Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-03-06 / 10. szám

kelte. Kedves megjelenése, gyönyörű iskolázott alt hangjának művészi kezelése nem egyhamar megy Pápán feledésbe. Énekszámait tomboló és szűnni nem akaró tapsokkal íogadta a közönség és addig tapsolt, mig egy magyar dalt nem énekelt. Az énekszámokhoz a kíséretet Deli Margit nagy készültséggel és precizitással szolgáltatta.? Az elhangzott tapsok után egy gyö györü trióban talált a közönség élvezetet, melyet Gáthy Zoltán (I. hegedű), Rács Dezső (II. hegedű) és Kis József (zongorán) adtak elő. Városunk ezen három zeneherószai D'Alard nehéz „II. simfoniát" remek kivitelben adták elő és méltán kiérdemelték azon tüntető tapsokat, melyekkel őt közön ségiink illették. Ezután újra Naeter Elza ének művészetében gyönyörködtünk, ki magyar, német szövegű dalokat énekelt. A közönség ez alkalommal is tüntető tapsokkal illette és az előadott műdalokkal a közönséget egészen magával ragadta. A zongorakiséretet ez alkalommal is Deli Margit szolgáltatta. Ezután rövid szünet következett, mely után a főiskolai énekkar „Nem tudom én mi a bajom" cimü dalt Gáthy Zoltán vezetése alatt a már tőlük megszokott bravourral adták elő. A sok tapsokra sláger énekszámukat „A vadászkürt"-dalát énekelték el. Ezt követte Harmos Blanka zongorajátéka, ki Chopin és Liszt egy-egy zeneszámát adta elő. Harmos Blanka alapos készültségü és fényes technikával rendelkező művésznő. — Elmélyedéssel, minden hatásvadászattól menten, simán, gördüló kenyen adta elő Chopin és Liszt „Tanul mány ok" remek zeneszerzeményeit, mindenütt kellően alkalmazkodva a zenemű jelleghez, melyben ragyogó passage és a balkezü futamokkal kidomboritotta a mű motívumait. A közönség tomboló tapsai után ráadásul egy remek magyar ábrándott játszott el művészi allűrökkel. A tomboló tapsok elhangzása után újra Naeter Elza énekében találtunk élvezetet, ki német szöveggel énekelte el a Próféta „Fides" nehéz áriáját, Deli Margit diskrét zongorakisérete mellett. Valóságos ovációval fogadták énekét és ráadásul saját zongorakiséretével néhány szép magyar dalt énekelt. A műsor egy remek tablóval nyert befejezést, mely „A szépművészetek Athénba" allegorikus képet ábrázoltak. Az élőképet Hercz Dávid rendezte és Karioviiz A. né, Kluge Matild, Matus Linus, Nagy Gizi, Nagy Margit, Takács Jolán, Tóth Eszter, Tury Nagy Jánosné alakítottak. Remek látványt nyújtott az élőkép és többszöri ujrázásra adott alkalmat. Mintegy ötször húzták fel a függönyt a látványosság megtekintésére és ezzel az első estély befejezést nyert. Második estély. Az előző estely fényes sikerének hatása alatt folyt le a második estély, mely alkalommal Csiky Gergely „Örök törvény" cimü 3 felvonásos színműve került színre. Volt alkalmunk ezen színművet Szalkay színtársulat jeles erőitől látni és tulzottság nélkül mondhatjuk, hogy a darab főszereplői büszkék lehetnek azon sikerre, j melyet szereplésükkel elértek. Nem a műkedvelői előadásoknál szo kásos ildomosságból, hanem határozottan az elösmerés teljes mértéke késztet bennünket arra, hogy első sorban a női szereplőkkel foglalkozzunk és pedig első helyen Kovács Kálmánné szerepléséről, ki Sylvia nehéz szerepében remekelt. Nem egy műkedvelőtől, hanem egy kiforrt drámai szendétől sem válhattunk volna érzésteljesebb játékot mint tőle. Bámulatot keltő rutinnal és biztonsággal játszta minden egyes jelenetét és méltán kiérdemelte nemcsak a felvonások végén, hanem nyílt színen is a közönség tüntető elismerését. Ugyancsak ezt mondhatjuk Weisz Renéről, ki Bella szerepének hatásos jeleneteit benső érzéssel és suggeráló hatással játszta meg. A feltalált leányával Sylviával való kettős jelenetük művészi színvonalon állott. A közönség több izben nyílt szilien adott elismerésének kifejezést bravúros játékáért. Igen helyes es hercig szobacicus volt Gaál Ilonka, nemkülönben otthoniasan érezte magát a színpadon Kovács Mariska Judith szerepében, ki ez alkalommal kis szerepében is elárulta, hogy nagy színpadi rutinnal rendelkezik és nagyobb szerepekben is méltán megállhatja helyét. Kisebb szerepekben Tuba Erzsébet, Ress Margit, Ress Irénke, Bélák Rózsika ós Dufek Irma az összjáték sikerét nagyban emelték. A íérfi szereplők között első sorban Benedek Józsefet említjük, kiről meglátszott, hogy tanulmány tárgyává tette szerepét és tudatában volt nehéz szerepének, melyet egyszerű közvetlenséggel oldott meg. Igen helyesen fogta fel szerepét Wolhmuth Lajos, ; ki a ficsúr szerepében egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Igen ügyes alakításban mutatták be Kurucz Gyula és Nánik Péter a szerelmes jelölteket. •— Ugyancsak ezt mondhatjuk Kalmár Endréről, ki az inas rögtönzött mókáival több izben megkacagtatta a közönséget, ugyszinte Nagy Andrásról, ki Szentgfóthy komoly szerepében teljesen otthon érezte magát. Kisebb szerepekben Saáry Imre, Mózes ne legyen vele megelégedve; ostobának, tapasztalatlannak tartson ; a határozataimat felforgassa s nagyobb ur legyen a házamban, mint amilyen én vagyok. A könnyei hirtelen felszáradtak, ugy fordult villogó tekintettel az ura felé : — Megvagy te velem elégedve ? — A legjobb asszony vagy.* — Találtál-e bennem valamikor hibát? — Én? Megverne az Isten. — Prédálok bármit? Könnyelmű vagyok ? — Már hogy lehet ilyet kérdezni. A menyecske erre még harciasabb lett s azt mondta : — Nahát I — Látod, — folytatta az asszony — a mama szerint ezek a hibák mind megvannak bennem. Mintha valami köze volna hozzá? Mondd, meddig terjed a szülői fegyelem ? Érvényes az a hazassagon tul is? — Szó sincs róla. Jogokat csak az gyakorolhat, akinek kezébe adják a hatalmat. — Ez az ! — toppantott az asszony. — Én nem ruháztam föl a mamát semmi hatás körrel, semmi joga, hogy beleavatkozzék a dolgaimba, te fogod ezt neki megmagyarázni. — Én? Rémüldözött Kászonyi. —• Igenis, te. Te vagy az ur a házban. — Énged meg drágám, de mindenekelőtt nem vagyok itthon ur, minden jogot rád ruháztam, mikor a feleségem lettél. Azután meg tisztelnem kell az anyósomat, én nem veszhetek vele össze. — Ki neked a több, — toporzékolt az asszony, a feleséged, vagy az anyósod ? — Édes kis aranyom, hát kétségen kívül te vagy, azonban .. . eh, sehogy se megy,; minek állítasz ilyen kínos helyzet elé? Én nem tehetem. A mama éppen akkor érkezett meg, abba kellett hagyni a tárgyalást. Hanem ettől kezdve Kászonyiné csodálatos átalakuláson ment keresztül. Az arca felöltötte a mártírok szenvedő kifejezését, igen hallgatag volt, szinte csak suhanva járkált a szobákban, s az anyai Napoleon sakkhuzásait lehajtott fővel, megadással fogadta. Azt lehetett hinni, hogy lappangó betegség emészti, egyszer pláne elüzent a bátyjáért is. — Mi bajod ? — riadt fel a fia. — Semmi, muló gyengeség. —- Miért nem jársz emberek közé? — Nem szeretem az idegeneket, — pityergett az asszony, — a családban pedig nincs hozzám való. Elmélázott, erre megeredtek a kÖnyei. — Te vagy az egyetlen testvérem, te sem valósítottad meg a legszebb álmaimat. — Én ? — Igenis, te. Mindig azt képzeltem, hogy megházasodsz, keresel egy édes kis asszonykát, azt én testvéremnek fogadom, s ugy élünk, mint két galamb. Eh, ostoba álom, mit gondolsz te rám, és mit gondolsz a magad boldogságára 1 A fiu nem felelt, de másnap megint eljött. Akkor már ágyban feküdt a huga, de nem hozta elő a témát, következőleg ő tért rá : — Sokat tűnődtem az éjjel, s olyasmire jöttem rá, hogy igazad van. Olyan unalmas az a korcsmai élet, aztán meg tul vagyok a harmincadik éven. — No látod I — mondta Kászonyiné. A fiu megfogta a huga kezét. — Felelj őszintén, nem züllöttem el nagyon? — Oh, hiszen te vagy a legkülönb fiatalember az egész városban ! Egy hót múlva azt kérdezte a legény, szinte orozva dobva be a kérdést: — Mit szólnál Baán Nellihez ? — Soha különbet nem találhatnál, — felelte Kászonyiné. — Azért, mert ugy hiszem értjük egymást. Ha talán beszélnél vele . . . Tudod úgyis, hogy csak benned biztam mindig. — Te sem tagadhatod, hogy nem voltam jó testvéred. ... Az ősszel egy vacsorán találkoztam Kászonyiékkal. A menyecske szebb volt, mint bármikor, az arca csupa boldogság, a kedve a régi lányos. Hogy megtárgyaltunk mindent, ami legutolsó találkozásunk óta történt, egy kis bátortalansággal megkérdeztem : — Mit csinál az édesmama ? Az asszony azt felelte nevetve : — Köszönöm, pompásan érzi magát. Nem láttam vagy három hete. Kászonyi adott később teljes felvilágosítást. — Rengeteg dolga van, felénk se néz, a menyét exerciroztatja. Szabad idejében pedig sorra keresi föl a barátnőit, s azoknak szapulja a fiatal asszonyt. Szóval, hála Istennek, egészséges.