Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-12-25 / 52. szám

0 \ V Közérdekű tiíggetlen hetilap — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Karácsony ünnepét üli ma a keresztény világ ; azon eszme születésének emlékünnepét, mely uj irányt adott az emberi gondolkodásnak, uj tápot az emberi érzésnek, mely az ó-világ romjain uj világot teremtett. A világ' teremtésének nagy müvét az ember alkotása fejezte be, ki az embereket egy atya fiaivá, egy testvérekké, ki lerombolta az évezredek emelte válaszfalakat, melyek embert embertől, gyermeket, férfiakat egymástól elválasztottak ; ki a legnagyobb eszmét tette az emberi elme és sziv központjává : a szeretet. Ünnep van. A gyárak zakatoló gépei megállanak ; a műhelyek ajtajai zárvak ; még a szellemi munkások is leteszik egy kis pihenőre a tollat; a gazdagok palotáiban ép ugy mint a szegények kunyhóiban kigyullad a szeretet világa; a templomok megtelnek hivők kel, sziveik telve ünnepi hangulattal s áhitattal éneklik az angyali igéket : „Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek !" Dicsőség és békéről zeng az ének ; de csak az ajkakon. A szivekből — sajnos — igen gyakran hiányzik. „Dicsőség Istennek !" Üres szavak, melyek érintetlenül hagyják az emberek nagy sokaságának szivét ; mintha nem is ugyanazon örök és hatalmas Isten élne és uralkodnék már fölöttünk, mint a jámbor betlehemi pásztorok idejében ! S hogy állunk a békével ? Ez is csak frázis A béke a szívből hiányzik ; tetteink az ellenkezőt bizonyítják. Hát a társadalmi élet milyen ? Szépen megtartjuk az illemszabályokat, bókolunk egymásnak szemébe s egymástól elfordulva sárba tiporjuk embertársunk ; becsületét, hibáit fokozzuk, érdemeit i kicsinyítjük A társadalmi életben min| denütt bizonyos szellemi forrongás, sa| játságos elégedetlenség, a békét megbénitó torzsalkodás észlelhető. Ki tehet róla, hogy a világ a legmagasztosabb tanitást is rosszul érti meg ? Hogy a szeretet eszméjének szolgálatába lépve gyűlölséget áraszt? Hogy a földi érdek megvakítja s messze sodorja az esz mély tol ? Sajnálattal kisérik az ily viszásságot azok, kik Krisztus szellemétől áthatva, más fogalommal birnak a felebaráti szeretetről. Nagy eltévedés akként bizonyitani a megváltónak köztünk létét, hogy e bizonyitással elő álljon az ö eljövetele előtti idők sötét képe, mely időkből kibangzott a panasz, hogy még nincsen itt . . . Elitéljük, mert el kell Ítélnünk és kárhoztatjuk az egymás üldözésére és háborgatására irányuló minden igyekezetet. Nem igazán vallásos az, ki másokkal szemben türelmetlen és ellenséges indulatu. A vallásosság erényekkel ékesíti az embert: a gyűlölség pedig nincs ezek sorában. A keresztyénnek ép ugy mint másnak szüksége van arra, hogy igazán vallásos legyen, saját egyházához hü lévén, nem fogja elitélni hasonló hűségéért más felebarátját. Ha megköveTÁKCZA. Lovagias ügy. Egyik vidéki városkának a kávéházába éjfél tájban kardcsörtetve ment be három huszártiszt. Nagyon jó kedvük volt már. Egész este pezsgőztek. Honíonnay Kálmán főhadnagynak azon a napon küldte vissza a jegygyűrűt menyasszonya s a fiatal tiszt keservében ivott, amennyit csak bírt. A másik kettő vigasztalta s együtt ivott vele, ugy hogy éjfél felé már Ho monnay Kálmánnak dadogott is kissé a nyelve. De azért még bementek a kávéházba ; még egy pár pohárka likőrt kellett rá önteni a pezsgőre. A kávéházban öt vagy hat civil ember volt. Fiatal emberek, ügyvédek és ügyvédsegédek, akik szintén valami vacsoráról jöttek. Egyik társukat, Szabó Miklóst ünnepelték, aki a napokban érkezett haza Budapestről az ügyvédi diplomával. Vígan voltak, tréfálkoztak, nevettek, ami Homonnay főhadnagyot nagyon bo szantotta. Nem tűrhette, hogy mikor ő ugy el van keseredve, másoknak akkor jó kedve legyen. Főképp ilyen civil bagázsnak, akik közt egy zsidó ügyvédet is látott. Ezzel már volt egyszer dolga, valami váltóért perelte ez az ember. Most eszébe jutott a főhadnagynak ez a kellemetlen história és eszébe jutott a többi sok váltója, amivel majd ezután lesz még kellemetlensége. Arra a gondolatra még nagyobb lett keserűsége. Istenem 1 Milyen közel állt már ahhoz, hogy megszabadul minden bajtól. — Szép, gazdag menyasszonya volt, csupa boldogságnak látszott az élete ezután és most mindennek vége. Sírni szeretett volna. És azok, ott : nevetgélnek. Dühösen szólította magához a pincért : — Mondja meg azoknak az uraknak, hogy ne nevetgéljenek itt. A pincérnek több esze volt és nem szólt. De a fiatal emberek észrevették, hogy a huszártisztek közül, különösen az egyik^ Giimokór, köhögés, szamárköhögés, influenza sÍm eseteiben az orvosok csak SIROLIN ! ür'QTMe B Timti • MtOl^ Wl limís.-srv?!. ÍBüiía.Sj I nieg^c(Ege'is::t:irjél £ : 5,Roelie"-t NAP/ ADAG- ;. i AMMnt 3- !t ináílal R i *yxrrrtc*r-i*l-2 » <- " !f 1 '1 NA M MVOI MÍ1 AntCO*AST hTM S OD J rendelnek. Árt 4 l<m tina. A fill') Kik vsnnak a Sirolin „Roche"-ra utalva ? 1. A kik hosszú fdón keresztül köhögés bántalrnaiban szenvednek. 2. Mindazok, kik üdült gégehurutban szenvednek. 8. Asztmában szenvedők lényeges könnyebbülést éreznek már rövid használat után. 4. Skroíulás, mirigyduzzadá,sos, szem- és orrkatarrusos gyermekeknek fontos szere a Sirolin „lioeiie"*. A táplálkozást nagyban elősegíti. Orvosilaq ajánlott m NAPI . Ja•Wtírmk 3 ..., Tclnlín Ara l|. korom Csakis eredeti csomagolású Sirolin „Roche"-t kérjen, minden utánzatot vagv pótkészitményt kérünk a leghatározottabban visszautasítani F. HoffmannLa Roche & Co., Basel (Svájcz), Grenzach (Baden).