Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-08-13 / 33. szám

> és meg fognak győződni róla, hogy ezen tételek a pótadó jelentékeny csökkenését vonják maga után. Legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanusitsanak a város költségirányzatával szembe. Nem a levegőbe pingált különféle szép és nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hanem teremtsünk első sorban a városházi állapotokon egészséges reformokat. — A gazdálkodási rendszer hibáit javitsuk ki s ez által igyekezzünk a polgárság terhét könnyiteni, mert csakis igy érhetünk célt. Nemcsak adósság csini sra, hanem legyen gondja a várc^atyáknak arra is, hogy a városnak uj jövedelmi forrásokat kutasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly intézményeket, amelyek hasznot hoznak. Vegyék komolyan felszólalásunkat, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében valamit, mert ha csak passióból ülnek ott a városháza termében, ugy vajmi keveset lendítenek városunk haladása és fejlődése érdekében. A bölcs városatyák ne kíméljék kényelmüket, hanem lássanak hozzá a munkához. Anélkül, hogy ismeretes volna az ok, minden figyelő ember előtt kézzel fogható jelenség az, hogy eb ben az utolsó évtizedben nálunk a megélhetési viszonyok hihetetlen mó don megnehezültek. Nem lehet ezt csak egyedül az erények és szükség letek növekedésére, mint okra visszavezetni, de tény az, hogy a helyzet válságos s a lakosságnak talán héttized része nyomasztó gondok között küzd az existenciáért. E változás következtében mindenki, ki existenciát akar alapitani, első tekintetre az állam felé néz, mert már a közép emberek közül jó dolga csak az államhivatalnoknak van. Az államnál íixi rozott a fizetés, tisztességes viselkedés mellett biztos az állás, öregségre ott a nyugdíj, szóval aki reá támaszkodik, az jó kezekre bizta existenciáját. A gazdasági helyzetnek ez a rosszabbodása csak a szabadfoglalkozást űzőkkel szemben érezteti ha tását. Bárhova tekintünk, a pálya mindenütt túlzsúfolt és mindegyiken gyilkos konkurrencia uralkodik. Áll ez ugy a lateiner pályákra, mint a többire. Az ügyvédi pálya, mely egykor vagyont és tekintélyt biztosított, ma már a legkeservesebb küzdésre kény szeriti az egyént és a nagy átlagban nem jövedelmez annyit, hogy munkaképtelenség esetére tiszteséges nyugdíjnak megfelelő összeg lehetne megtakarítható. Azoknak, kik most készülnek erre a pályára, nincs több jövedelemre kilátásuk, mint amennyi egy állami kishivatalnoké. Az orvosok részint a concurren tia, részint az egészségtelen elosztás alatt nyögnek. A vidéken tiz községre jut egy orvos, a városokban fölös számmal telepesznek le. Felelőségteljes és nehéz munkájukért őket sem honorálják a megérdemelt juta lommal. A mérnöki pálya, mely csak pár évvel ezelőtt is szép kilátásaival csábította a pályaválasztó fiatalságot szintén nem ment a nagy concurrentiától. A budapesti József műegyetem hallgatóinak száma ma már több mint kétezer, tiz év alatt megkétszereződött. Pedig ez a pálya, amint mondják, nemcsak a tanulás ideje alatt, hanem az életben is nehéz, mert a szellemi munka mellett sok megerőltető fizikai munkával is jár s a reájuk lépők száma mégis egyre nő. Szóval minden lateiner pályát nyom a nagy concurrentia súlya és hiába gondolkozuak az orvoslás módjáról, még eddig nem találtak hatékony remediumot. A kereskedők és iparosok osztálya még szomorúbb képet tár elénk. kunyhója ellenben szép templommá változott ; a kétágú karók, amelyek a kunyhót megtámasztották díszes oszlopokká, a szalma pedig, mely a kunyhót fedte, aranyozott tetővé változott, mig a föld köröskörül lassankint hatalmas márványkövékkel lett tele, amelyek lépcsőalakban helyeződtek el az uj templom körül. Jupiter ekkor meg akarva jutalmazni Philemon és Baucis jószívűségét és a fogadtatást, amelyben őt részesítették, hozzájuk fordult és igy szólt : — Kívánjatok valamit. Minden kívánságotok meghallgatásra fog találni és tiétek lehetnek mindazok amelyekre vágyódtok. A derék és becsületes Philemon erre feleségéhez lépett és egy ideig beszélt vele; azután ismét az istenekhez fordult: — Nem kívánunk egyebet, csak azt, hogy papjai lehessünk ennek a templomnak s hogy hosszantartó együttlét után együtt haljunk meg, hogy én ne lássam feleségem temetését, se ő az enyémet. Nemrég keltünk egybe, nagyon szeretjük egymást és vigasz talanok lennénk, ha csak egy napra is el kellene válnunk egymástól. — Legyen — felelte Jupiter és azután eltávozott Mercurral, a legnagyobb boldogságban hagyva a házaspárt. Husz évvel később kalandozásai közben, amelyeket nagyon kedvelt, újból Frigiába érkezett Jupiter. A nagyszerű templom láttára, amely itt tiszteletére emelkedett, eszébe jutott Philemon és Bauczis, az ő egyszerűségük ós kölcsönös nagy szerelmük. Elhatározta, hog> meglátogatja őket, de lakásuk közelébe érve, haragos kifakadások hangjai hallatszottak, amelyek, két veszekedőktől eredtek. — Nem, ez nem mehet igy tovább ! — kiáltotta egy rekedtes férfihang: Egy vékonyabb női hang pedig felelte : — Istenem, micsoda büntetés : együtt élni egy ilyen emberrel ! Jupiter kissé meglepődve lépett be ós Philemonnal és Bauczissa! találta magát szemben, akik láttára meghökkentek és dadogva mentegetőztek. — Micsoda ! — szólalt meg Jupiter — ti veszekedtek igy, ti, akiknek szerelme valamikor olyan csodálatosnak tttnt nekem ? — Ah ! felelte Philemon keserűen — husz éve már annak ós azóta volt időm megismerni ezt a zsémbes asszonyt, aki megmérgezi az életemet. — Jupiter, ne higyj ennek a gaz fickónak, kiáltotta közbe Bauczis — ő olyan kiállhatatlan, hogy nem lehet kibírni mellette. Nem.így szólva arról, hogy... — Hogy kissé túlságosan szeretetreméltó az egyik fiatal papnővel szemben. ezerszeresen tüdőhurutok friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdögyiiladások után Egészséges tüdők