Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-11-12 / 46. szám

ségétől e téren eredményes működést nem várhalunk. Városi lakosságunk a világ leggyámoltalanabb fogyasztója. Még a legdurvább hamisítások ellen sem tud védekezni. Vásárolja legdrágábban a leghitványabb minőségű szükségleti czikkeket s a közvetítő kereskedelem túlkapásai ellen telje sen védtelen. Ez ellen talán élelmi czikkek szövetkezetével lehelne leg biztosabban védekezni, de szövetke zetek alapításához pénzbefektetés kell és pedig sokkal nagyobb, mint amenynyit a városi lakosság alsóbb néposztálya összetenni tudja. A városok szocziális feladata volna e téren a kellő segítség nyújtás. A városi administráeió cselekvő közbelépése nélkül, a melyet természetesen a környezetben lévő kis és nagyközségi meg járási adminisztrációnak kellene támogatni -— a fölös leges közvetítést kiküszöbölni nem lehet. Ha nincs valaki, ki bizalmat érdemlőleg mondhatja a falusi termelőnek, hogy ne kösse le magát export ügynököknek, mert a városban jobb árakat kaphat s termeljen ezt, vagy amazt, mert a városi piaczon jól el adhatja, az export miatt városi lakosságunk jövőre is a drágaság és inség karmai közölt marad. De hogy a beálló tél veszedel meivel meg lehessen küzdeni, váró sainknak már most oly intézkedéseket kell tenni, mellyel a közelgő ínséggel meg lehessen küzdenie. Hatósági közvetítők utján kellene a szükségesnek mutatkozó élelmi cikkeket, burgonyát, főzelék féléket, sőt kenyérnek való lisztet is beszerezni, melyeket aztán megfelelő árakban a lakosság rendelkezésére bocsásson. Magától értető dik, hogy az ily hatósági közvetítést nagy körültekintéssel keli szervezni. Mindenekelőtt meg kell állapítani a fogyasztási szükségletet és az élelmicikkeket vagy közvetlenül hatósági árusítók által, vagy közvetítő kereskedők utján forgalomba hozni. De a közvetítő kereskedők ily árucikkeket csakis a hatóságilag megszabott árjegyzék mellett árusíthassák. Meggyőződésünk szerint még van idő arra, hogy közigazgatásunk, különösen városi igazgatásunk a fenyegető közélelmezési bajokat megelőzhesse és a szegény népet az inség veszedelmétől megmenthesse. Színészet Pápán. Szalkay Lajos színtársulata hétfőn fejezte be az őszi sziniévadot és a társulat az éjjeli vonattal Losonczra utazott, ahol szerdán az „Elnémult harangok" színművel megnyitotta az uj színházat. Tudtunkkal a színtársulat négy hétig fog Losonczon működni és onnan téli állomására Székesfehérvárra fog bevonulni. Színtársulatunk majdnem hét heti itteni működéséről részletesen beszámoltunk és hogy helyesen Ítéltük meg a színtársulat működését, igazolja ezt a szinügyi bizottságnak a színigazgatóhoz intézett felhívása, melyben bizonyos hiányok pótlására figyelmezteti az igazgatót a jövő tavaszi évadra. A szinügyi bizottság tudvalevőleg a színtársulat tagjainak működésével meg volt elégedve, sőt egyes tagokról a legnagyobb elösmeréssel nyilatkozott, de kifogásolta azt, hogy az igazgatóság a darabok külső kiállítására és rendezésére nem fordít kellő gondot. Felhívta az igazgatót, hogy a jövő tavaszi sziniévadra három teljes uj díszlet berendezésről ós megfelelő karszemélyzetről gondoskodjék. Aki figyelemmel kisérte a lefolyt szinióvadban a színtársulatról és az előadásokról szóló heti referádánkat, az konstatálhatja, hogy a mi véleményünk teljesen azonos volt a szinügyi bizottságnak véleményével. Mi is elösmertük a színtársulat tagjainak kifogástalan működését és számos esetben kifogásoltuk a hiányos színpadi berendezést , és diszletezést. Nincs okunk kétkedni, hogy Szalkay Lajos színigazgató a szinügyi bízottig felhívásának a jövő tavaszi évadban minden tekintetben eleget fog tenni, sőt meg vagyunk -győződve, hogy a jövő tavaszig előadott összes újdonságait meg fogja szerezni és a tavaszi évadunkban azokat be fogja mutatni. Szalkay Lajos igazgató a bucsuelőadás szinlapján meleg hangon búcsúzott el közönségünktől, megköszönve a szives pártfogást és a mielőbbi viszontlátás reményében kérte a jó emlékben való megtartást. Mi is azzal bucsuztatjuk el a színtársulatot, hogy a jövő tavasszal : Szives, viszontlátásra ! Az utolsó néhány előadásról a következőkben számolunk be: Szombaton a Király-színház sláger darabja „Kis gróf" operette került premierként bemutatóra. Már napokkal az előadás előtt az összes jegyek el voltak adva és az előadás estélyén szorongásig megtelt a szinház. Kitűnő, precziz előadásban volt részünk, a szereplők mindegyike a legnagyobb ambitióval játszták meg szerepüket és a közönség egész estén át tüntető tapsokkal jutalmazta a darab vezérlő szereplőit. Első helyen említjük Pataky Vilmát, ki ez estén is csak gasson meg és fekete szemüvegét soha le ne tegye, amig a nap süt! A nap a legnagyobb ellensége és ha visszaesik betegségébe . . . — Legyen nyugodt orvos ur ! Köszönöm jóságos gondozásukat. Sohase felejtem el, hogy életemet megmentették ! Azután elhajtatott. Csodás szép nyári reggel volt. Leh.ij totta kalapja karimáját, hogy a napfény ellen védve legyen. Az ut végtelen hosszúnak tetszett neki. Végre feltűntek a falu első házai. Az emelkedő országúton megállíttatta kocsiját. Ott a magaslaton fehérlett az integető, hívogató kis fészek, melynek falait bearanyozták a nap fénylő sugarai. Olyan erős megindulás vett erőtt rajta, hogy lábai inogtak. A déli nap perzselő hősége elkábi totta. Lassan,, óvatosan mászta meg a magaslatot. — Észrevétlenül félretolta a kapu reteszét és lábujjhegyen közeledett a házhoz, hogy a kavicsok zaja léptei alatt meg ne hallassák. — A házőrző kutya az ólban mélyen elaludt a rekkenő nagy hőségben. Az ablaktáblák zárva voltak. — Az én csendes, bizalmas kis fész kem ! susogta halkan elragadtatással. Hányszor átálmodta ezt a szép csodát, mielőtt valóra változott. A hosszú ut és a nagy izgatottság tel jesen kimerítették, leült tehát az ablak alatt levő padra, hogy lélégzetet vehessen. Az ablaktáblák mögül halk susogást, elfojtott kaczagást hallott. Nyugtalanul fig}elt. Egyes szavakat, majd ismét két hangot hallott. — Kivel beszélgethet a feleségem ? Bizonyosan Sournize barátom látogatta meg. Vájjon mit beszélgethetnek ? Nagyon vidáman társalognak, talán már meghallották a csodát és akkor vége a meglepetésnek. Fölemelkedett és a redőnyök nyílásán a szobába tekintett. A társalgás szünetelt, majd hangosabb lett, mint azelőtt. A felesége duzzogva mondta : — Ugyan legyen eszed, ne játszadozzál. igy nem tudom megteriteni az asztalt ! A résen derengő világosságnál hirtelen mindent meglátott. Barátja átkarolva tartotta feleségét és hosszú csókokat nyomott sze mére és ajkára. A szerencsétlen ember hátratántorodott és kétségbeesett sikoltás vergődött fel ziháló melléből. Az egész világ forgott körű lőtte és kimerülten rogyott vissza a padra. Mialatt ő átélte a vakság minden kínjait, felesége — legjobb barátjával •— megcsalta ! A nyomorultak! Mennyit hazudtak előtte és mennyit gúnyolódtak világtalan szemein. Ökölre szőri'ott kezekkel, gyilkolásra készen ugrott fel helyéről, de mikor az ajtó hoz közel jutott, térdei megcsuklottak. A teljes sötétségben átélt, bizalmas nyugodtsággal eltöltött két émlékezete világosan feltámadt lelkében .. . Érezte lelki és testi gyöngeségét és feltámadt benne a félelem, hogy nem gyógyult meg teljesen . . . hogy egyszer később, hátha elveszti mégis örökre a szemevilágát. Akkor kénytelen lesz egyedül elhagyatva élni, mint a halálra sebbzett vadállat. — Mi gátol abban, hogy most egészen ártatlan arccal belépjek, mintha semmit se láttam, semmit se hallottam volna? Nem, nem akarom! Nem tudok színlelni, nem tudok hazudni ! Mit tegyek hát ? igy töprengett magában a boldogtalan. És mikor a déli nap legerősebben sütött és a közeli toronyóra a tizenkettőt elverte, kimerülten a padra hanyatlott. Erős elhatározással eldopta magától kalapját és fekete szemüvegét, tágra nyitotta égnek emelt szemeit és nyugodtan tűrte, hogy az izzó nap felszárítsa szemei nedvességét. Az első pillanatban bizonytalan káprázatot érzett... azután nagy, vörös és forró korong nehezedett a szemeire, mintha ezer meg ezer izzó lángot látna. Egy pillanatig fellázadt Önkinzása f,ellen, kinyújtotta a kezeit a szemüveg után, de már nem látott semmit. Az örök éj, melynek partjain minden gyűlölet elhal, csendesen, nyugodtan borult rá szemeire, mint ahogy a fáradt hullámok estendén a part napsütötte fövényében megpihennek.