, s a kivándorlás köz gazdasági életünket gyökereiben tá madta meg. A kivándorlás nem szór­ványos, s nem is csupán egyes vi­dékeket érintő helyi jelenség, hanem országos baj, melynek hatásait és következményeit a városok is meg érzik. Már a városok ipari népességé­nek jelentékeny része is megy ten­gerentúlra, hol boldogulását keresi. S mikor városaink lakosságának számbeli gyarapodása a népszámlálás adatai szerint sok helyen nem felel meg annak a várakozásnak, melyet hozzája fűztek, — a csökkenés té­nyezői közé a kivándorlást is hozzá kel] számitanunk. A kivándorlás ha tásait a városukban is csaknem meg érzik az iparvállalatok, mint a faluk­ról történő kivándorlásét a mezőgaz­daság. vS bár igaz, hogy a mi váró saink felszívó ereje össze sem ha­sonlítható a nyugati országok váro­sainak felszivó erejével és népfeles­legeket elnyelő képességével, mégis megállapítható, hogy sok olyan város van Magyarországon, hol itt ott, hely­lyel közzel már érezhetők a kiván­dorlás visszahatásai s egyik másik iparban néha nagyobb a munkáske­reslet, mint a kínálat. A kivándorlás okairól és követ­kezményeiről köteteket irtak már ösz­sze s magas színvonalon álló ankétek foglalkoztak a kérdéssel. A kivándor­lás okait különböző nézőpontból na­gyon különféle okokra vezették visz­sza, mely okok között szerepeltek olyanok is, mint például a meggaz­dagodási vágy, a néplélek megfejt­hetetlen rejtélye, a vándorlási haj­lam, erkölcsi okok stb. Eltekintve azonban a kivándorlás individuális okaitól, mely minden egyénnél más és más lehet, megállapítható, hogy a kivándorlók zöme kizárólag gazda­sági okokból vándorol ki. Az egész kivándorlási problémának, — mint egy kitűnő irónk mondotta, — csakis ugy mint egész közgazdasági életünk­nek, mint társadalmi kristályosodás­nak két fokusa van: az egyik az életigény, a másik a termelési ké­pesség. Nálunk az életigény és a terme­lési képesség közt .pisparitás mutat­kozik : ugyanis a nyugoti életigény korábban érkezett hozzánk, mint a nyugoti termelőképesség. A termelési képesség és az életigéuy disparitása egész sor disparitást idézett elő tár­sadalmi és gazdasági életünkben, mely • •••NtaÉnaMMMttMnHtitaNNM ket. Sőt azt hiszem, szívesen fogadta az én áldozásaimat és máris megsegített. Mert olyan dolognak jöttem a nyomára, ami nagyon fontos a mi boldogságunkra, mely nem késhet már sokáig. Csak te légy erős, lelkemnek gyönyö­rűséges Dorikéje. Csak te légy' erős és ne engedd magadat eltántorítani. Különösen ne a te mostoha anyádtól, akiről meg­tudtam, hogy . . . De ezt már nem merem meginti. Ha megtudnád, a te szűzies, tiszta lelked megrendülne a szörnyülködéstől. De Apollo velünk van és az Olympos jó isteni. Csak légy óvatos, légy erős, bízzál bennem, szeress engem. Látod, milyen jó, hogy -tagjf-; lettem ennek az uj egyesületnek. Ebben a deipné tériában sok ember gyiil össze és itt sok mindent megtud az ember. Itt tudtam meg én is azt a nagy tit­kot, mely majd a mi boldogságunkhoz vezet. Most csak annyit, hogy kisérd figye lemmel a te mostoha anyádat, Learchist. A többit pedig csak bizd reám ! Csak te légy erős ! Ezer szerelemmel üdvözöl Dilos. A fiatal leánynak egész lelkét foglal­koztatta szerelmes ifjának ez a rejtelmes levele. Nem értette ugyan meg titokzatos cél zásait, (ie azt sejtette, hogy Dilos olyan dolgoknak jött a nyomára, melyek nagyon s/.orosan összefüggenek az ő boldogságával. Csaknem egy fél esztendeje mar, hogy a lelkén a bánat rágódott. Az apja ráparan­csolt, li9gy neki Stesichoros feleségével kell lennie. És az apui parancs ellen nem lehe­tett föllázadni. Hacsak a halált nem vá­lasztja. És ő el volt rá szánva, hogy inkább a háláit választja, mint sem hogy azé az utálatos embere legyen. Mikor ő már szű­zies szivének tiszta érzésével szerette Dilost. Ez a levél volt az első szines sugár bánatának sötét napjaiban. Újra meg újra átolvasta a levelet. Mit tudhatott meg Diios az ő mostoha-anyjáról ? Mit ért az alatt, hogy a lelke megrendülne a szörnyülködéstől ? Miért ii'ja, hogy kísérje figyelemmel Learchist ? És miben bizik olyan nagyon ? A kis szőke leányka töprenkedve jár­kált szobájában, mely a görög házak be­osztása szerint az oszlopos prostasra nyílt és közel volt a kerthez, Dorike az ő nyugtalan lelkével ki kí­vánkozott szük szobájának falai közül és szinte ringatva szőke fürtös fejét, imboly­gott az osziopos csarnokon át a kert felé. Az alkony már kiterítette sötét denevér­szárnyait és a félhomály ezüstösen fénylett, minden tárgynak valami kísérteties világos­ságot adva, megtompitva szélüket és el­mosva körvonalaikat. És amint az ajtón megremegve kilé­pett, egyszerre csak nevetés, elfojtott vi­Gümőkór, köhögés, szamárköhögés, influenza eseteiben az orvosok csak SIROLIN Roche"-t 99 rendelnek. Sík vannak a Sirolin Joclie"-ra utalva? 1. A kik hosszú időn keresztül köhögés bántal­maiban szenvednek. 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők lényeges könny^bbülést éreznek már rövid használat után. 4. Skrohilás, mirigyduzzadásos, szem- és orrkatar­rusos gyermekeknek íontos szere a Sirolin „Rocne". A táplálkozást nagyban elősegíti [ttMhiW lí'We r* aA8 B«.. 3=-lan B.ánloü légzöstervtk 1 igbeíegedtíscÍTél. ÜLHÍíüími/.ST m A® 4- korona? Csakis eredeti csomago­lású Sirolin „Roche a-t kérjen, minden után­zatot vagy pótkészit­ményt kérünk a legha­tározottabban vissza­utasítani. F. Hoffmann­La Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Baden).

Next

/
Thumbnails
Contents