Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-04-02 / 14. szám

nak helyett /. évi április hó 25. és 26. napjára egy pótvásárt engedélyezni kegyeskedjék. Alázatos kérelmünk támogatására bátrak vagyunk felhozni, hogy a beül tott vásárok Pápa város közönségére óriási veszteséget jelentenek, de. magát a várost is jelentékeny anyagi kár érte, mert ezen 3 vásár helypénz esett el, ami 20—25000 kor. veszteséget jelent. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Hogy mit jelent egy város budgetjébe 20—25000 korona hiány, különösen ott, ahol a lakosság a köztér hek viseléseibe körülbelül 75% pótadóval vesz részt, azt bővebben fejtegetnünk nem kell. Ezen okoknál fogva határoztuk el magunkat pótvásár tartására, bizva Nagyméltóságodba, hogy az uralgott járvány által okozott károsodásunkat a pótvásár engedélyezésével enyhiteni kegyes leend.. Kérelmünk támogatására mellékeljük Pápa városhoz 30 kilométer távolságon belül esö vásártartó községeknek a pótvásár tartására vonatkozó bele egyező nyilatkozatát. A pótvásárt április hó 25. és 26ára azért kérjük, mivel állandó gyakorlat szerint keddi napon a szarvasmarha és lóvásár, szerdán pedig a sertésvásár tar tátik meg a kirakodó vásárral együtt, a jelzett napok pedig kedd és szerdára esnek. Minthogy Pápa város lakosságának legnagyobb része az ipar- és kereskedelemből nyeri kenyerét, ha adózó képességét fenn akarja tartani, ugy meg kell ragadnunk minden eszközt, amely annak eléréséhez vezet, ezt pedig csak a forgalom élénkítésével tudjuk elérni. A forgalom élénkítésére pedig csak a vásártartás alkalmas. Tekintettel tehát arra, hogy a lakosság adózó képességének biztosítása nemcsak városi, hanem országos érdek is, annál is inkább, mivel a városok a kulturának, iparnak és kereskedelemnek egyedüli melegágyai, amelyek mint ilyenek fokmérői az előrehaladottságnak, igy joggal remélhetjük, hogy tiszteletteljes kérelmünk meghallgatásra fog találni." Eddig a kérvény. Hisszük és reméljük, hogy a felhozott érveket figyelembe véve, a kereskedelmi miniszter a pótvásár megtartására az engedélyt meg fogja adni. Különben a kérvényt dr. Antal Géza orsz. képviselőnk fogja személyesen a miniszternek átnyújtani, ki minden befolyását érvényesíteni fogja aziránt, hogy kérvényünk kedvező elintézést nyerjen. Dacára a kedvező időjárásnak, színházlátogató közönségünk mégsem melegedett be a színházba, jobban mondva nem látjuk közönségünknél azt az érdeklődést szintár sulntunkkal szemben, melyet az utóbbi né hány szezonban tapasztaltunk. A lefolyt héten igen érdekes műsorunk volt és jóllehet néhány előadás szép számú közönséget vonzott a színházba, de általában véve az érdeklődés gyengének mondható. Az első táblás ház pénteken volt „Cigányszerelem" premierjén, de hisz ez előre látható volt. Reméljük, hogy ezzel a táblás házzal megtört a jég és ezentúl kedvezőbb híreket jelenthetünk a színházlátogatásról. Pénteken a melodikus zenéjü „Balkáni hercegnő" operette lett előadva a régi szereposztással. Szép számú közönség nézte az előadást és a vezető szereplők méltán kiérdemelték azon zajos tapsokat, melyekkel a közönség őket illették. A tapsokból bőven kijuiott Lányai Piroskának, Kovács Hannának és Boris Biankának. Zajos derültséget keltett Szalkay a pincér és Bátori az álherceg szerepében. Ivánfi és Boris Bianka táncduettjét megismételték. A közönség nagy élvezettel hallgatta a katonai zenekart, Takács karmester mesteries vezetése alatt. Szombaton délután „Csikós" népszínmű telt házat csinált. Közönségünk régi kedveltjét Fábián Linkát megjelenésekor zajos tapsokkal fogadta, ki ez alkalommal Rózsi szerepében beigazolta, hogy nemcsak mint koloratur énekesnő, de a népszínmű szerepben is első helyen áll. Bay dalaival nagy hatást ért el. A többi szereplők Hidvéginé, Bátori, Vértes, Nyikos, Pethő Eszti az előadás sikerében osztozkodtak. Este premierünk volt „A Hercegkisasszony" operette előadásával. Klaszikus muzsikája van és inkább vig operának mint operettnek mondható. Fényes estélye volt Lónyai Piroskának és Érckövi Károlynak, kiknek néhány duett énekszámait a közönség zajosan megtapsolta. Zajos tetszést aratott Kovács Hanna és Ivánfi belépő énekszámaikkal. Sok derültséget keltett Bátori és Vértes komikus szerepeikben. Kisebb szerepeikben Hidvéginé, Miklósy Margit, Kovács és Nyikos az összjáték sikerét emelték. A zenekar Takács karmester vezetése alatt remekelt. Vasárnap délután „Luxemburg grófja" került előadásra. A címszerepet Nyikos igen ügyesen adta. Csinos hangja" van, de még nem eléggé biztos. Kovács Hanna ez alkalommal is remekelt Angéla szerepében. Hangja erősbödött, játéka azonban még fogyatékos. Boris Bianka és Ivánfi a régi jók voltak és talán szükségtelen felemlítenünk, hogy „Gimbelem gombolom" énekA hátam mögött gyanutlanul aludtak, vagy fecsegtek az utasok szakaszaikban. Kétszáz emberi lény, aki szédületes gyorsasággal rohan velem együtt a halál torkába, mert a vonatot egy élettelen, béna, nyomorék ember vezeti, aki képtelen karjait és lábait megmozdítani és embertársai megmentésére használni. Minél tehetetlenebb, mozdulatlanabb volt a testem, annál élénkebben működött az agyam, mely a rémület képeit varázsolta elém . . . Láttam magam előtt az utvonalat . . . a vágányokat, a felhők mögül előbujt hold fényében ragyogni. Rohantunk, robogtunk tovább, szédületes sebességgel. Á vonat, mint a villám száguldott el egy kis közbeeső kis állomás mellett... és bekanyarodott a tátongó alagútba. Kijövet még egy csekély, egyenes vonalszakasz következett. Most már észrevettem, hol járunk és elgondoltam : — Biztosan kisiklunk! Két perc muiva olyan merész kanyarulathoz érünk, hogy a kerekek a pokoli gyorsaság miatt föltétlenül kiugranak a vágányról. A gondviselés azonban itt még m"gakadáiyozta a balesetet. A gép és az egész vonat oldalvást hajlott. A vágányok recsegtek-robogtak a kerekek súlya alatt ... és szerencsésen tovább robogtunk. De nyugalmam nem tarthatott soká 1 Mikor ismét egy pályaudvaron áthaladtunk, olyasmit észlel tem, amitől hideg borzongás futott át a testemen : a jelzőkészülék „tilos"-r^ volt állítva; az ut, amelyen haladtunk, nem volt szabad. Csoda, hogy ebben a pillanatban meg nem őrültem. Van-e önnek sejtelme arról, mi történhetik egy olyan ember agyában, aki egyóránként száz kilométert megfutó mozdonyhoz van kötve és látja, tudja, hogy az utat elháríthatatlan akadály zárja el ? . . . Engem csak egy gondolat foglalkoz tátott : — Ha meg nem fékezheted a vonatot, akkor az utasokkal együtt te is biztosan elpusztulsz! Csak egyetlen mozdulat kellene, hogy az alig ötven centiméternyire levő fékezőt elérhesd. És ezt a könnyű mozdulatot se teheted meg, mert bénasá god gátolja. Látni fogsz mindent ... a sze meid elé táruló rémséges drámát. Atszenvedet a halálos kint, mely borzalmasabb valamennyi halálnemnél, mert látod a tárgyat magad előtt, mely a pusztulásba, a szétroncsolásba vezet. Szememet képtelen voltam lezárni. .. Előre kellett néznem akaratlanul! És láttam, uram, óh, jaj, mindent láttam ! Fölismertem az akadályt, mielőtt még megjelent volna. Semmi kétség . . . egy szerencsétlenül járt másik vonat elzárta előlünk az utat. Világosan láttam sötét körvonalait és a hátul fénylő lámpákat. Már közeledtünk hozzá, mindinkább közeledtünk. Nem tudom, miért, de ösztönszerűleg fölordítottam : — Segítség ! Segítség ! Fékezzetek ! De ki hallhatta kétségbeesett kiáltásomat : Minden elhalt bennem, csak az agyam zúgott tovább. Az agyam élt távolba meredt szememben; ott zúgott fülemben a kerekek vad dübörgésében és akaratomban, mely képtelen volt gondolatom parancsait követni. Már közeledtünk az akadályhoz . . . még ötszáz méter ... most már csak háromszáz. Sötét árnyak suhantak át az úttesten. Még száz méter . . . azután, mint a villámlás .. . az összeütközés... a vég ... a mészárszék... a megsemmisülés . . . — Óh, uram ! Nem érti, nem sejti e pillanat borzalmát, csak az, aki átélte ! Hosszú időbe telt, mig egy romhalmaz mögött magamhoz tértem. Jajkiáltások hangzottak az éjben. A mezőn lámpásokkal elősiető embereket láttam, másokat ismét, akik a sebesülteket ápolgatták. És körülöttem csupa sirás és szörnyű jajgatás. És én mindent láttam, mindent hallottam. Nem szenvedtem semmit. Nem gondoltam semmire. Segélyért se kiabáltam. Két vasgerenda kereszteződött homlokom fölött és az igy támadt parányi résen ott láttam a felhőtlen, tiszta égen egy gyönyörű csillagot rezegni . . .