Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-11-12 / 46. szám
gyümölcsöztetni. Milliók hevernek a különböző bankoknál, takarékpénztáraknál, melyek pedig semmitől sem irtóznak jobban, mint az ipari vállalkozástól. Pedig nem a sikertelenségtől félnek a pénzintézetek, hanem nincs ben nük élelmesség, nincs meg a vállalkozási szellem. Ily körülmények közölt nagyon természetes, hogy minden valamire való gyárunk, ipartelepünk jövedelme idegen zsebeket gyarapit. Mi pedig — more patrio — szidjuk a kormányt, a közönséget és Isten tudja kit, a magyar ipar pangása miatt. Mindez azonban csak irott malaszt marad mindaddig, mig meg nem mozdul az a töke, amely elegendő erőt tudna adni iparunk fellendüléséhez. Újságcikkekben, proklamátiokban, felhívásokban és az irás minden formájában, valósággal könyörgünk a közönséghez, hogy a magyar ipart ü mogassa és hogy mindennek mi az eredménye, arról jobb hallgatni. Hogy ez az állapot teljesen megváltozzon, arra okvetlen szükséges, hogy a nagy töke megmozduljon, meg kell változni a közömbösségnek és a tétlenség helyébe a leglelkesebb aktionak kell kerülnie. Ha ez bekövetkezik, ugy városunk számos üdvös és hasznos közügyei más irányt vennének és egyben eljutnánk oda, hogy közintézményeink és iparvállalataink nem idegen kegyelemből volna megvalósitva, hanem megteremtené azt a mi locálpatriotizmusunk, emberségünk, ami életrevaló ságunk, amely — sajnos — még mindig késik a megnyilatkozással. Megszivlelésül irtuk ezen cikkünket és azokhoz a vezérférfiakhoz intéz zük ezen sorokat, kiknek hatáskörükben van ezen tökének megmozdultát elősegíteni és ezáMal városunk haladását és fejlődését sok tekintetben nagyban előmozdítani. es a Az egész kontinenst napjainkban a drágaság kérdése foglalkoztatja. Nálunk is növekszik az elégiiletlenség s nem csak társadalmunk alsóbb, de még a középosztálya sem tudja mikép fedezze szükségleteit a rohamo san emelkedő drágasággal szemben, mert valóban hallatlan állapotok uralkodnak. Iparczikkeink 30—40% al, élelmi cikkeink ára pedig 60—70%-al emelkedtek pár év alatt. Azzal, hogy ezen rendkivüli áremelkedések minő okokból származtak — itt tüzetesen nem foglalkozhatunk. Akár a nép rendkivüli szaporodása, akár a felhalmozódott tőke folytán a pénz érrékének csökkenése vagy a munkás sztrájkok következtében fölemelkedett munkabérek által a munkásnép jobb táplálkozása előidézte nagyobb fogyasztás szülte a mai drágaságot, az a meglevő állapotokon nem változtathat s a drágaság hatása azt szabja feladatunkká, hogy keressük módját annak, miképen lehetne a reánk nehezülő drágasági helyzetet elviselhetőbbé tenui. Vidéki városaink sok bajokkal küzdenek, de sajnos megfelelő reális irányú mozgalmat alig látunk valahol. Nem először hivjuk fel e tekintetben városunk figyelmét, sőt már több praktikus intézkedést is jelöltünk meg a közélelmezés szervezésénél. Igy a városi élelmezésnek a környéki termeléssel való szerves kapcsolatba hozását, a zöldség és élelmiszer árusító és raktározó helyiségek felállítását, melyben a környékbeli termelők közvetlenül árusíthassanak és az egyik napról a másikra maradó terménykészletüket, ne legyenek kénytelenek a közvetitőknek potom áron eladni, hanem elraktározhassák és másnap tovább árusíthatják. Utaltunk az ex portüzlet megfékezésére, mely a városok környékéről olcsón szedi össze és viszi külföldre, az oly élehniczikkeket, a melyektől azután a városi lakosság elesik. Ugyan mi örömük lehet abban, ha például — mint az idén is előfordult, Nagykőrös vonatszámra szállította salátáját és uborkáját Németországba, mikor a főváros lakossága e terményekből kettős áron sem tudott eleget kapni? Mily értelme vau annak, hogy az alföldről tömérdek vasúti kocsi szállítsa a baromfit, a tojást, a főzelékeket a Külföldre, mikor a magyar városok lakossága drágább áron sem tudja ez élelmicikkeket beszerezni ? Sajnos, társadalmunk öntevékenymég aznap este elutazott. Kimondhatatlan reménység támadt lelkében, amely azt súgta, hogy feltalálja mentőjét. Az orvos hosszasan megvizsgálta és végre ugyanazt mondta neki, arait a másiknak mondott: — Nem Ígérhetek semmit 1 De majd meglátjuk, nem árt ha megpróbáljuk! Mindenesetre jó ideig fog tartani, sokáig, nagyon sokáig I A beteg felkiáltott: Mit bánom én, csak ismét láthassak ! Mikor a gyógyintézetbe költözött, megkérdezte : — Mellettem maradhat a feleségem is. — Nem ... Miután két hónapig, talán még tovább is teljes sötétségben kell maradnia, nem is lehet a felesége mellett. Önnek csendes, teljes lelki nyugalomra van szüksége. Felesége hetenkint egyszer meg látogathatja és ha kívánja, naponkint értesítjük majd hogylétéről. Mikor három hónapi gyógykezelés után végre a sötét szobából kiengedték, néhány pillanatig habozva megállt és nem merte felnyitni szempilláit. Mikor aztán lassacskán mégis felnyitotta, hangosan felkiáltott: — Látok ! Látok 1 Kacagva és sirva nyelte szemeivel az áldott napvilágot. — A tárgyak még bizonytalan ködben lebegtek előtte és izgatottan követelte : — Bocsássanak haza! — Nono! ne olyan hevesen, barátom, intette az orvos, most még óvatosabbnak kell lennünk, mint ezelőtt ! Mára elég volt. Menjünk vissza a szobába I Türelmesen vezettette magát. Az egész éjszakát ébren töltötte és váltakozva majd lecsukta, majd ismét kinyitotta szemeit, hogy i az éjjeli lámpa fényét megláthassa. Agyának megfeszítésével folyton a feleségére gondolt. Hogy fog majd örülni és milyen boldogok lesznek ezután ! . Elhatározta, hogy nem tudatja gyó gjulását, hanem meglepi otthonában a csodával, mikor belépve igy szól majd hozzá: — Ezt a szép uj ruhádat még nem is láttam! Sem az uj kalapodat S Felesége majd azt hiszi, hogy megőrült, de ő egy forró csókkal megvigasztalja. Megkérte az orvost, az ápolókat és a körülötte levőket, hogy egy szóval, egy mosollyal se árulják el gyógyulását. Lassacskán már felismerte a tárgyakat, alakokat és arcokat. Nem tapogatózott. Mozdulatai határozottak lettek, C3ak valami sejtelmes nyugtalanság nehezedett a lelkére. — Orvos ur, teljesen meggyógyultam, bocsásson haza. — Még nem lehet 1 — És miért nem ? — Mert néhány napi halasztás miatt nem szabad a visszaesést megkockáztatnunk. Végre, miután idegessége és nyugtalansága egyre fokozódott, elbocsátották, de az orvos jóakarólag figyelmeztette: — Hetenkint egyszer okvetlenül látoCD CÜ STRAUSZ JENŐ ^ STRAUSZ JENŐ angol uri divatkülönlegességek üzlete 1/| /TkO®01 * li7f ^^ I í^ ango1 uri divatkülönl eg ess éS ek üzlet e Győr, Baross ut 30. l'AC^ÜX J%XjIj Győr j Baross-ut 30. O az összes őszi angol uri ííivatkülönlegességek nagy választékban. Q COOO Angol átmeneti kabátok 4-10 Habig kalapok. OOOO I 1 1 I | u o cn a CBr
