Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-12-18 / 51. szám
fogja a mezőgazdasági termelés minden ágát, több élelmiszer fog kerülni a városi piacokra s ez kétségtelenül leggyökeresebb orvoslása a drága ságnak. A jövő évi földmivelésügyi költségvetés mindenekelőtt négy és félmillióra emeli a tenyészállatok ál larni közvetitésére szánt évi hitelt. Ez az összeg lehetővé teszi, hogy a községek és kisbirtokosságok, anyagi viszonyaikhoz képest egészen 20% ig menő árkedvezménnyel szerezhessék be apaállataikat. A földmivelésügyi miniszter ezt a kedvezményes közvetítést kivéte lesen és a mostani viszonyokra való tekintettel az anyaállatokra is kitér jesztette. Támogatja a teuyészanyagot beszerző gazdaközönséget a be szerzést, szállítási és egy évi állatbiztosítási költségek fedezésével is. Ha valahol a -gazdák, például a gazdasági egyesületek utján összeállanak és kölcsönpénzen vásárolnak a gaz dasági felügyelőségek közbenjöttével tenyészállatokat, a miniszter három éven át a fizetendő kamatnak feléig terjedő terhet vállalja. Hogy pedig a mindezekkel járó nagy munka sikerrel legyen elvégezhető, de a kellő gyorsasággal is, a gazdasági felügyelői kart jelentékenyen megszaporította. Tetemes emelkedést látunk a legelőszerzés és javítás támogatására szánt évi költségvetési hitelben is, most jönne : csalódottan, szelíden, nem mondana semmit, csak ráemelné a könyörgő tekintetű, nagy barna szemét. És ő igy szólna: — Eljött, Margit ? Tudtam, hogy eljön, vártam ... Arra is emlékezett Pál, hogy tovább sohasem gondolta. Mindig csak idáig jutott el, de ezt a képet ugy kiszínezte, olyan gondosan kirajzolta, hogy szinte maga előtt látta az asszony puha, fekete haját, a kezét, a finom kék ereket a fehér bőre alatt. Most észébe jutott minden. Hátha igaz lesz egyszer? Előszedte a régi, kislányos leveleket, végig akarta,olvasni valamennyit, talán ez Visszahoz valamit a régi érzésekből. Egy kis fonnyadt virágcsokrot is talált, valami gyűrött piros szalaggal volt átkötve. Most ezen is mosolygott. Igen, a virágot Margitnak szánta, de a szalag — az már mástól került. Talán egy viharos éjszaka után hozta haza az orfeumból. Azon mulatott, hogy az emlékek milyen szépen megférnek egymás mellett. Elolvasott egy féltucat levelet, mind Margit irta. Csupa szerelem. Elég kedves, elég csinos, de — és ezt is jókedvűen álla pitotta meg -- elég unalmas kis írások. Semmi forró szenvedélyesség, semmi tüz, hanem sok sok banalitás, frázisok, amiket guvernánt-regényékből szedett ki a kicsike. Határozottan régi divatú szerelmes levelek voltak és Pál előtt még a stilszerüségük sem mentette meg szegényeket. Pedig el gondolta, hogy hiszen ezeket a kis dzsentrilány ír!a, kit nemrég vittek haza a nevelőintézetből és akinek a legmodernebb dolog volt egy francia regény, vagy a manikűr. melynek összege most már 500000 koronát fog tenni. Minden gyakorlati észjárású ember elismeri, hogy az állattenyésztés és takarmányozás javítására a legelők szaporításának és rendbehozatalának igen nagy befolyása van. A földmivelésügyi miniszternek nemcsak arra van gondja, hogy az állatállományt felszaporitani segítse, hanem arra is, hogy a szaporodó állatok nevelése és táplálása is megfelelően javuljon. Végül még egy igen fontos akcióját kell kiemelnünk a földmüvelésügyi miniszternek, melyet a jövő évi költségvetés kapcsán jelen tett be a törvényhozásnak. Ez a városok élelmezési piacainak helyes berendezése és fejlesztése. Mindenki tudja, hogy nagyon szükséges a városi raktárnak létesítése, melyekbe a yidéki termelő drága helypénzek nélkül hozhat, vagy küldhet élelmiszereket, ahol a fogyasztó a terme lővel közvetlenül érintkezhetik és ahol az élelmiszerek nincsenek kitéve a rögtöni romlás árlenyomó hatásának. Ez intézmények támogatására a7. uj költségvetés 400000 koronát szán. Föltétlenül szükséges' azonban, hogy az érdekelt termelő és városi fogyasztó közönség ne csak ismerje, de ki is használja a földmivelésügyi kormány által nyújtott támogatást és eszközöket. A most uralkodó piaci drágaság nemcsak közgazdasági, — de közegészségügyi és szociális baj is. A földmivelésügyi miniszter a maga munkakörében gyors elhatározással és erélyesen fogott hozzá a baj elhárításához. Rajtunk a termelő és fogyasztó közönségen is múlik, hogy e tevékenységet a magánvállalkozás föllendülése és a városi jellegű helyeken a mondott irányú intézmények kezdeményezése által mentől gyorsabban sikerhez juttassuk. a tini — Ada Adrienne és Dienzl Oszkár hangversenye. —A Griff szálló nagytermében mult vasárnap igen előkelő és diszes közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassa Ada Adrienne énekművésznő és Dienzl Oszkár zongoraművésznek heteken át hirdetett. hangversenyét. f A hangverseny kezdete 8 órára volt kitűzve, de a közönség lassan gyülekezett és majdnem 9 óra volt amidőn a koncert kezdetét vette. A tágas Griff-terme csak félig telt meg, amennyiben a hátsó széksorok nem voltak lefoglalva./Mindamellett azon elég szép számú és előkelő közönség, mely a koncerten megjelent, mindjárt az első énekszám után megkedvelte az énekművésznőt és egész estén át lelkes ünnepléssel fejezte ki iránta elismerését, elhalmozva őt zugó tapsokkal és a bámulat és elragadtatás gyakori megnyilvánulásával./ Ugyanily kitüntetés érte a zongoraművészt, ki nemcsak az énekszámokhoz a kíséretet, de mint elösmert zongoraművész néhány koncertszámmal bámulatba ejtette közönségünket.^^ A hangverseny műsorát Ada Adrienne vezette be, kit megjelenésekor a közönség Nem, Pál most igazán nem talált semmi érdekességet bennük és olyanformán néze gette a sűrűn teleirott színes levélpapiroso kat, mint ahogy az ócska, divatját mult ós ezért ellenállhatatlanul humoros toaletteket bámulja az ember, nevetve és fölényes eb nézéssel. Elég is volt ebből. Bekotorta a fiókba a sok apró lim lomot, az egyik levél kint maradt, ezt már lusta volt visszatenni, hát egyszerűen a papírkosárba dobta. — A szellemidézés tehát nem sikerült, — : mondta magában. — Ez a szerelem egé szen meghalt. Csinos volt, r de fölösleges minden áron föltámasztani. Ám azért késő estig ott ült az íróasztala előtt és még egy-szer visszagondolt mindenre, ami akkor történt. Nagyon régen : két esztendővel ezelőtt. Amikor Margit férjhez ment és ő keserű, dühös fogadkozásokkal vigasztalta magát, aminek a vége mindig az a kép volt, hogy Margit eljön hozzá : — Csalódtam Pál, magának volt igaza. Szeret még egy kicsit . . . ? Sohasem gondolta tovább. Most sem. Nevetve hajította el a cigarettáját és nagyott nyújtózkodott. Milyen bizarr ötlet! Égész délután itt gubbasztok és szerelmes ábrán dozással lopom a napot, ahelyett, hogy megnézném, kivasalták e a frakkomat. Szép és kacér asszonyokkal vacsorázni, szere lemről fecsegni és diszkrét szemtelenségeket mondani, amíg a férjük egy emelettel följebb óriási szerencsével kártyázik — ez határozottan jobb. Tehát gyerünk a kaszinóba. Most hirtelen fölvillant az agyában : milyen lehet Margit, mint asszony? Szeretett volna áhítattal, szép, tiszta érzéssel gondolni rá, — ez sem sikerült. Margit arca helyett inkább a kis Forsterné gömbölyű, formás válla jutott az eszébe. Az íróasztalán keskeny barokk-rámában ott állott Margit fényképe. Fölvette, érdeklődve nézegette. — Kellemes, kis arca volt. Ha nem is szépség, nem kell szégyenkeznem miatta. Azzal eltette a fényképét a többi lim-lom közé, azután öltözni kezdett és mialatt a nyakkendőjét megkötötte, elhatározta, hogy legközelebb leruccan egy-két napra. Hazanéz és közben persze őket is meglátogatja. Utóvégre elég kedves kis város. Már csak az öregek kedvéért is. Vagy különben. Eh, unalmas história. Végigsimította a homlokát. •— Ugy látszik, mégis nagyot öregedtem két év alatt. Egy hét múlva találkoztak is. Az aszszony ment át hozzájuk, talán nem tudta, hogy Pál otthon van. Az is lehet, hogy éppen azért ment oda, de az arca piros lett, mint a vér, amikor meglátta a férfit. — Gratulálok, doktor ur, — mondta zavartan, — gratulálok. Pál mosolyogva csókolt kezet. Gyakorlott ujja rögtön megérezte a kis kézen a konyha gőzének hatását. A férj is átment később. Egy kicsit pocakosabb, nehézkesebb lett és minden apropó nélkül, nagy, nedves csókot cuppantott Margit arcára. Az asszony Pálra nézett és megint elpirult. Azután mindenáron beszélgetni kezdett és folyton igy mondta: Doktor ur, doktor ur, Pálnak pedig most éppen csak ennyi jutott eszébe : — Rettenetes unalmas asszony !