Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-11-12 / 46. szám

IXLXH. évfolyam. ZPárpa, 1911. noArem"ber 12. 46. szárrti. Közérdekű fiiggeHen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 8 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. Ébredjünk! Nemrég olvastuk a fővárosi lapokban, hogy ismét néhány tekintélyes osztrák cég óhajt alapítani a Dunántul különböző nagyságú gyárakat. A legutóbbi idők feltűnő jelenséségei ezek országunk gyáripara terén és jóleső megelégedéssel konstatáljak, hogy egymás után vonulnak át a Lajtán hozzánk a gyárosok, megvetvén alapját különböző ipartelepeknek. Senki sem vitathatja el, hogy gyáriparunk folytonosan emelkedik és ahol eddig hire sem volt valamire való ipari vállalatnak, olt most gépek dübörgése tölli meg a levegőt. Példa rá Pápa városa. Végeredményében üdvös és örvendetes dolog ezen gyárosok inváziója, a mi nézetünk szerint annak tulajdoniiható, hogy a lajtántuli gyárosok az önálló vámterület közeledtét látják, igye keznek meggyökörezni minálunk. Bármi legyen is azonban oka ezen kísérletezésnek, lény az, hogy ezzel a gyáralapitásokkal mi csak nyerhetünk. Ha azonban a lokálpatriotizmus némi érzékével tekintjük a dolgokat, sajnálattal kell konstatálnunk, hogy ha hozzánk is eljut egy ily gyári tervezet megvalósulása iránti kérvény, a maradiság és a közöny folytán nem bir érvényesülni. A maradiság, az élhetetlenség összes symptomái megnyilatkoznak tétlenségükben. Hogy kinek a hibájából : az más lapra tartozik. Tény, az, hogy mulasztás terhel bennünket. Nemrég szó volt városunkban egy kendergyár felállításáról, de ugy látszik, hogy a hagyományos betegség újra kiütött rajtunk és ha nem fogjuk meg radikálisan a megkezdett fonalat, ugy más város kész örömmel fogja azt létesíteni. Nem mondjuk, hogy nincs érzékünk a gyárak iránt és áldozatot is hoztunk p. o. a szövőgyár létesítése alkalmával, de ezzel még nem fejlödtünk odáig, ahonnan már előbbre nem lehet jutni. Sőt ellenkezőleg, még igen sok hiányzik ahhoz, hogy észrevegyenek bennünket, hogy oly erő lakozzék bennünk, melynek tudatában odatörekedjünk arra a positiora, ahol Pápa városa lesz egy vidék központja, tekintélyes emporiuma. Elvitázhatatlan dolog, hogy csakis a gyáripar folytonos fejlesztése az egyedüli mód az erősbödés felé és éppen ezt az utat akarjuk mi mellőzni. Ez pedig megbocsáthatatlan hiba. Mert nem állhat meg azon gyakran és előszeretettel használt ellenvetés, hogy a gyá| rak alapítására szükséges erőkkel nem rendelkezünk. Ez az állítás tartja vissza i azokat, akik esetleg városunkban a kezdeményező szerepre volnának hiI vatva, az aktiotól. Városunkban számos terv és üdvös eszme hajótörést szenved ezen látszólagos feltevés miatt, mert tényleg a töke nem hiányzik nálunk. Ha nincs is meg egyeseknél, meg van a pénzintézetek kasszáiban. Általában véve, nemcsak városunkat értve, a pénzintézeteknek kellene ily vállalatokba fektetniök azt a tökét, amelyet — köztudomás szerint — jelenleg amúgy is csak nagy nehezen tudnak más uton TÁRCZA. A csoda, A szerencsétlenség csak lassacskán tört rá. Eleinte ugy érezte, mintha fátyol borulna szemeire, később már sötét árnyakká váltak a tárgyak előtte. — Egy ideig kezeivel védte me~g szemei héját és azt hitte, hogy a fájdalom csak a lámpa mellett folytatott munkálkodás eredménye. Azután megpihent egy kissé. De később az árnyak növekedtek és bár alig merte magának bevallani, félni kezdett. Egy este vacsora után, mikor a kandallóban lobogó láng és a meggyújtott; lámpa ellenére minden sötét volt körülötte, igy szólott nejéhez : — Csavard fel a lámpát, alig látok. — Nem látsz ? Hiszen a lámpa teljes lánggal világit. A férfi zokogásba tört ki és neje aggódva kérdezte : — Mi bajod, édesem ? Megvakulok ! zokogta a szerenesétlejiAzután megkezdődött a szüntelen za rándoklás az orvosokhoz, akik közül egyik se volt a képes a betegség folyamatát fel. tartóztatni. Vegre beállt a teljes megvakulás. Neje és barátai nagy önfeláldozással és nagy gonddal ápolgatták és igy beleélte magát a vakok benső világába. Mozdulatlan arczán olykor szánalmas, megadó mosoly vonult át, mint holdvilág a sötét romokon. Mindenki azt hitte, hogy már beletörődött nagy szerencsétlenségébe. Falura költöztek, ahol aránylag elég boldognak érezte magát, csak néha álmodott a sejtelmes csodáról, hogy ismét visszanyerheti szemevilágát. Mikor egyszer háza kapujában a napon sütkérezett, egy öreg, falusi asszony megszólította : — Nos öreg ur, még most sem javult az állapota ? — Fájdalom, mindennek vége! Nincs többé reményem, bizalmam semmiben! — És mit mondanak az orvosok ? — Semmit ! Ostobaságokat ! — Pedig én ismerek valakit, aki meggyógyíthatná. Egy csodatevő, hires tudóst. Mikor szegény uram megvakult, ő is fölkereste és a nagy tudós azt mondta: „Nem ígérhetek semmit, kedves barátom ! — De majd meglátjuk, nem áit ha megpróbáljuk !" Erre azt mondta az uram: „Ha visszaszerzi szemem világát, a félvagyonomat odaadom érte!" „Én nem kívánok semmit, jó ember, mondta tovább a tudós, ha bízik bennem, jöjjön le hozzám a gyógyintézetembe !" És alig telt bele két hónap, az uram már lassacskán visszanyerte látóképességét. Az ön helyében ón bizony megpróbálnám. Az öreg parasztasszony élénk elbeszélése olyan bizalmat gerjesztett benne, hogy Alapíttatott 1864 ben. 1 e gx- é g±~b ~b és l@g:n.ag;5ro~b~fc> oipő-i:izlete. Alapíttatott 1864-benManheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab cziparaktára Pápa, Kossuth Lajos-iitcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. —— Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizmsntes vadász csizmáit és cipőit. = X7zl©-t©xn.e-fc a postapalotával szem"ben épült sajárb liázamba Ixel^rez-bezxL árt