Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-02-27 / 9. szám

2BK- é-vfolyarnIFórpa, ÍQIO. feTD-r-ixóa? 27. 9. g«sáfm • Közérdekéi független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. r Az enyhe időjárás, valamint az idő előrehaladottsága következtében alig lehet remélni, hogy Pápa városa közszükségletének megfelelő mennyiségű jéggel magát elláthassa. Már pedig a közélelmezés terén, de különösen egyes betegségek fellépése esetén a jég egyik legfontosabb közegészségi eszköz és igy Pápa város hatóságának morális kötelessége az iránt intézkedni, hogy a lakosság ettől a fontos, mondhatjuk életkérdéses eszköztől a nyár folyamán meg ne fosztassék, illetve a jég ne álljon rendelkezésére. Nagyon tudjuk helyeselni tehát a városi tanácsnak ez érdemben való intézkedését, mely hivatva lesz városunk lakosságának a nyár folyamán kellő mennyiségű jégszükségletét fedezni. A városi tanács ugyanis tudatában lévén annak, hogy a jég beszerzése mily életszükséglete egy város lakosIIIHimillíiBI'lTW fÁKCZA. Ágota kapitány. Tegnap délben jelent meg Bécsben, a katonatisztek Mekkájában, a rendeleti közlöny s a délutáni órákban már megjött a baráti sürgöny a kis, határszéli garnizonba. Keller Ágost, a 40 es vadászok Ágotája kapitány lett. Hiszen nem jött váratlanul a hir. Ki van az már számitva katonáéknál, hogy mikor szabad egyet felfelé lépni a meredek ranglétrán. (Hej, de mikor olyan messze esnek az egyes fokok egymástól, hogy az ember akár meg is penészedhetik a hosszas gubbasztásban 1) Nem jön váratlanul az előléptetés, de ha közéig végre a várva-várt nap, a legedzettebb harcos lelkében is napról-napra nő az izgatottság, a félelem, hogy hátha még az utolsó percben ... Ágota kapitány lett. A tisztek egymásnak adják a kilincset, a kis szoba lassan megtelik hangos, jókedvű fiatal katonákkal. ságának, épp erre való tekintettel egy javaslattal járul a képviselőtestületi közgyűlés elé, hogy a létesitendö közvágóhíd keretében amugy is felállítani szándékolt jéggyárat már most megépíteni rendelje el és pedig akként, hogy sür gösen kérjenek a jéggyár felépítésére ajánlatokat. Az ajánlatok beadására tudtunkkal városunk polgármestere és a városi mérnök már szóbelileg felkérte a Ganz, Rökk, Danibius, Schlick és Nicholson cégeket, kik jéggyár felépítésével foglalkoznak, hogy ajánlataikat sürgősen adják be, hogy a képviselőtestület legrövidebb idő alatt ez érdemben határozhasson és pedig az ajánlatok olyképen legyenek, hogy a most megépítendő jéggyár teljesen megfelelő legyen a közvágóhidi tervekben megállapított jéggyárral. A jéggyár építése és felszerelési költségre vonatkozólag értesítve lettek az ajánlatokat tevő cégek, hogy a legolcsóbb és legelfogadhatóbb ajánlatot tevő cég a közvágóhíd építését is elnyerné, ugy annak költségeivel fog a jéggyár építési költsége is kifizettetni, ha pedig más cég nyerné el a vágóhid építését, ugy a már akkorra jóváhagyandó közvágóhidi építési határozat alapján nyerne kielégítést. Nagyon helyesnek találjuk ugyancsak a városi tanácsnak azon javaslatát is, hogy a képviselőtestület tekintettel az ügy sürgős voltára nézve, hogy a jéggyár felépítése ügyében hozandó határozatra a birtokon kivüli felebbezést mondja ki azon eshetőségre való tekintetből, hogy amennyiben a vármegye törvényhatósága ezen határozatot jóvá nem hagyná — mihez már hozzá vagyunk szokva — a polgármester szerezzen be az érdekelt iparosok és kereskedőktől egy kötelező nyilatkozatot, amely szerint a jéggyár felépítésénél felmerülő összes költségeket sajátjukból fedezni fogják. Ezen nyilatkozatok megszerkesztésével a városi tiszti főügyész bízatott meg olykép, hogy ezen nyilatkozatok már a legközelebbi sürgősen egybehívandó kép— Kapitány ur! Kapitány ur! — hallatszik egyre-másra s a lármás had szerencsekivánatai ezúttal valóban őszinte szívből fakadnak. Ősi szokás szerint már varrja is a legfiatalabb kadét izgatott ügyetlen kézzel a három csillagot Ágota gallérjára. De Ágota, az ünnepelt, irigyelt Ágota, tanácstalanul áll a szoba közepén. Ujjai között idegesen forgatja a sürgönylapot és értelmetlenül, idegenül néz el a zajos társaság fölött. Egy főhadnagynak végre feltűnik ez a nagy némaság. Ejnye, öreg cimbora, talán megnémított a nagy öröm, hogy akkorát hallgatsz?! Keller Ágost felelet helyett odanyújtja a sürgönyt. A fehér lapon pedig ez áll: — — gratulalok három csillaghoz es foevaroshoz — Csak ekkor támadt a szobában igazi zsivaj. A főváros ! A nagy garnizon ! Társaság, színházak, bálok ! Az" élet !< A forró, pezsgő, nagyvárosi élet! Sok szegény, száműzött fiúnak egyetlen álma, sóvárogva várt, elérhetetlennek látszó, örök vágya ... Megrohanták az újdonsült kapitányt, mindannyian egyszerre beszéltek hozzá, a kezeit szorongatták, gratuláltak neki ós — irigyelték. Tüzes lávaként öntötte el őket a nagy, végtelen sóvárgás és ugy néztek arra a szelid, szomorú emberre, mintha megrabolta volna őket. — Ágota 1 Ember! — rivalt rá az előbbi tiszt. — Hát mi van veled! Térj magadhoz ! Te szerencsefia ! Hát nem érted ? A fővárosba kerülsz I Innen az Isten háta mögül a „fővárosba!" — , Igen, fa fővárosba, — ismételte halkan Ágota. És bánatosan mosolygott. Tizenhat keserves évet töltött ebben az elhagyatott fészekben Keller Ágost. Mikor a szelidlelkü, bánatosnézésü, örökké a könyveit bújó, szegény, szász fiu kikerült a katonaiskolából, nem állott mögötte befolyásos pártfogó, aki esetleg nagyobb garnizonhoz juttathatta volna. De hát nem is Tavaszi costümekelme és női confectio újdonságok ================= legdúsabb választéka — KRAUSZ ÉS KORÉIN DIVATÁRU HÁZÁBAN PAPA, KOSSUTH-UTCA,