Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-06-25 / 26. szám
azon okból is, mert az építtetők mindeddig semlegesen viselkednek, nem szorítják a vállalkozókat, mig megegyezésre nem jutnak, a vállalt munka teljesítésére ; magánfelek óvadékot se szoktak a vállalkozótól követelni, hogy ebből a vállalt munkát, a vállalkozó veszélyére és költségére is, elvégeztessék. Aiapitom még ezt a fel evésemet arra a körülményre is, hogy a mestereknek, mint már emiitettem, se a munkaidő le szállítás ár a, se a munkabér fölemelésére nézve lényegesebb kifogásuk nincs; a kollektívszerződés és a hirdetmény idetartozó pontjai majdnem teljesen fedik egymást. Már pedig ha az emberek között nincs eltérés a fizetésre nézve, ami a legfontosabb, a többiben a megegyezés a kölcsönös, saját elhatározásuktól függő, méltányosság következménye. Mily természetű és mérvű béremelést követelnek a munkások, kitűnik a kollektívszerződés 3. pontjából, mely igy hangzik. „A két éven aluli és 60. * életévüket betöltött kömivesek fizetése óránként 45 fillértől és a két éven felüli,, de a 60. életévüket be nem töltött kömivesek fizetése órán ként 55 fillértől feljebb, érdem szerint. — Ezen órabérek 1911. évi december 31 ig birnak érvénnyel, — azonban a következő években 2 fillérrel emelkednek. Mindazon kömivesmunkásoknak, akiknek ezen szerződésben előirt órabére megvan, vagy magasabb órabérük van, 2 fillérrel az órabérük emelkedik". A „Hirdetmény" munkarendje 40—60 fillérig terjedő átlagot ismer (4. pontjában), az egyéniség mérlege lése céljából; de a középszám 45 és 55 fillér között ugyanaz, mint 40 és 60 fillér Között, t. i. 50 fillér. A lé nyegben tehát semmi eltérés, csak az alkalmazásban. Kicsiség az eltérés a részleteknél; pl. vidéki munkánál a munkások 20%-ot, a mesterek 15%-ot számítanak ; kutaknál, tornyoknál, gyárkéményeknél a munkások 50%-ot, a mes terek 25°/ 0 javítást terveznek. A munkaidő tekintetében épen semmi eltérés sincs a követelésekben; ez pedig 1911 ben teljes 10 óra, 1912ben félórával kevesebb. A mesterek előbbre látnak abban, hogy esetleges téli munkára is számitva, okt. 1-töl márc. 14-ig, tehát mikor a nap rövidebb, reggel 7, majd 8 órától d. u. 5, majd 4 óráig szabják ki a munka idejét, mely alatt délben l'/ 2 óra pihenő van. Mivel pedig nyáron 6-kor, 1912-ben 6'A kor kezdődik a munka, ilyenkor reggelire is engedélyeznek félórát. Hogy megmérhessük és megítélhessük a béremelést, tudnunk kell, hogy f. évi május 14-ig ennek legkisebb összege volt 36 fillér, a legnagyobb 48 fillér óránként. Átlagosnak tekinthetjük tehát a kettőnek, 36'4-48, középszámát, ami 8 4[ 2 =42 fillér. A mostani átlag pedig, mind a két tervezet szerint („kollektívszerződés" és 5 munkarend") 50 fillér; a külömbség tehát óránként 8- fillér, egy munkanapra 80 fillér ; százalékban kifejezve 19% a folyó 1911. évre. ' A következő 1912. évre az emelkedés ismét óránként 2 fillér ; egy munkanapra 19 fillér; °/ 0-ban I Ö| 4, majdnem 5% ; ehhez hozzá kell számítani a munkaidő megrövidítésében jelentkező nyereséget, napi fél órát, ami 10 órai munkanapnak V 2 0 a, tehát kereken 5°| 0; tiszta nyereség, tehát 1912-ben 1911-hez képest 10°I 0; a lejárt szerződéshez képest pedig 29 kereken 30 V Az építtető közönségre, a városi lakókra nézve ez azt jelenti, hogy f. évi május közepétől kezdve a kömivesek munkabére Vvel, 1912-től Vval i nagyobb, mint eddig volt; ha a többi I munkanemek és nyersanyagok ára is ilyen arányban drágul, akkor a házak I ára s a használatukért fizetett bér is ugyanenyivel fog emelkedni, irne tehát a sztrájk, végső elemzésben, növeli, termeli is a tökét, nemcsak pusztítja, mint sokan, egyoldalú felfogással, vitatják. Az akkordmunkáról vagy munkateljesítményről, úgyszintén a sztrájkok természetes, nem kitalált okairól a I következő alkalommal fejtem ki szei rény nézetemet. ! Sarudy György. Nem^ uj téina amiről szólni kívánunk. Évekkel ezelőtt hangoztattuk már, hogy városunkban lakáshiány van és hogy ezen kérdéssel újólag foglalkozzunk, tesszük ezt azért mert tűrhetetlen állapottá kezd válni városunkban a lakásmizeria és ha nem találunk módot ennek megszűntetésére, ugy ezen állapot, határozottan merjük állítani, — városunk kerékkötője lesz. Ez a konstatált mizéria egyértelmű azzal, hogy alig van a közép osztály szerény igényeinek megfelelő bérház. A modern technika szavágyom. Magának ugy kell félnézni rám s én nem szeretnék lefelé nézni arra, aki nekem az uram legyen . . . De hát nem szólt igy. Igen bölcsen : gondolkozási időt kért. Amikor „gondolkodni" kell — az ugyan már azt jelenti, hogy egy kicsit szükséges kapacitálni a szivet is, meg a homlokot is, — de hát Alkéry szerelmes volt és beérte egyelőre ennyivel is. Sőt boldog is volt. Mert hát nem arra született, hogy mindenben a teljességig lehessen része. Közben a nagynéni is megmondta : hogy nem éppen „szerencse", de jobb híján el kellett fogadni. Valamiképpen biztosítani kell a sorsát Évának. Nem tud megkeresni egy forintot se, s ha ő meghal, miből éljen meg ? Az a kis vagyon, aminek most a kamatait éldegélik, éppen ötfelé esik. Mit kezdjen azzal ? Éva aznap este sokáig volt ébren. A sorsán gondolkodott. Hiszen az igaz, ő megtanult lemondani s ez a lemondás úgyse olyan dolgokra terjedt ki, amit megszokhatott. Tisztes szegénységben éltek mindig s amire vágyott, azok csak álombeli reménységek voltak. Sőt a legtöbbjéről eleve tudta: be nem teljesülő ábránd. De egyre mohón, lihegve, Fájdalmasan vágyott s arról hitte is, hogy elérheti. Senkinek nem szólt róla, mert joggal kinevethetnék érte. Még önmaga előtt is szégyenkezett miatta, mivelhogy olyan kicsi volt ez a vágya s neki — mindezideig — elérhetetlen, mégis. Én elárulom, hiszen Éva már öreg asszony . . . elárulom, hogy fiatalságának legforróbb vágya — oh, milyen nevetsége sen kicsiség ez a jómódú emberek szemé ben! — a suhogós selyem alsószoknya volt. Hogy amikor elmegy az emberek rael lett: ez a suhogós megcsiklandozza a fülüket és némiképpen szankcionálja azt az előkelőséget, amelyet ő önmagában tudatosan s ugy vélte, jogosan érez, hogy ez a finoman, lágyan zizegő hang kísérje minden lépését, minden mozdulatát és fölemelje őt azok közé, — mások hitében legalább — akik a kiváltságokra születtek. Nem merte megkérdezni a nagynénjétől, hogy Alkéry fizetéséből telik-e suhogó selyem alsószoknyára, de ösztönszerűleg ugy sejtette, hogy nem. Pedig Alkéry a teljes fizetését hangoztatta előtte, — s nem egészen hamisságból, inkább csak óvatosságból talán — elhallgatta a levonásokat. Mondom, aznap este sokáig nem aludt el, erősen foglalkoztatta ez a kérdés, de azért, dacára mindennek, a letelt három nap múlva kimondta az igent. A kétszobás lakásba való bútort együtt vették meg, a szerény és lehetőleg olcsó kelengyével is nagyan hamar elkészültek. Igen nagy erőfeszítéssel meg tudott magának ötven korona készpénzt takarítani a vásárlásoknál s ezt titokban félretette. Ugy számított, hogy mikor már a maga asszonya lesz : megszerzi vele a selyem alsószoknyát. Házasságának már a második napján rájött, hogy mennyi minden hiányzik, amire okvetetlenül szüksége volna. Az ura bánatosan jelentette, hogy már elfogyott a beszerzésekre fölvett pénz, ami úgyis a fizetési előlegből ment. Egy évig erős levonásuk lesz, de hát majd csak túlesnek a nehéz esztendőn. Sehwaeh Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. üC Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók. H
