Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-06-04 / 23. szám

IXI^CIH- évfolyam. IFérpa., 1911. g-u_XL±-a_s 4. 23. 9zá-m • 0 \ V Közérdekű lüyyetíen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFIZETESI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Pünkösd. Üdvözlégy várva várt ünnep, piros pünkösd napja! Pünkösd ! Mennyi öröm, mennyi remény van e szóban ! A csiiggedők, a hitüket vesztettek uj életre ébrednek, uj erőt nyernek pünkösd hirdetése állal. És méltán, mert e nap a természet megifjuhodásának napja, mely a hitben, az égi tanokban való meguyugvást, a további küzdelmekhez szükséges erőt, kitartást hirdeti az emberiségnek. Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretetről beszél. Van e szebb, nemesebb a földön, mint a szerelet? Valami szelíd, csendes érzés ez, mely a léleknek kellő nyugalmát biztosítja. A szeretet a természet alapja. Hol szeretet vau, ott van értelem, bölcsesség, igazságosság; hol nincs szeretet, ott irigységet, gyűlöletet, kufár lelkeket találunk. Zsolozsma száll fel a magasba. A harangok mélységes bugása jelzi, hogy ünnep vau ismét, fennkölt jelentőségű magasztos ünnep. A nap erősebben tűz le, életet árasztó bimbó fakasztó melegség terjed a verőfé nyes sugarak nyomába s a sötét borút, mit a tél fagyasztó lehelete hintett a világra, íme a tüzes nyelvek ünnepnapja végkép eloszlalá. Fény lett mindenütt a nyirkos sötétség helyébe, az életosztó szivet, lelket felüdítő világosság. Világosság, fény kell a társad a lomnak is. A homály csak a rossz szellemeknek üdvös, mert elősegíti, hogy mélységes bűneiket elpalástol hassák az igazságszolgáltató hatalom előtt. Csak a zavarosban halászóknak kedves a homály, mert benne köny nyebb végrehajtani kisded játékaikat, mellyel a maguk existenciáját biztosítsák ugyan, de véle száz meg száz szorgalmas munkabíró embertársukat döntik a veszélybe, a romlásba. A tüzes nyelvek allegóriája még mindig uetn vesztette el a jelentőségét, sőt ma még aktuálisabb mint valaha. Tüzes lángnyelvekre van most is szükség, hogy leszálljatíak* a magasból s megvalósítsák a sötétben tévelygő emberi társadalom elborult elméjét. Világosságra van most szükség, mikor a létfenntartás nehéz kér dése még mindig elvakítja a ktizködő HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. társadalmat. A felekezeti kérdés, e középkori téma, még mindig vezérszerepet játszik társadalmi életünkben. Még mindig gátló akadál>t képez miuden téren a valláskülönbözősége. — Uton-utfélen érezhetjük a szertehuzást mely a különböző vallásfelekezetek között immár végletekig feszültté tette a viszonyt. A visszavonás pedig gyeugiti a társadalomnak erejét és soha helyre nem hozható károkat okozhat hazánkuak. A világon mindenütt a jövő nehéz kérdései foglalkoztatják a nagy emléket, mindenütt a megélhetés súlyos problémáinak megoldását tűzték ki feladatul a gondolkozók. Nálunk a kicsinyes villongások rabolják el minden időnket s vértezetlenül eszeveszetten rohanunk a biztos bukás sötét örvénye felé. Itt van a szép, virágos, piros pünkösd napja, mely csupa szeretetről beszél. Van e szebb nemesebb a földön, mint a szeretet ? Most mikor az alkotmányos hullámok legmagasabbra csapkodnak, most kell megóvnunk nyugodtságunkat, higgadtságunkat. Ne feledjük, hogy az egyetleuség, felekezeti vilC^ TAKCZA. Az árverezés, John Loder metsző fájdalmat érzett szivében, mikor keresztbe font karokkal, nedves szemeit végigjártatta rendetlen, feldúlt szobáján. Az otthona — a csendes, kis fészek, mely annyi boldogságnak és oly sok gondnak néma tanuja -volt — most nyilvános árverezési helyiséggé változott át. A zöldre festett, kis kapu tárva nyitva állott, hogy beléphessen rajta mindenki, aki csak akar. A virágágyakat és gondosan ápolt pázsitot kegyetlen lábak letápodták. Kíváncsi szemek és tapogatózó Ujjak vizs gálgatták az egyszerű berendezést és azokat az értékesebb tárgyakat, melyekben a tulajdonos az utolsó hat évben olyan nagy gyönyörűségét lelte. Es neki tűrni kellett mindent, mert szemeit a vakság borzalmas csapása fenyegette és ennek leküzdésére nem volt más fegyvere, mint hogy mindenét áruba bocsátja és a .pénzzel megszerzi magának a feltétlen nyugalmat, vagy a hosszabb tengeri utazás lehetőségét, inert ezt tanácsolta neki az aranyszemüveges, derék kezelőorvosa. — És ha a pénz nem lenne elegendő? -— kérdezte Loder nyugodtan. Az orvos vállat vont és röviden csak annyit mondott: — Akkor a teljes megvakulás elkerülhetetlen ! Ez két hét előtt történt. Azóta Loder nehéz, gondteljes napokat és órákat élt át. Kétszer megállott Íróasztala fiókja előtt, melyben revolvert rejtegetett, amióta „ő" elhagyta; kétszer kezébe fogta már a fegyvert, anélkül, hogy a nehéz lépésre elhatározta volna magát. Pedig milyen könnyűnek látszott : egy pillanat ... és utána a végtelen semmi. De a férfi erélye legyőzte a kisértő gyávaságot és John elhatározta, hogy a nehezebb, —• meredekebb utat választja. Élni akart, miután eddig megküzdött a változhatatlan végzettel. Azután bizonyos, hogy „ő" még él valahol a nagyvilágban, miért ne remélhetné tehát, hogy egy szép napon ... Loder visszatette a revolvert helyére és elhatározta, hogy bátran viseli sorsát. Hosszas töprengés után csak egy kivezető utat talált; eladja mindenét, hogy megszerezhesse a gyógyulásához szükséges nyugalmát ós megkezdhesse az orvos által javasolt tengeri utazást. És két héttel később fájó szívvel szemlélte, hogy idegen, durva kezek, mint bitorolják keservesen szerzett holmijait. — „Öt font", — „öt font, tiz síi Inig", — „hat font", — így alkudoztak és licitálták tul egymást azok, kik az árverezésen a szobában tülekedtek. Itt van a zongora, a drága tárgy, — mellyel hosszú takarékoskodás után feleségét meglepte, akit istenként imádott és aki a sors első intésénél hütlenül cserben hagyta. Itt van az Íróasztal; ezt nászajándéLakásberendezéseket u. m. háló, ebédlő-, iroda-, előszoba- és konyhaberendezéseket megrendelésre rajz után készitek a legmodernebb kivitelben. ízléses, olcsó és modern bútorok állandóan raktáron ! , Javításodat ±s ©lfogacLoJs:. DRACH ADOLF bútorasztalos Pápán, Tízes malom udvarán.