Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-12-24 / 52. szám

teljük a politikai meggyőződések tisz teletét ; annál inkább követelhetünk tiszteletet vallásos érzelmeinknek, nte lyek családunkkal közösek. Becsük is azért nagyobb, mert ilyenek. Ez okból semmi fél más téren nem olyan jogosult a ragaszkodás az ősök intézményei bez, szokásaihoz, erkölcseihez mint a vallási téren. Ha itt elhagyó atjuk a régi utakat: azokat sem becsüljük, kik az utakon küzdve megelőztek bennünket, örökül hagyván nekünk, mit jónak és üdvösnek Ítéltek. Hiába, hogy ha ebből mi csekélynek tartunk valamit s nem méltatjuk kellő figyelmünkre. De hát ilük-e a keresztyénségnek ezen legszebb, legörvendetesebb ünne pén ily szomorú gondolatokkal foglalkozni ? Illik-e az öröm éneke helyett az ajkakat keserű panaszra fakasztani ? Nem ! Nem illik kicsiny hitünek lenni. A szeretet ünnepén nem szabad elcsüggednünk. Énekeljünk szivvel lélekkel, hogy „dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jő akaratú embereknek !

u De ne feledjük, bogy csak a jóakaratú embereké a béke! A béke biztositása pedig azon eszmék diadalra juttatásban áll, melyeket az Istenember hirdetett. Ha békét akarunk, harczolnunk kell a gonosz ellen, hogy a jó győzedelmeskedjék. Harczolnunk kell a templomban, az iskolában, a társadalomban, a családban. Harczolnunk kell a szellem, a vallás, erény és a tudomány fegyvereivel. S bár gyarló emberi vérünk, létfenntartási érdekünk, vallási és politikai érzetünk és véleményünk, sőt sokszor hazafiúi kötelességünk is muló korlátokat von még ma is ember és ember közöli; s bár a keresztyén társadalom nagy alkotmánya sem lehet még ez ideig ment az emberi szenvedélyek ostromaitól : lenni kell egy napnak, melyen egy testvérként ölelünk magunkhoz mindenkit, ki Isten képét viseli. Az a nap Karácsony, a szeretet ünnepe. Ezen eszmék és érzések között kívánunk boldog ünneplést városunk lakosságának és lapunk t. olvasóinak. Reformjavaslatok. Jeleztem e helyütt a mult héten, hogy az uj keresk. miniszter bejelen tette, az ipartörvény részleges reviziójakép, az építő-iparoktatás rendezését ; gyűjtik is, a készülő törvényjavaslathoz, az épitőiparstatisztíkai adatokat. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ni ég két törvényjavaslatról számolhatok be, melyekben eszméim megvalósítását üdvözölhetem ; egyik a középfoka gazdasági oktatás, melyre nézve Bada'y Barna terjesztett elő december 8-án egy tervezetet az 0. M. G. E. irodaimi szakosztályában ; a tervezetet, néminemű személyes vonatkozásai miatt, egy másik helyi lap ban, a „Pápai Lapok" karácsouyi számában méltatom •; maga a Budayféltí tervezet a „Köztelek" dec. 6 i számában olvasható egész terjede! mében. Az a veleje, hogy a polgári iskolák felső osztályai (V—VI.) néptelenek, a rájok tukmált többféle kiNyersen, ridegen hangzott föl a tűzoltóparancsnok vezényszava. A mentő csapat egy testté, egy lélekké vált. Az élet és a halál küzdelme kezdetét vette. És a fölsé ges küzdelemnek az a ragyogó vízsugár volt a lelke, mely Domokos Balázs kezéből szállott a magasba. Dühödt erővel emelték föl fejüket a lángok. Vihogva verdesték szárnyaikat a tüzmadarak. A villogó vizsugarat elnyelte a tűzvész. Füst, pára, gőz, korom, forróság sistergett, kavargott a pokoli máglyán. Kacagva zúgott a lángtenger, hullott a millió zsarátnok, hová a végtelen vízsugár lecsapott, de hahotázott a láng, győzött a tüz, mintha valahonnan tápot és erőt nyert volna. Tratatata. Komoran állott Domokos Balázs a palota tövében, nézte az ezernyi lángot; arcza változatlan volt, csak a szeme fény lett, csak a foga csikordult meg néha, mert szenvedett, mert a palotaégés csak halvány képlete volt annak a tűznek, mit a félté kenység mindent sejtő, szenvedő angyala gjuiiott föl az ő szegény, emberi szivében 1 A vízsugár végigmosta a kormos ablakokat, csörömpölve hullt az üveg. A csákányok alatt beomlottak az ablakkeresztek és a szabaddá lett résen a sisakosok a lakásokba nyomultak. Lent a mentőponyvát kifeszítették s kormos, füstös, félig alélt emberek hulltak a közepébe, asszonyok és gyermekek, akik benszorultak. Megmentve ! Es másztak tovább, fölfelé a létrán, a bárdos legények, merre Domokos Balázs megnyitotta az utat. — Fel a csövet! — vezényelte a tiszt s Domokos Balázs megindult a létrán. Ugy húzódott utána a cső, mint egy merev, óriási kigyó. Recsegett, ropogott, harsogott s on totta a vizet, de odafenn a magasban győztesen, haragosan, dühödten verdeste rettentő szárnyait a vörös kakas. — Kukorikú ... tüz van I Megállott a létrán Domokos Balázs. Szembenézett a tüz démonával. Szembenézett és azt gondolta : a szerelem se más, vánalomnak oly rövid idő alatt nem felelhetnek meg; másrészről pedig hiányzik gazdasági oktatásunkból a középső fokozat, a gazd. tanintézeteknek akadémiai rangra emelése óta, — csináljunk tehát fúziót a polgári iskolákkal: tegyünk a polgári iskola felé mindenütt 3 éves gazda* sági kurzust s akkor meglesz a hét osztályú polgári iskola, önkénytességi joggal s meglesz a középfokú gazdasági képzés is. Buday azonban, hogy semmiféle érdeket ne sértsen, elég következetlenül, a meglévő városi alsófoku gazdasági intézetektől (altiszképző, kisgazdaképző, vinceliérképző stb.) elkülönített szervezettel akarná özeket a középfokú szakintézeteket létesíteni, a négyosztályu polgári iskolák fölé, ugy azonban, hogy azért egyéb középiskolákból, (gimnázium, reáliskola) le gyenek bele tanulók felvehetők. Erre az amphibialis, se hus, se hal javaslatra a földmivelési miniszter, az ő megszokott, ötletes modorában, csak annyit jegyzett meg, hogy „a polgári iskolákból pedig nem csinál gazdasági tanintézeteket,* — a mi még nem jelenti a középfokú gazdasági szakoktatás eszméjének elejtését; hiszen egyiii intézkedésével maga a jelenlegi földmivelési miniszter emelte a mostani városi alsófoku gazdasági szakiskolák rangját, mikor a falusi sza kiskolák, (gazdasági ismétlő iskolák) irányítását rájuk bízta. Az első lépést követni fogja, a szervezetben és helyzetben foglalt hajtóerőnél fogva a második és a többi; mihelyt az irányításból szerves kapcsolat lesz, hogy t. i. a falusi, gazdasági ismétlő iskola három évfolyamának elvégzése után, leheiséges meg érdemes is lesz mint egy égő ház: éppen igy ég a bűnös asszony is, amikor az urát... Megroppant a foga, a csövet megemelte és a sustorgó patakot a lángoszlop közepére vetette. Ó, ha ilyen lenne a hűtlen asszony ! íme, a láng összeroppan, megszintelenedik, lezsugorodik és megverten pislákol. De az asszony ! Van-e könnypatak, mely kiolthatná a szerelem bűnös gerjedelmét ? ! A fecskendőket leszerelték. Lihegve állott a összelapult cső mellett Domokos Balázs. Mellére szorította kezét, mert ugy érezte, hogy belsejében rettenetes tüz van. Vörösen lángolt a tekintete, mintha a szembogarába költözött volna a tüzdémon a palotatetőröl... Bódultan ült a szerkocsira s hogy az alkonyatban hazafelé robogtak, megint maga elé bámult mélyen lehorgasztott fővel : mit csinál az asszony ? Mit csinál? Öleli, csókolja azt a másik embert. Mit csinál ? Meghalja. Elárulja. Becsületét befeketíti, mint azt a palotát ama tüz. Alapíttatott 1864 ben. -\v±ölgIsl legrégi"bl3 és leg:n-a,g;;y-o"lD~b oipőiialete. Alapíttatott 1864-benManheim Ármin, ezelőtt Áltstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-uícza,hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = lízletemet a postapalotával szem'ben épült sa^át áza-m ~1da tLöly-ezte xrx árb