Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-11-12 / 46. szám

azt igazolta, hogy vérbeli szubrette. Rózsi ; szerepében nemcsak bájos, kedves játékával j és mesésen csengő hangjával, de remek toilettjével is bámulatott kellett. A közönség dédelgetett kedvenczével szemben tüntető tapsokkal fejezte ki minden egyes jelenete után elismerését. Partnere a címszerepben Káldor Dezső volt, ki ez alkalommal is minden áron tetszelegni akart és ezen túlzott ; erőltetése miatt nem tudott, hatást kelteni, j Remek alakításban mutatatta be Miklóssy i Margit az álmama szerepét, ugyszinte Boris ! Bianka igen kedves volt az amerikai lady j szerepében. A színházi direktort Szalkay élet- j hűen játszta és egész estén át derültségben I tartotta a közönséget, mely hálás tapsokkal j jutalmazta kabinet alakítását. Elegáns és snájdig volt Zilahy az ezredes szerepében. Nemcsak rutinirozott játékával, de kellemes hangjával is hatást keltett. Jóízű humorral játszta meg Szántó a nevelő szerepét, ugyszinte kisebb szerepében Békeffy igen jó volt. Remek tánczot produkált Fekete Irén és Kovács, melyet hosszas tapsok után meg kellett ujrázniok. Kisebb szerepeikben Rónay Alice, Alapi és Érckövy az est sikerét emelték. A zenekar Fekete karmester vezénylete alatt mint rendesen, a legjobbat produkált. Vasárnap délután „Táncos huszárok" táblás házat csinált. Az előadás preczizen és Összevágóan ment és a közönség kitűnően mulatott. Sok tapsban volt része Pataky Vilmának, Zilahy Jánosnak és Rónay Álicének. A többi szereplők a régi jók voltak. Este ismételve lett „Kis gróf" operette. Zsúfolt ház, kitűnő előadás és remek hangulat jellemezte az egész estét. A szereplők mindegyike az előző est fényes keretében mozgott és a tapsok egész özönében volt részük a vezérlő szereplőknek. Hétfőn bucsuelőadás volt „Duraud és Durand" régi, de remek bohózat előadásával. Kevés közönség nézte a darabot, de a kik ott voltak, ki nem fogytak a kaczagásból. Mesteri alakításban játszta meg Szalkay az após szerepét, ugyszinte jóízű humorral Szántó a fűszerest. Déry az ügyvéd szerepében mint rendesen kifogástalan játékával és elegáns megjelenésével imponált. Nyáray igen jó volt a dadogó szerepében. A női szerepekben Miklóssy Margit, Juhos Margit, Boriss Bianka és Fekete Irén jeleskedtek. Az előadás végeztével a közönség tomboló tapsokkal búcsúzott el a szereplőktől és ezzel a sziniévad befejezést nyert. KARCZOLAT a, m-a.l t ixé b:r?őlLegördült a függöny ! Ez annyit jelent, mint anno dazummal a „Finita la comedia." Itt hagytak bennünket, de amint már múltkor emiitettem, csak egyelőre, mert tavasszal újra körünkbe érkeznek és kezdődik elölről, ott, ahol most végeztünk ! Azaz pardon! rosszul fejeztem ki magamat, mert nem kez | dődik, hanem folytatódik ott-, ahol most elhagytuk. Ezen kijelentésemet teljesen okolttá teszik azon körülmények, melyek az utolsó 1 végjelenetekben lejátszódtak. Nem történtek valami nagyobb evolutiok a bucsujelenetekben, hanem annál hatásosabbak voltak, melyek nemcsak remélni engedik, de egész ha tározottsággal merem állítani, hogy a tavaszi sziniévad az emiitett szempontokból nem kezdete, hanem folytatása lesz a most lefolyt és minden tekintetben kellemes sziniévadnak. A búcsúzás lefolyása egyrészt nyilvános, másrészt zártkörű jelleget öltött. A nyilvános jellegű búcsúzás a pályaudvaron játszódott le a szokásos kedélyes stylusban Itt játszódott le az általános érzület, mely spontán módon megnyilatkozott a társulat minden egyes tagjával szemben, de — csak általánosságban és amúgy nagyjában, — amint az a hagyományos szokás szerint meg van irva. A zártkörű jellegűek már nem nyilt té ren játszódtak le, de lejátszódtak még pedig amint az előre látható volt, szoros diskrét alakban. Hogy tényleg megtörténtek ezek a zárlkörü jelleggel felruházott bucsazások, annak kétségtelen bizonyítékai voltak azok a végjeienetek, melyek csak egy előzetes diskrét búcsúnak lehetnek utókövetkezményei. Hogy mit értek ezen a végjeienetek alatt, az nem tartozik a dolog érdeméhez, annak konstatálására elég életpraxist inzolválok magamnak, de különben ezt csak mint konstatált tényt lehet említeni, de a diskretio tiltja azokat részletezni. Szóval, legyen elég mondva azzal, hogy minden rendben el lett intézve és amint az egyszerű fiskális telegrafálná: „ügyünk jól I áll." Minden klappolt mint a karikacsapás. Mindenki ott volt a poszton, ahol szükség volt reá. Egyrésze szabad szemmel és közel volt látható, egy más része pedig csak madártávlatból volt látható, amint azt a helyzet megkívánta. Pedig a helyzet sokat meg kívánt, mert a színtársulat tagjai között erős őrszemek voltak, kik sok mindent szerettek volna látni és ebből a konzekventiákat a jövőre levonni és ez teremtette azt a helyzetet, hogy nem mindent láthattak. De nem azért színész a szinész, hogy amit nem lát is, arról ne kombinálhasson, esetleg intrikázhasson. Ez már sok színésznek, de főleg színésznőnek a forsza és ha ezt nem tehetné, hát halálos beteg lenne. Ii yféle kombinátiokat és variáliokat lehetett hallani azokról a zártkörű jellegű bucsuzásokról, melyek tényleg megtörténtek, de csak lőtávolból voltak láthatók, vagy egyáltalában nem voltak láthatók. Ezek az argusszemü őrszemek ezt azzal konstatálták maguk között, hogy a zártkörű búcsúzó tagoknak igen jó kedvök volt a végjelenetek eljátszásában, melyek már a nyilvánosság előtt, a pályaudvaron játszódtak le. Mint már emiitettem, a búcsúzás nem volt nagy stylben tartva, mint anno dazumal cigányzené és pezsgő mellett, de nem kellett hozzá merész fantázia ezekből a végjelenetekből kiokosodni, hogy az ügyek nem nyertek végleges elintézést és hogy ennek foly tatása kell, hogy bekövetkezzék. A színtársulat tudvalevőleg egyelőre nem téli állomáshelyére Székesfehérvárra, hanem Losoncra ment, ahol a tervezet szerint négy hetet fognak tölteni. Tekintettel arra, hogy ez a működési tér csupán átmeneti, nem sok vizet fog zavarni, jóllehet nincs kizárva, hogy a fejlemények még Losonc városára is ki fognak terjedni. Mert hát mi az egy érzo I vagy vérző kebelnek Losoncra vizitelni ? Losoncról jut eszembe egy kis történetke, mely néhány évvel játszódott volna le és Losonc városát kapiskálta. Egy lovagias afférból kifolyólag az egyik fél kijelentette, hogy nem ad elégtételt az ellenfélnek, mert tudomása van róla, hogy az illetőt Losoncon már arcul ütötték. Megkérdezték az ellenféltől, hogy mi igaz a dologban, azt felelte védekezésül, hogy igen, de hát „Losonc is egy város ?" Ezt azonban csak mellesleg jegyeztem meg, a fődolog azt hiszem Székesfehérvárott lesz lebonyolítva. Hogy pedig lesz, az több mint bizonyos. A hosszú téli évadtól és a hosszú téli estéktől sok minden várható. —• Egyelőre tehát nem marad más hátra, mint bevárni: „a székesfehérvári sziniévadot!" Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városában a csatornázás kérdése már „megérett gyümölcs". Az birlik, hogy Pápa városa a jéggyárnak „halt'-ot mondott. Az birlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a munkapártnak egyik előkelő „gyuró"-ja lett. Az hirlik, hogy a polgármester a csatornázás kérdését a jövö nyár folyamán ki akarja gyúrni. Az hirlik, hogy a rendörök közül többen hajat talállak az „ az hirlik-beu". Az hirlik, hogy a Liszt-ünnepélyre „fogdosni" kellelt az embereket. Az hirlik, hogy Pápán a tűzoltók most már nem panaszkodhatnak, hogy nincs viz, mert a főparancsnok is „viz". Az hirlik, hogy a Jókai kör szereplő gárdája már megkapta a behívót a téli fegyvergyakorlatra. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja a körülményekhez képest lett Losonczra elbocsájtva. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja Pápán elhervadt virágokat hagyott hátra. Az hirlik, hogy a színtársulat né hány tagja Losonczon is Pápán érzi magát. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány férfi tagja Pápáról csak utólagos jóváhagyás mellett utazott Losonczra. Az hirlik, hogy Pápán az állandó mozi-szinháznak a jövőjét jó volna bebiztosítani. Az hirlik, hogy az Otthon-kávéház főpincére a színtársulat néhány tagjának a címét feljegyezte. Az hirlik, hogy a darutollas legények közölt is akad néhány dupla-hólyag. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül néhányat az uj bor forrásba hozott. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben sok uj bor elfolyt. Az hirlik, hogy [a Játszó-tér egy része hajléktalanok menhelyéül van berendezve. Az hirlik, hogy Noszlopon az elkobzott szarvasbika húsát az elöljáróság