Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-04-09 / 15. szám

A háromféle térkép előállításának összes költségei tehát ezek volnának : a) A földművelési térkép (1 : 500.000 méretben) 5*1 cm. széles, 3*2 cm. magas lapon, címkének, gyujtóskatulyára, dobozokra, palackokra stb. fényképmásolata 1 korona. Ennek a 16'32 • cm. címkének clischéje, rézlapra maratva, • cmeterenkint, 8 fill. összesen 1*30 fillér, (vagy ugyanez ónlapon, • cmeterenkint 6 fillér, összesen tehát 80 fillér). Az egész befektetés tehát e térképre 2 K 30 fill. vagy 1 K 80 fill; ezzel a befektetéssel aztán annyi ezer, vagy százezer cimkét nyomtathatok, a hányat csak üzletembereknél, el tudok helyezni. Bizonyos,- hogy az ilyen gyújtóskatulyáknak, dobozoknak, palackoknak, a melyeken Pápa és vidéke látható mintegy madártávlatban, nagy volna a kelete, nemcsak bennszülötteknél, lokálpatriotizmusból, de vidékiek között is. b) Az 1 : 50.000 térkép költségei pedig irMhra, rajzfüzetekre, szófüzetekre stb. alkalmazva, ezek volnának : a kisebbités mérnöki munkája kerül m. e. . . 400 K-ba a fényképmásolat. . . 4 „ a clisché rézből 3 • dm. területen 24 „ (a clisché ónból 3 • dm. területen . . . 18 K 428 K-ba Az egész befektetés 428, illetve 422 K és sokszorosihatunk tetszésszerinti példányban. c) A kirándulási térkép költségei mennének legtöbbre, de még ez se olyan szörnyűséges kapitális, hogy megszerzésére Rothschildhoz kellene folyamodni ; akármely kisiparosnak nagyobb a forgó tőkéje; szükség volna ugyanis a kisebbités mérnöki munkájára m. e. . . . 400 K a fényképmásolatra ... 20 „ a rézclischére 36 • dm. területen 288 „ 708 K Az ónclisché 72 koronával kerülne kevesebbe, mint a réz, igy a befektetés csak 636 K és sokszorosíthatunk. Maximális kiadás a három térképre (2.30+428 + 708)= . . . 1138 K; a minimális pedig (1.80 + 422 + 636)=^ 1059 K. Hogy egy vállalkozó csinálja meg az egészet, monopoliumszerüen, ha csak nem a város, a melynek legtöbb pénzébe van a kataszter kiigazítás, az nem kívánatos s csak nehezítené az értékesítést, a vállalattól elesettek gyűlölete, irigysége miatt ; a helybeli nyomdászok, könyvkereskedők azonban, megegyezés szerint, eloszthatnák maguk között a vállalkozást; 3 térképről van szó, kétféle kivitelben ; a hatféle munkából mindegyiknek juthatna, ami anyagi erejének, vállalkozó kedvének legjobban megfelel. A kis méretű címkék, sokszorosítva, alig jelentenek értéket; újszerűségükkel inkább az üzletek forgalmát emelnék, látogatókat, vevőket szereznének s ezt üzletember — mindennél többre becsüli. Az 1 : 50.000 méretűeknek legnagyobb fogyasztója a tanulóság lenne, melynek fejszáma, ki gondolná ? közel jár az ötezerhez; még pedig elemi iskolás van, egyházi és iskolai értesítők szerint, m. e 2575 középiskolai tanuló (polgári, gymáziumi) .... 1206 szakiskolai (papnövendék; képezdész, fiu és leány; földmivesiskolás) ... 314 4095 Ez összegbe nincsenek betudva sem a kisdedóvók, sem a kath. tanítónőképző, melyekről hamarjában nem találtam statisztikát. Fentartók szerint az elemi iskoláknál vezet a r. kath. egyház; a középiskoláknál a dunántuli ref. egyh. kerület, a szakiskoláknál az állam. Az elemi iskolák krajcáros irkákat, a középiskolai tanulók 5—10 krajcáros füzeteket használnak. A szakiskolák tanulói szintén ezeket, de nekik már a külön kézi térkép való a kezükbe. Közölt adataim alapján akárki tehet már most hozzávetőleges számítást, mennyi irkát, füzetet, szótárt stb. használnak el évente tanulóink s mekkora pénz kerül igy forgalomba, amit a kataszteri költségek megtérítésére lehetne bizonyos mértékig fölhasználni. Pápa város elöljárósága tehát kötelességet teljesít, ha a térképek sokszoritásának jogát magának szerzi meg s e jog értékesítéséből igyekszik a kataszteri fölmérés költségeit visszatéríteni. Saxncly G-y-özrg^r. A városi segély és fizetesreüdezés. A kormány az idei költségvetésben nem volt hajlandó a városok segélyét 3 millióról 4 millióra emelni és ez a városi tisztviselőket nagyon elkedvetlenítette. Különösen a komáromi tisztviselők léptek kissé talán tulhevesen a sorompóba és sztrájkkal fenyegetőztek a városi képviselőkhöz intézett nyilatkozatukban arra az esetre, ha a városankint nem lesz már többé ize és színe, mert folyton összehasonlítod a múlttal, ami mindig szebb, kedvesebb, hisz elmúlt — akkor, ha elég öntudatos vagy hozzá, nem restelled majd bevallani önmagadnak: — öregszem, vénülök. Látod, én már itt tartok. Gyengülök és szentimentális vagyok újra, mint egy tizennyolcéves gyerek. Egy rég elfelejtett operett-ária, egy szánalmasan ócska kis vers — és én újra látom őket, akik már anyák, sőt eladó lányuk van és elég szívtelenek volnának a szép, üde kis gyermekeket egész életükre olyan rozoga vén-csonthoz kötni, mint én vagyok. Egy darabig hallgattva mentek tovább. Valahol messze kigyuladt valami kis lámpa és erőlködve reszketett a fénye feléjük. — Hanem egyre figyelmeztetlek — mondta aztán az öregebb. — Az életről az ember általánosságban keveset tudhat, mert minden ember élete másforma; de egyet már tudok. Valamikor szinte babonás meggyőződésem volt, hogy egyszer mindenki mellett elsuhan a Boldogság. Sokan nem érzik meg, nem veszik észre. Pedig nem halhat meg egy ember sem ugy, hogy egyszer, legalább egyetlen egyszer az éle tében igazán ne szeretnék. Ha nem is ke!! az a nő, ha csúnya is szegény, ha nem is ismered. Tehát vigyázz fiam, légy résen és fogd el a

f boldogságot, amikor elillan az orrod előtt. Én későn kaptam utána ... elfutott előlem ölökre. Ez a történet, amit most íogok mondani, azok közé tartozik, amiket nem igen mond el az ember. Talán eí is felejti és sol. csönd, pihenés kell hozzá, hogy a régi, hak emlékek közül előkerüljön. De azután u_iy megörül az ily ei» apróságnak, mintha avult lim-lom között friss ibolyacsokrot ta Iáit volna. Csodálatos kis lány volt. Az arcza Thorwaklsen meghatóan tiszta szobraira emlékeztetett. Mintha a Keleti tenger mel lett született volna: a szeme kékje végtelenül mély és tiszta, a homlokn fehér és sima, mint a szenteké, de olyan szenté, aki órákig evezett veled és ugyancsak meg kellett izzadnod, hogy egy set et megnyerj vele szemben. Őrülten boldog lehettem volna én hosszú hajú kamasz, aki Schopenhauerrel kacérkodtam és világfájdalmat pózoltam, mert ez a kis lány szeretett engem. Nagyon szeretett, de hiába : ezt is csak későn tudtam meg. A nőkben sokkal hamarabb kifejlődik az a finom érzék, az a Marconi-állomás, amjvel felfogják a feléjük sugárzó szerelmet. Én nem éreztem meg, hogy szeret, pedig magam is beleszerettem egy kicsit. Egy napfényes, derűs reggelen találkoztunk először. Az első igazi tavaszom volt ez, s egy óra alatt végleg elvesztettem a fejemet. Keserű bölcsektől lopott frázisokkal untattam szegényt, elmondtam, hogy az élet valami szükséges rossz, a szerelem pedig csak alantas ösztön, biológiai folyamat... Klárika csodálkozva, jókedvűen nézett rám, a haja aranyos szikrákat szórt a napfényben. Olyan szép volt, ; olyan kecses és finom, hogy a sétálók meg fordultak utánunk. Azután együtt jártunk mindig. Bennem már tombolt a szerelem, de mélységesen hallgattam róla. Ugy éreztem, hogy erről | nem is lehet emberi nyelven beszélni, mert ez valami szent, nagy dolog és a legkisebb célzás is durvaság volna. Aztán még nem is mertem. Egy csók, egy ártatlan, szegény kis csók sem esett közöttünk, a kezét sem simogattam meg egyszer sem és valahogy elmaradtunk egymástól, majdnem észrevétlenül. Lassankint egészen elfelejtettem, hisz az ifjúság sokszor szívtelen és hálátlan. Elmúlt egy esztendő. Megint kitava| szodott és más szerelmek jöttek. Egy délután — erre már pontosan emlékszem — a kutyám fülhasitóan ugatott odakint s én kíváncsian mentem az ajtóhoz. A nyitott ajtóban egy szép, elegáns kis hölgy állott, a szobalány furcsán ftevetve éppen azt kérdezte tőle • — Az ifjurat tetszik keresni? Szent Isten: Klárika. Megijedtem. Mi történik, ha csak egy félórával előbb jön és az öregek jtthon vannak. Ok nem ismer lék, nem tudtak a kicsikéről, mit szóltak volna hozzá, ha a szülői yédőszárnyuk alatt engem csak ugy egyszerűen meglátogat egy kislány. Talán mégis illenék bevezetni a szalonba, — gondoltam. — De ha az öregek addig hazajönnek ! Mondhatom, nagyon kellemetlen volt ez a kis viszontlátás. Klárika ott állott az ajtóban, s én is csak álltam és zavartan motyoghattam valamit.