Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-02-20 / 8. szám
sürgetünk. Sürgetjük pedig azért, mert a hallogatásnak most már nincs értelme. Az eddigi hallogatással is sokat vesztettünk, mert ez közjövedelmezöségünk rovására Írhatjuk. Minél előbb létesítjük ezen közvágóhidat, annál előbb szaporítjuk a közjövedelmünket. De nemcsak a közjövedelmet szaporítjuk ezzel az intézmény felállításával, hanem a város lakosságának érdeke is kívánja ezt, A közvágóhiddal kapcsolatos hüttökamrák, tekintettel a nagyszámú mészáros és hentes iparosokra, nemkülönben a magánfogyasztókra közegészségügyi szempontból is nagyfontosságú, sőt mondhatni létkérdés. Feltéve, de meg nem engedve, hogy mindezeket mellőzve, sürgetni kell a közvágóhidnak minél előbbi létesítését már azon szempontból is, mivel köztudomásu dolog, hogy naprólnapra rosszabbak a munkás viszonyok, ugy az építési anyag valamint a munkaerő drágul és ezen halasztással csak költségesebbé tesszük ezen reánk nézve elodázhatlan közintézmény létesítését. Nincs több mondani valónk. Polgármesterünk a már említett egyik közgyűlésen tett kijelentése után nemcsak hisszük, hanem elvárjuk, hogy a közvágóhíd kérdése — mely nem tudjuk hol aludt el — tervekkel és költségvetéssel felszerelve legközelebb napirendre kerül. De nemcsak városunk polgármesterében bizunk, hanem városunk képviselőtestületétől is elvárjuk és nincs okunk kétkedni, hogy akkor amidőn városunkat érdeklő ily fontos kérdés létesítéséről van szó, minden lehetőt el fog követni a közvágóhidnak minél előbbi létesítésére. Végül még egyet! Ha a közvágóhidi tervek és költségvetés a minisztérium ügyosztályában vagy talán a Ganz-gyárnál alszik ugy sürgesse meg a városi hatóság annak elküldését, mert ezen közvágóhíd minél előbbi létesítése a városunk és a lakosságnak közös érdeke és egyben közegészségügyi érdeke. A pápai takarékpénztár. — 47-ik üzletév. — A pápai takarékpénztár a vidéki takarékpénztárak e nesztora, 47 ik üzletévi zárszámadását bocsátotta ki. Évről évre megszoktunk emlékezni közgazdasági életünk e kiváló tényezőjéről s pedig legalkalmasabb időpontot aligha választhattunk magunknak, mint most, midőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A pápai takarékpénztár oly fon tos és jelentékeny szerepet játszik egyrészt piacunk hiteligényeinek kielégítésében, másrészt a tőkegyűjtés előmozdításában, szóval egész pénzforgalmunk szabályozásában s mindezek révén iparunk- és kereskedel műnk érdekeinek szolgálatában, hogy kötelességünket teljesítjük akkor, midőn az intézet zárszámadását figyelemmel kisérjük s arról megemléke zünk. Figyelemmel kisérjük ezt pedig már azon okból is, mivel ezen inté zet üzleti menete egyformán érdekli nemcsak a kimutatásokat és igazgatósági jelentést kézhez kapó részvé nyeseket, hanem az egész nagykő zönséget is, melynek túlnyomó nagy része részint betéteivel, részint él vezett hitelével ez intézet érdekkörébe van bevonva. Dicséretére legyen mondva a pápai takarékpénztárnak az, hogy nem szolgáltatott okot arra, miszerint a közvélemény s annak hivatott tolmácsolója : a sajtó, évközben is foglalkozzék vele. Üzletük kezelési módja kifogástalan s minden alkalommal, ahol kulturális és jótékonycélok segélyezésére van szükség, ott elsősorban példakép a pápai takarékpénztárt találjuk. Az uzsoráskodjanak a vidéki pénzintézetekkel szemben gyakran felhangzott vádja ez intézetet nem érheti, ami annál nagyobb dicséretükre legyen mondva, mert bizony... bizony arra a vádra még sok vidéki apró takarékpénztár ós bank —- sajnos — nagyon is rászolgál. A pénzpiac helyzetéhez képest a pápai takarékpénztár elég jutányos feltételek mellett gondoskodik a hiteligények kielégítéséről, ami különben tisztességes üzleti versenynek üdvös eredménye is. Egy tekintet az intézet üzleti kimutatására, meggyőzheti még a laikus közönséget is arról a nagy jelentőségről és kiváló befolyásról, melyet ez intézet közgazdasági életünk minden ágazatára lenditőleg gyakorol. Bár közgazdasági életünkuek sok mizériája van még, sok a javítani, tenni való, de bízzunk a jói situált pénzintézetünkbe s reméljük, hogy ha szükségünk lesz rá, ugy mint eddig, ugy ezután is elvéhez hü fog maradni s minden városunkat érdeklő dolgot magáévá téve, azt anyagi támogatással előmozdítani és sikerre is fogja vezetni. AZ igazgatóság által beküldött 1910. évi zárszámadás részleteibe nem bocsájtkozunk s ahhoz kritikát sem füzünk. Alapos kritika gyakorlásához a belső ügykezelések teljes Ezt a szót: „halár, még kimondani sem volt jó a családban, mert a puszta nevétől is rettegtek. Alice tehát nem járt iskolába, s az egész napot otthon töltötte az anyja szoknyáján. Még játszani is hiába küldték. — Eredj már kissé szaladgálni az utcára ! Mintha valami láthatatlan veszedelem fenyegetné, ijedten vágott vissza Alice : — Nem, mama. Ó, dehogy megyek ki, mama 1 Reggelenkint, mikor anyja a reggelit készitette, a szobát söprögette, ágyazott, vagy a bútorokat törülgette, Alice e sza vakkal hagyatta vele félbe a dolgot: —• Ó, mama, milyen régen nem csó koltad már meg Alicetf ? Délutánonkint meg, mikor az anyja a hat tagból álló család fehérneműjét és felsőruháját foltozgatta, Alice ilyen költői szólás móddal szakította őt félbe: — Hagyd ott, mama azt a hitvány dolgot, hogy a te szép Alicodat az öledbe vehesd. Ilyenkor aztán órák hosszáig elüldögélt az anyja ölében s egyetlen szót sem szólt. Minden figyelme odairányult, hogy a becézgetés gyönyörét teljes mértékben kiélvezhesse. Az alatt, mig az arcát simo ! iB l'" JB !llJL y | JUJJ ™ l iI «' l l . L' JJMfgg-Mg M' il" •• !• lil ll l M M l l . l l l LI!.JJI!i gatták, folyton behunyva tartotta a szemét, hogy ne lásson semmit s hogy a pillanat varázsát annál jobban átérezze. Estende, az étkezés ideje alatt, amikor az egész család együtt ült az asztal körül, Aliceon mindig valami különös, megmagyarázhatatlan félelem vett erőt, midőn a nővérét és két fivérét nézte. Ö ugyanis nem' csak azt akarta, hogy szeressék, hanem életszükséglete volt, hogy őt sokkal jobban szeressék, mint a többi testvért. Hogy a figyelmet magára vonja, igy kezdte : — Mama ! ? Erre mindenki ránézett, s ő igy szólt: — Nemde, mama, Alice a legkedvesebb ? ... Szegény gyermek 1 A katasztrófa, — amelynek később áldozatává lett, s amely mindazokat, akik ezt elolvassák, meg fogja lepni, — igy történt : Egy idő óta gyakran mondogatták Alicenak, hogy nemsokára testvérkét fog neki vinni a gólya. Ugy is történt. A leányka eleinte nem nyugtalanko dott e miatt, sőt azt tapasztalta, hogy ez az esemény őt még inkább megkedveltette. Szinte dicsekedve beszélte el fünek-fának, mindenkinek, aki akkoriban a házuk előtt elhaladt : — Kis babánk van 1... Ugy ám !. . . Amikor aztán megmutatták neki az újszülöttet, csodálkozva jegyezte meg: — Nini 1 Hiszen egészen vörös ! Minthogy eddig három izben is tapasztalta már, hogy testvérkéi a születésük után hét nyolc napra elhalnak, ugy gondolta : ez sem ól sokáig. Bár látta* hogy folyton csak a kisbabával foglalkozik az | egész ház apraja-nagyja, eleinté nem igen volt rá féltékeny. Sőt ugy vette észre, mintha az újszülött révén még nagyobb szeretetben volna része. Gyakran sírva faj kadt s ilyenkor ő maga biztatta magát: --Ne sirj, Alice... ne sírj 1 Mikor az ujszölött már nyolcnapos el mult, gyakran fogta el félelem. Édes anyja, aki ideje nagyrészát a kisbaba gondozására fordította, nem ért rá annyit foglalkozni Aliceszal, mint egyébkor. Senki sem tudta, mi megy végbe a leányka lelkében, s mindenki azt hitte, hogy a legmelegebb testvéri szeretet mondatta vele egy reggel, midőn felébredt, a következő szavakat: — Meghalt már a kis öcsém; mama ? Pár nap múlva aztán mindenki tisztában volt már az Alice gondolkozásmódjával. Egy szép reggelen, midőn anyja - az
