Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-08 / 41. szám

* fikáltabb elemekből alkotott vármegye­háza, mikor neki tetszik és a kormány előtt is inKább latba jő az ö szava, mint a városoké. Városunk képviselő­testületének legutóbb tartott ülésén is éreztették velünk a gyámságot egy vár­megyei határozattal mely autonómi­ánkba vágott, mely helyzetből egyszer már ki kell szabaditani városunkat. Autonomiát követelünk, amely biz­tosítsa nekünk, hogy sorsunkról éppen olyan joggal és hatáskörrel intézked­hessünk, mint a törvényhatósági joggal felruházott városok. — A mig ezt az autonomiát nekünk meg nem adják, addig szó sem lehet a vidéki városok intenziv fejlesztéséről. Elvégre túlléptük már a gyermek­évek korát, benöhetet már a fejünk lágya. Itt az ideje, hogy tudjunk a ma­gunk eszével is gondolkodni és midőn a polgárság egyéni megterheltetéséröl van szó ; akkor merőben felesleges és czélszerütlen is egy homogén érdekű hatóságnak, mint a vármegyének szük­ségtelen és felesleges gondnoksága. Önálló törvényhatósággá kell Pápa városának alakulni ! Ez legyen most a jelszó. — Ezt tegye megfontolás, vita és határozat tárgyává a város. Pápa város fejlődése és virágzá­sának sorsa el van döntve és ezek kétségbevonhatlan bizonyítékot szolgál­tatnak arra nézve, hogy Pápa városá­nak meg vannak mindazon feltételei, melyek ügyének önálló, megyei gyám­kodástól független vezetésére indicalják. Ezen megindokolt és jelzett viszo­nyaink és körülményeink teszik köte­lességünké, hogy előrántsuk az önálló ság kérdését a feledés homályából és városi hatóságunk figyelmét ezen nagy horderejű kérdés megoldására felhívjuk. Az idő és alkalom soha se volt és talán nem is lesz oly kedvező mint a jelenlegi helyzetben. Rajta tehát! te­gyünk és dolgozzunk e fontos cél el­érésében. A cél, melyet ezzel elérünk igen üdvös, nem egyébb, mint a város köz­java, a polgárság közös érdeke. Ily üdvös auspiciumok mellett csak a didergő szűkkeblűség és a rövidlátó elfogultság nem tart velünk, a polgár­ság túlnyomó része az általuk kitűzött lobogóhoz csatlakozik, melyre írva van hogy : Önálló törvényhatósággá kell Pápa városának alakulni! A ös az ínnnár meglehetős hálátlan sze­rep azoknak a kritikáknak számát szaporítani, amiket az összes közgaz­dasági tényezők részéről az adóre­formjavaslatok joggal provokáltak. Távol áll tőlünk egy oly adó­rendszer pártolása, mely a különféle foglalkozásokból származó jövedel­mekre nézve más és más adófoko zatokat rendszeresítene. Ezzel az ed­diginél még rosszabb helyzetet terem­tenénk, mert ez még merészebb ho­zadéki adórendszert létesítene. —- Az üzlet és vállalkozás körében azonban vannak olyan üzleti alakulatok, ame­lyek tekintetében fontos közgazda­sági, pénzügyi és erkölcsi érdekek arra utalnak, hogy ezek jövedelmeit az adóteher szempontjából különös bírálat tárgyává tegyük. Ezek az üz­leti alakulatok, a termelők vagy ke­reskedők kartelei. Nagyfontosságú közgazdasági elv, hogy a termelvén^ek ára merőben a kereslet és kínálat viszonyából ala­kuljon ki. Minden mesterséges sza­bályozás káros hatású, mert vagy a termelést köti gúzsba, vagy a fogyasz­tókat szolgáltatja ki a termelők kon­trolálhatatlan önkényének. Nagyfontosságú közgazdasági és pénzügyi szempontok követelik tehát, hogy a kartellszövetségbe tartozó vál­lalatok jövedelme nagyobb adófoko­zatokkal terheltessenek meg, mint a kartelen kivül álló vállalatoic jöve­delmei. A nagyobb adóteherrel kor­látot emelünk a kartelek szaporodá­sának, ami közgazdasági és pénzügyi szempontból nagyon kívánatos. Az arányosság és az igazságosság elvei is arra utalnak, hogy ezt a korlátot a célszerű adórendszerrel állítsuk fel. Kétségtelen ugyanis, hogy egyes vál­már a napi programmjához, ugy mint a dél­utáni alvás, vagy a reggeli rosszkedv. Jött nap-nap után, szép fehér téli éjszakákon és csúnya, lucskos márciusi hajnalokon átázva, dideregve, ide jött melegedni a párfümös, cigarettafüstös levegőbe. Otthon volt már itt, a színpad bársonyfüggönye a szeme előtt kopott meg, az uj emberek előtte úsztak be nyakig, az uj star feltétlenül tánczolt vele egy tourt — ez már hozzátartozott az első fellépéséhez. Boris főhadnagy népszerű, sőt mi több: tekintélyes ember volt itt és igy élt, éldegélt a buta éjszakákon keresztül, egy kicsit meggylirődött, fáradtabb lett ta­lán, de azért nem züllött el egészen. Soha sem költekezett, tizkoronással fizetett és a második tizkoronásra ritkán került a sor. Az uniformisa mindig uj volt és elegáns, már amennyire ez egyenruhában lehetséges. Még uj ötletekkel is hatott, amikre a rezesképü, vén kapitányok tisztára szívdobogást kaptak. A csuklyás gallérját például arany zsinór ral gombolta össze a nyakában, a lovagló­csizmáját egyenesen Londonból hozatta, a szalonnadrágját pedig szakítva minden tiszti nadrág-tradiczióval, civilisen bőre szabatta. — A kaszárnyát szívből utálta és egyetlen titkos vágya volt, amit még önmagának se mert bevallani, valami furcsa gyerekes só­várgás : kimenni idegenbe, nagyon messzire, uj életet kezdeni, ami nem olyan, mint ez és talán rosszabb, de más. Eleinte csak ritkán ábrándozott ilyes­miről, egyébként pedig lustán, energiátlanul folytatta a régi életet. De ahogy lassankint kitavaszodott és egy langyos májusi éjsza­kán egyedül kószált ; Boris főhadnagy — a mulatót már becsukták, — hirtelen meg­kapta valami Szinte mellbevágta egy vég­telenül szegényes, szomorú érzés. Hát ennek örökké igy kell mennie ? Mindig ugyanaz, nem lesz egy év sem ebben a nyomorúsá­gos életben, ami különb, érdekesebb, mint a többi, amikor végre történik valami ? A gyenge emberek legfőbb erőssége és ez talán a legszilárdabb elhatározásokat is pótolja, hogy az ilyen nyugtalanságok, kósza ötletek mindig visszatérnek hozzájuk. — Visszajönnek százszor, ezerszer, beleváj­ják magukat az agyvelejükbe és amit az em • ber százszor elgondolt, azt könnyű megtenni egyszer. Igy történt minden nagyobb esemény, lelki szenzáció nélkül, hogy Boris főhadnagy e ezerszeresen bevált tíidőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyulladások után Egészséges tüdők erős étvágy óvszer tÜdŐvéSZ ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents