Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-12-24 / 52. szám

a falusi gazda fiának tanulmányait tovább folytatni, városon, magasabb fokú gazdasági szakiskolában, mint a falusi ismétlő iskola volt, megkaptuk a keresett középfülen gazdasági tanintézetet, mely azért lehet három éves. mint Buday akarja ; a polgári iskola, illetve bármely középiskola négy osz tályát, végzett növendékét is fölveheti, de növendékeit első sorban mégis a falusi ismétlő iskolát elvégző növendékekből kapná. Ezeknek a városi., középfokú gazdasági szakiskoláknak tantervéről se kellene sokat tanakodni, mert már készen van s kitűnően bevált a gya korlatban ; az a baj, hogy még csak egyetlenegy ilyen fajta szakiskolánk van

; ez a budapesti kertészeti tanintézet; intenzív gazdálkodásra ebben tanítanak igazán, s mire van szükség vá roson, a hol kevés a föld, jól ki kell használni, kis területen sokat ter melni, — ha nem kertészeti taninté- j zetre? Ide fognak fejlődui a mostani városi aisófoku gazdasági szakiskolák, j melyéket föntebb érintettem, valamennyien, ha t. i. komoly törekvésünk demokratikus irányban fej'eszteni őket s nem akarunk örökké konvenciós vagy készpénzzel fizetett cselédekkel megelégedni, mert ilyenekből nem válhatnak független, erősgeriucü polgárok. Effelől a középfokú gazdasági szakiskoláról tehát, hogy csak idő kérdése, mikor valósul meg, egészen nyugodt vagyok s egy cseppet sem sajnálom, hogy a Buday tervezetét olyan rövidesen elutasította a földm. miniszter. Pontosabb az a másik mozgalom, melyet szinte az OMGE karolt fel, (1. a „Köztelek" dec. 18. számát,) t. i. a közgazdasági egyetem kérdése ; Sze gedre, erre a 30 éve újjászületett vidéki nagy városunkba van szánva országosan ez az újfajta főiskola, mely egyetemi színvonalon tárgyalná az összes közgazdasági tárgyakat, melyek a mezőgazdasági, ipari termelést, a kereskedést, vagyis a termelt javak el osztását, szállítását illetik. Az összes közgazdasági érdekeltség, 14 oly te kintélyes testület, mely az egész ország közgazdaságát irányítja, támo gatja Szegednek ezt a mozgalmát a törvényhozás előtt, (1. a „Budapesti Hirlap" dec. 14. számát) s igy bizton remélhető, hogy a kívánalom és a törekvés nem marad meddő ;* igy a több termelésre, 135 évvel Smith Ádám után, még is inkább rátérhetünk majd, mintha az improduktív elemeket sza poritjuk csonka tudományegyetemeken, s hogy mégis megteljenek, mesterségesen portáljuk, internátusokkal a tudományegyetemekre előkészítő középiskolákat. Ki is kel a közgazdasági egyetemet kérő érdekeltség memoranduma erőteljesen az improduktiv pályák ellen; különösen a jogászpályák túltengését tartja rendkívül károsnak; $ miről én több mint egy évvel ezelőtt értekeztem már, (1911 nov. 11 én s később is, a Jókai kör ben, meg „Demokratikus közoktatás" cimü tanulmányomban) ; tudományegyetem helyett, a mely kívánsággal csak mosolyt keltenénk, műszaki iskolát, kertészeti tanintézetet és ezek fölé, idővel kereskedelmi akadémiát szántam akkor Pápának. (Ezen első, e tárgyú értekezésem a Jókai kör f. évi évkönyvében lát majd napvilágot). Érdekes mulatságnak tartották akkor, a kik hallották, az én planumaimat s mikor egy szakiskolát már már megvalósi Ott van a gavallér! Ott van a gazember I — 8 neki most nem szabad távozni a laktanyából I Tudják ezt ők is és zavartalanul mulatoznak. Mit tegyen? Haza nem mehet semmiképpen. Megmosakodott, rendbe hozta ruháját s végighevert az ágyán : mit tegyen, hiszen ott van:..', ott van a gazember ? I Fáradt társai aludtak már. Be boldog, aki alhat! Feküdt ő is tán egy percig, vagy tán egy óráig. Egy perczet. vagy egy órahosszat? Maga sem tudta Egyszer azután fölkelt s fején sisakkal, oldalán csákánnyal, kiment az éjbe,- kiment az udvarra. S kiment az udvarról kiosont az útra s nekivágott a budai hegyeknek, mellékutcákon át, egyenes irányban. A Duna fölött, a sötét hídon, mint egy tébolyult árnyék, rohant, keresztül. Mint aki saját maga elől menekül. Ment, ment, futott ós egyszer a hegy tövében lihegve, fuldokolva megállott,. Megszusszant. Erőt vett magán. Indulatait megzabolázta különös akarattal s hidegen, csökönyös lassúsággal indult a hegy oldalnak. Tépelődött, tervezgetett, fontolga tott, szőtte a hálót, a nyugalom a fő, majd osont, surrant, futott lebuji, mig egyszer ott találta magát a léces kerítésnél. Késő volt már s mégis világosságot látott házikójában, amit tán még fáradságo sabban építgetett magának, mint a fecske az ő fészkét épiti. Templomot emelt a boldogságnak s oly különösen, oly titokzatosan világit a lámpa. Oldal került. Hátul került. Dobogott a I szive. Egy pillanatig gondolkozott, hogy ne forduljon e vissza ? Félt a titoktól. Félt a valóságtól. Félt saját magától, aztán meg fogta a léczet s bevetette magát a virágos kertbe. Lábujjhegyen, nesztelenül ment előre az ablakig. Megállott. Remegett. Betekintett rajta. Es látta az asszonyt. Mosolyogva ült a gavallér mellett Csókos száját nevetve nyújtotta feléje. Czirógatta, csókolgatta, hízelgő macska módjára simult a melléhez. Hogy a nagy isten ... 1 Ordítani akart. Csákányt emelt, hogy a7. ablakot bezúzza, hogy az ajtót betörje s megölje őket, de a szó benrekedt a szive közepében, a csákányt nem bírta fölemelni, csak állott, csak zihált, csak nézte, hogy mit csinál az asszonyBor volt előttük. A vacsora maradványa. A bor kedvet adott s az asszony dúdolgatni kezdett gondtalan örömmel. Es nem rohant be, hogy belefojtsa a szót, csak állott rettenetes csendben. Nem vert a szive. Némán pihent, mint egy sirhalom. De tombolt az agya. Láng, tűzvész ragyogott a szemében, de nem a boszu, hanem a büntető igazság Csodálatos fénye 1 Megmozdult. Elment az ablaktól, hadd daloljanak. Hátra ment a favágó-szinbe és két kemény karóra két kötéldarabot, hurkolt, aztán elősompolygott s az egyik kötél végét a kilincsre vetette. Ráhurkolta; a karót vízszintes irányba ! tottam, kárörömmel szemlélték vergődésemet a nagy eszméért, a kormányhatalommal s ime, eszméim életre valóságáról eddig három törvényjavaslat tanúskodik: egy, az épitöiparoktatásról; egy a középfokú gazdasági szakiskoláról s egy a közgazdasági egyetemről. Mégis csak hajnalodik, nem azért, mert a kakas kukorékolt, de megfordítva, azért rikoltott harsányan a levegőbe, mert látta pirkadni messziről az ég peremét s ujjongásával fölakarta ébreszteni szunnyadó környezetét. * Dec. 19-én a kultuszminiszter hozzájárult a kérelemhez. Sarudy György. A kereskedelmi és iparkamara. — Alakuló közgyűlés. — A győri kereskedelmi és iparkamara csütörtökön délután tartotta ötödik ciklusának alakuló közgyűlését. Az alakulás ténye gyors lefolyású, rövid. A kamara első teljes ülését a régi és uj tagok osztatlan bizalmával emelte az elnökség tisztségeibe eddigi vezetőit, akik a kamara egész eddigi életét irányították, a kamarának ugy működési területén, mint a szakkörökben tekintélyt biztosítottak és azt 20 éven át fentartották. A kipróbált — és a mai közgyűlésen az el ismerés meleg indokolásával méltatott — elnökség vezetése alatt indul a győri és kerületi kereskedelmi és ipari élet hivatásos édekképviselete régi jó ösvényen uj útjára, ahol közvetlenül négy vármegye, közvetve az ország vitális közgazdasági érdekeit kell szolgálnia. A kamara bel- és kültagjai már meg_ előzőleg csaknem teljes számmal egybegyűl, tek a kamara dísztermében ismerkedtek a régi és uj és a vidéki tagok, a régiek törzshelyeiket foglalták el, az ujak meg tanul, mányozzák a termet, akasztikát. helyezte: bekötötte az ajtót. Odabent daloltak s az ablakkal is ugyanezt csinálta. — Mereven feküdt a két karó az ajtón és az ablakon keresztül elzárva a- menekülés útját és most... Rettenetes, merev arcával ismét hátra ment Domokos Balázs a holdsütéses, csendes éjszakában. Megzizzent a szalma. Vaskos csutakot csavart belőle s az álomjárók imbolygatásával a tornáczig előment. Benyúlt a zsebébe. Kivette gyufáját. A szalmacsomót a ház alá nyomta. Leguggolt még jobban. Sercenés hallatszott s mig odabent zengett a dal, sárga kigyó kezdett tekerőzni a tornácz aljában. Kibujt a tornác alól Domokos Balázs és szemközt az ablakkal megállott. Szeme delejes fénnyel tapadt a sárga kígyóra. Igy lesznek a tüzek. Végignézte, hogyan kúszik föl a láng a száraz gerendán ; hogyan ölelkezik, hogyan csókolódzik és hogyan szül egy, tiz, husz lángocskát; aztán hogyan nőnek meg a lángok s hogyan terjeszti ki a szabadjára hagyott tűzmadár szárnyát a földtől az égig . .. ? Aranyszínű lobogó lett a vörös lángocskákból. Betakarta a házat. Elhalt a dal és az ablakon keresztül látta Domonkos Balázs a szép, fiatal asszony elsápadt orcáját; látta, hogy a gavallér az ajtónak ugrik, aztán az ablaknak, majd megáll a szoba közepén. Többet nem látott, mert a lángtüggöny az ablakot is elfödte. Csak sikoltást hallott, de azt sem sokáig, mert a tüzdémon ! hahotája elnyelte az emberi jajszót!