Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-08-06 / 32. szám
várunk erre ! Mig magunk nem kényszeritjük erre a mészárosokat, addig nem lehet még csak reménységünk sem arra, hogy a húsárak az élö állat árával arányban álljanak. Radikális gyógyszerrel kell tehát e bajt orvosolni. A hatósági beavatkozás mindenütt az úgynevezett „hatósági mészárszék" felállítását eredményezte, bárha alkal-. masabb eszköz használata is módjában állana a fórumoknak. A szomszédos Sopronban és Zalaegerszegen is e hét elején nyitották meg a hatósági mészárszéket a közönség nagy örömére. A hatás nem maradt el; a húsárak azonnal leszálltak. Mi a magunk részéről nem ezt tartjuk a legmegfelelőbb módnak a helyzet szanálására. Minden hatósági üzemkezelés, különösen kisebb mértékben, elég. nagy rezsiköltséggel jár és igy a szükségszerű hatást természetesen nem érheti el. Ha a hatóság maga nem állithat fel hatósági mészárszéket, mely megtörné a mészárosok szövetkezését, ugy a közönségnek kell ezt megtenni. Ha nem lehet máskép, nézetünk szerint egy szövetkezet lenne alakítandó, mely szövetkezeti alapon egykét mészárszéket alakitana, mely a szövetkezet tulajdona volna. A szövetkezetbe be lenne vonandó a legtöbb husfogyasztó testület, vendéglősök és korcsmárosok kivétel nélkül. A hus ára azután szabályozódnék a beszerzési árhoz, melyhez hozzáadva a szükséges kiadásokat, aránytalanul kisebb árban állana a fogyasztó közönség rendelkezésére, mint ahogyan azt ma a mészárosoktól szerzi be. Csakis ily beavatkozások gyors keresztülvitele segíthet ezen az égető bajon és mentené meg a fogyasztó közönséget a mészárosok kiszolgáltatásától. Gyors beavatkozás nélkül még csak reménység is alig van arra, hogy a hus ára a közel jövőben kisebb lesz. A mészárosok nagyon jól értenek a valamikor legalább némileg megokolt ármagasságok fenntartásához és mindaddig mig egyedül ők igazgatják ezen mértéket, nem is fogják meglazítani a husdrágaság csavarait. Nekik van egyedül hatalmuk felette, élnek és visszaélnek is ezzel ív hatalmukkal. Igenis, a közönség se maradjon tétlenül. Szövetkezzék a közös cél el érésére. Hisz ezernyi példa előttünk, hogy mennyi erő rejlik a szövetkezésben. Állítson fel szövetkezeti alapon egy mészárszéket! Az eredmény itt se maradhat el. Nem kell ezt állandósítani és aggodalmaskodni egy ilyen szövetkezeti alapon létesítendő mészárszék állandó vezetésének és fenntartásának nehézségei fölött. Amint a hasárak az indokolt mérséklést elérték, ugy e szövetkezeti mészárszék funkcióját teljesítette és szükségtelenné válik a további fenntartása. Mindenesetre helyénvaló volna, ha az érdekelt mészárosok önszántukból tennék meg azt, aminek következtében azután fölöslegesé válna mindenféle hatósági és egyébb beavatkozás a húsárak leszállítása érdekében. FAWWM I III!M«EMMAA»AA*BAAAWIFTJSTS.^V I Í I IP MII —1 Városi közgyűlés. Pápa, 1911. julius 31. Pápa város képviselőtestülete hétfőn rendes közgyűlést tartott. A tárgysorozat összes pontjai kevés eltéréssel az előkészítő bizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be: Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére dr. Steiner József, Borsos István, Halász Mihály, Baráth Károly, és Ács Ferenc képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Enöklő polgármester bejelenti, hogy városunk egyik köztiszteletnek örvendő és érdemekben gazdag polgárát Gi/urátz Ferenc a dunántuli ág. ev vegyházkerület püspökét, városi képviselőt Ő Felsége a király a 11. oszt. vaskoronarenddel kitüntette. Tudatja a képviselőtestülettel, hogy Ő Méltóságát ez alkalomból ugy a város közönsége, mint a városi tanács nevében személyesen üdvözölte, egyben indítványozza, hogy ezen közgyűlésből kifolyólag őt üdvözölje és ezen kitüntetését jkvileg örökítse meg. A képviselőtestület a jelentést örömmel vette tudomásul és az indítványt lelkesedéssel magáévá tette. Elnöklő polgármester továbbá bejelenti, hogy városunknak nyugalmazott gazdasági tanácsosa Szvob'oda Vencel hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult 25 évig hűséges es buzgó tisztviselője volt városunknak, indítványozza, hogy emléke jkvben örökítessék meg. A képviselőtestület fájdalommal veszi tudomásul a bejelentést és az indítván) t helyeslőleg elfogadja. Elnöklő polgármester bejelenti továbbá, hogy a vármegye thatósága városunknak az állami ovoda épületre vonatkozó határozatát, ugyszinte a Perepatits és Halász féle telkekre vonatkozó határozatát jóváhagyta. Miután még végül bejelenti, hogy a kereskedelmi miniszter a vasúti gyalog átjáró elkészítését elrendelte és ezzel áttértek a tárgysorozat tárgyalására. előre meg nem határozzák eljegyzésük napját. Duva volt és sok kemény szót használt, de mindenik szó után megcsókolta a leányt, És egy kis káromkodással, egy kis csókkal, egy kis szerelemmel ugy elkábította őt, hogy azt se tudta, mit mond ; csak arra ébredt, hogy már odáig ért, mikor a férfi fogta kalapját és megindult hazafelé. — Ha a jövő vasárnap a templomba megy, hallani fogja a kihirdetésünket. És a kihirdetés után hamarosan Össze is kelünk. Addig, mig anyám 4 él, Stielepathban lakunk, mert őt nem lehet onnét elmozdítani. De nem sokáig tart már. Egy kis szerencsével South Zealben az uj házakból bérbe vehetünk egyet. Ugy ment el, mint egy büszke oroszlán, és Merczy Jane kezdett kissé félni. Azzal áltatta később önmagát, hogy egyikkel se törődik valami sokat, de az éjszaka csöndjében csak megint rájött a félelem. Ez este Hannaford később ment haza, mint rendesen, s a leány akkora már le is feküdt. De Hannaford azért csak szólította és azt mondta neki, hogy jöjjön le azonnal. A nyugtalanság miatt úgyis ébren volt, nem hagyta aludni a ludat, hogy helytelenül cselekedett s a félelem, hogy a következmények nem oldódnak meg simán. — Na hát szép dolgok történtek, — kezdte mr. Hannaford, mikor lejött. — Ott voltam a „Vendégszeretet" korcsmában s odajön hozzám az a vaksi Neddy Partridge és azt mondja : „Mr. Hannaford, gratuláljon, mert a maga szépséges leánya nekem Ígérte hirdetve. Neddy Partridget nem lehetett ugyan szépnek mondani, sőt hiányzott a félszeme, de Okehamptonban vegyeskereskedése volt és mint módos embert ismerte mindenki. A leány biztattta mind a kettőt mindaddig, mig végre aztán kenyértörésre került a dolog. Neddy volt az első, aki szólt neki, mikor bevásárlásai miatt nála jár. k'egkinálta narancspálinkával és igy beszélt hozzá : — Hát én most már nem várok tovább 1 Hiába kacsintgat olyan hamiskásan, mig a narancspálinkát szürcsöli, én most ko molyan kérem, hogy mondja ki az „igeut"-t. Nem várok egy hétig, egy napig se tovább. És addig innét el nem megy, ha akármeddig kell is lesnem a válaszát, mig ki nem mondja, hogy — „igen". S mihelyt kimondta, azonnal ki is hirdettetjük magunkat. Én már kapuzárás előtt vagyok, komolyan és jellemesen gondolkodom, sem időm, sem kedvem hogy tovább is az orromnál vezettessem magamat. Hiába néz jobbra balra, mindenfelé, csak az arcomba nem : én nem tágítok ! A leány még sohase látta ilyen hevesnek és erélyesnek, de most is csak hallgatott. Neddy pedig nyugodtabb hangon kezdett szólni. Feltárta e házasság minden előnyét, elmondta, hogy milyen jólét várja, mennyire gyarapodik vagyonban és tisztességben s nemsokára uj üzletet is nyit New-Zelandban. Megemlítette, hogy nagyon sokat beszélnek Hanaford tervéről, hogy elveszi Master özvegyét s milyen sors lenne akkor része ? Sejtette, hogy bizony sók leány kapna rajia I két kézzel s most már férfias önérzete tiltakozik az ellen, hogy tovább is játékszer legyen. Nézzen az órára, — mondá neki — most 3 óra 45 percet mutat. Tizenöt percnyi várakozási időt adok, hogy határozzon. A leány élt az engedelemmel, tizenöt percig várt, gondolkodott, aztán kijelentette, hogy az ajánlatot elfogadja. A férfi megint egy kupicza pálinkát töltött és tudatta a leánynyal, hogy a kö • vetkező vasárnap már ki is hirdetik őket. Októberben úgyis Londonba kell mennie üzleti ügyekben, igy együtt mennek és ott töltik a vidám, boldog mózesheteket. Mercy Jane hazament folyton sóhajtó zott és azon törte a fejét, hogy vájjon hogyan tudna legügyesebben kibújni ez Ígérete meg tartása alól. Nem azért, mintha nem kellett volna neki Neddy, meg a boltja, de már a természetében rejlett, hogy szerette boldog talanná tenni a férfiakat. Mihelyt látta, hogy azok boldogok, legott bologtalannak érezte magát. — Az Isten se tudja tán, hogy mit akar; dehát vannak ilyen teremtések is a világon. Hát nem állított be hozzá aznap este még Saul Butt is! Miután Hannaford a fivéréhez ment a „Vendégszeretet" kocsmába : Saul és Jane magukra maradtak. És Jane megdöbbenve tapasztalta, hogy Saul Butt is éppen olyan magas indulatban van, mint Neddy volt. Saul is azt mondta, hogy ő most már nem enged magával tovább játszani. Erőszakkal ölébe ültette Mercy Janet és azt állította, hogy nem ereszti el onnét, mig