Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-03-06 / 10. szám

é'vfolyam. IPárpa., 1910. mái?ci"as 6. 1Ö_ SzáüOOLELŐFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. Közérdekéi független hetilap — SViegjeBenik minden vasárnap. — A vármegyei telefonhálózat ügye. — Vármegyénk törvényhatósági bizottságának ép két év előtt tartott közgyűlésén szóvá tétetett a vármegyei telefonhálózat létesitése és vármegyénk alispánja akkor kijelentette, hogy ez érdemben már legközelebb megteszi a szükséges intézkedéseket. . Két év eltelt, de a vármegyei telefonhálózat ügye ugy látszik teljesen elaludt és az teszi kötelességünkké, hogy a néhány nap múlva megtartandó megyegyülés előtt a vármegyei telefonhálózat kérdésével újra foglalkozzunk és azt sürgessük. A közlekedési eszközök fejlődése nemcsak a kereskedelem s ipar, a forgalom alakulására van átalakító hatással, nem kerülheti ezt el a közigazgatás sem, mely az előbbivel szoros kölcsön hatásban van. A rohamosabb kifejlés, a szövevényesebb életviszonyok gyors s azonnali intézkedést kívánnak. A közviszonyok kiemelkedvén a korábbi egyszerűségből s igénytelenségéből, erős követelményeket hárítanak a közigazgatást végző férfiakra. Egyik a legfontosabb követelmény a közigazgatás gyorsaságában áll. Az ügyes-bajos dolgokat hamarosan kell elintézni, felmerülő konkrét esetben azonnal kell intézkedni, ha akarjuk az orvoslást. Ez magával hozza, hogy a közigazgatási hivatalok, — hatóságok és közegek egymással gyorsan s lehetőleg közvetlenül érintkezzenek. Az érintkezés közvetítésére ma a posta és részben a távírda áll rendelkezésre. Azonban ez intézmények minden ócsárlása nélkül állithatni, hogy a folyton fokozódó igényeknek nem mindig felelhetnek meg. A postai közlekedés épen a községekkel, de néha a nagyobbakkal is igen lassú. Nem is lehet a csekély forgalmú községek érdekében jő akarattal kívánni, hogy az állam a nagy költséggel járó gyorsabb összeköttetést létesítse s fenntartsa, habár ennek érdekében folyton hoz áldozatot. Ami a tavirdát illeti, ez vármegyénkben még kevésbé szolgálhatja a gyors közigazgatás érdekeit, mert a távirdaállomások száma csekély, szaporításuk pedig az előbbi oknál fogva igen nagy terheket róna az államra. Mert ha távbeszélő hálózattal köttetnének össze a községek járásunk székhelyével., ezek pedig a központtal, a közlekedési nehézségek egyszerre megszűnnének s azon valóban szerencsés helyzet állana elő, hogy az alispán és föszolgabirákkal ezek minden egyes jegyzővel és községi bíróval, csendörőrssel, s általán az összes hatóságokkal s hivatalokkal élőszóval közvetlenül s gyorsan érintkezhetnének. A vármegyei telefonhálózat létesitése tehát egyik nagy s fontos feladata a vármegyének. Igaz ugyan, hogy a vármegyei telefon a közönség megterhelése nélkül létesíthető, ha t. i. erre van valamely felhasználható alap, a miként igaz másfelől az is, hogy a telefon berendezése TAKCZA. Az asszony anyja. Megcsontosodott agglegények, akik hebehurgyán szoktak véleményt nyilvánítani mindenütt, annyira kompromitálták az az anyós fogalmát, hogy szegény jóindulatú férjek, illetve vők egész életükön át alig hozhatják azt helyre. Mert higyje el minden általános keresztény lélek, hogy az anyósról csakis az viccelődik, akinek nincs anyósa. Akinek ugyanis van, az már régóta elvesz tette a tréfálkozó kedvét. Az egész csak kaján ugratási vágya a már említett agglegényeknek, mert hiszen ők biztonságban érzik magukat s könnyű egy bevehetetlen várból, lőréseken keresztül, mondhatnám, hogy orozva, lövöldözni az ellenségre, de nehéz helyt állani a gyöpöh, szemtől szemben. Ismétlem tehát, hogy a vők ajkáról hangzik legritkábban az anyós szó. Ők meghallgatjuk szívesen az ezen eszmekörbe vágó elmésségeket,: nem merem eltagadni azt sem, hogy ugy érzik olyankor magukat, mintha hájjal kenegetnék őket, azonban a véleménynyilvánításnál diplomaták maradnak és néma az ő ajakuk, valaminthogy rendszerint néma odahaza is. Mindez szörnyen hihetetlenül hangoz hátik önök előtt, azonban olyan sivblono sakká váltak már az elhihető történetek, hogy az ember kénytelen a misztikus le gendákhoz folyamodni. A leglegendásabb álak pedig, akikel eze.i a téren valaha ismertem, Kászonyi Simon volt. Az anyósa, mint vérbeli kardos menyecske, voltaképpen szintén pályát tévesztett, mert szeretett dirigálni, de a vő azzal segített magán, hogy nem vett semmit sem észre. Örök emberi gyöngeség, hogy az ilyesmi keservesebb mindennél, de hol van az ész, amely kifog egy anyóson ! A mama is rájött, hogy sokkal hikább helyénvaló, ha maradandó módon örökíti meg a véleményeit. Ugyanazért hosszú episztolákba íogott s azokban fejtette ki, hogy miképpen gondolja ő a világ folyását, mely hibákat fedezett föl szeretett lánya házaséletében s milyen erélyes rendszabályokat kellene életbeléptetni ? Kászonyi törhetetlen türelemmel olvasta végig a leveleket, mialatt a mama a hatást leste. — Nem is hittem, hogy tud irni! — kiáltott fei a végén. Az anyós azonban, akinek kiterjedt működési körébe tartozott még az ura rendbehozatala is, — következőleg el lehet képzelni, hogy minden órának leszakasztotta virágát — ilyen esetekben csak dult-fult mérgében. — Nem birok a gyalázatossal, zsörtölődött magányos óráiban, olyan sima, mint a kigyó. Csak legalább egyszer mondana egy goromba szót! Egyszer ! A gyalázatos, miként azt önök egész helyesen sejtik, a vő volt. S ha nem volna fölötte rövid az idő, most nyílnék rá legjobb alkalom, hogy tisztázzuk végre a kérdést, miért válik a mamák szemében a leg. Tavaszi costümekelme és női confectio újdonságok = • — legdúsabb választéka = KRAUSZ ÉS KÖREIM DIVATÁRU HÁZÁBAN PÁPA, KOSSUTH-UTCA.