Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-12-18 / 51. szám

a határozatnak paktum jelleget tulajdonítottunk és az a nagy többség, mely ezen határozatot megszavazta, nem meggyőződésnek, hanem helytelen informátio és bizonyos mértékben erkölcsi kényszernek tudandó be, meg nem fontolva azt, hogy ezt a város rovására teszik. Mindezen jelenségeket sajnosan tapasztaltuk ezen sérelmes határozat meghozatala után. Nem szívesen hozunk ilyesmit a nyilvánosság elé, de kényszerűségből tesszük ezt azon reményben, hogy felszólalásunkkal ezen városunkra nézve káros következményekkel járó könnyelműségnek tovább terjedését meggátoljuk. Ezzel kapcsolatosan újra és nem is tudjuk hányadszor kijelentjük, hogy számos képviselő csak a közgyűlési te • remben tájékoztatja magát a napirendre tűzött kérdések mibenlétéről. Nagyon természetes, hogy véleményt sem alkothat magának a kérdés felöl akkor, amidőn már szavazásra kerül. Szavaz ugy amint a szomszédja felvilágosítja, amúgy gondolomra. Ennek a tájékozatlanságnak azután az a következménye, hogy nagyfontosságú kérdésekben homlokegyenest ellenkező határozatok nyernek többséget. A felhozottak után ez alkalmat újólag felhasználjuk arra, hogy a már több izben hangoztatott városi kör létesítését sürgessük. A tapasztalt ese mények erre nagyon is reászolgálnak. Nagyon üdvös célt érnénk el ezen kör megvalósításával. Meg volna az erkölcsi haszna, hogy a vallási, politikai és osztálykülönbségen felülemelkedve minden városi képviselőt szavazatában kizárólag csak a közérdek vezetne és hogy azok az ellentétek, melyek néhanéha, bizony nagyon is élesen megnyilatkoznak, szépen elsimulnának és minden képviselő a másikban, habár különböző utakon is, de a közös cél, a közérdek felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk újólag ezen üdvös eszmét és megvalósítása nálunk igen is aktuális arra nézve, hogy a képviselőtestületi tagok nagy részének rövidlátását és tájékozatlanságát végleg megszüntesse. Eltekintve a színháztér kérdésének további fejleményétől — amennyiben reméljük annak orvoslását — felszólalásunkat azon reményben fejezzük be, hogy a legutóbbi közgyűlésen tapasztalt sajnálatos események nem fognak előfordulni, mert ezzel csakis városunk anyagi helyzetét kockáztatjuk. Dixi et salvávi! POLLATSEK FRIGYES. es Rövid idő alatt nagyot fordult a világ sora. Nemrégiben még az volt a főgondja a - magyar közgazdasági politika intézőinek, hogy micsoda jó most fordulnak be a feszület mellett, amott esett le a ponyról, hogy megrándította a kis karját Margit. Margit. Elmosolyodott, ahogy a lányra gondolt. — Ők ketten sohasem beszéltek házasságról, talán ugy érezték, hogy ez fölösleges, úgyis eljön egyszer az ideje. Hogy ők valaha elszakadjanak egymástól, az éppen olyan lehetetlenség, mint hogy valamikor majd közönyösen menjenek el egymás mellett. Pedig az utóbbi időben ritkán látta a lányt, s a szerelmeslevelek nem érkeztek már olyan sürün. Lustább, léhább lett, de ha esténkint elnézegette Margit fényképét, mégis valami fölényes biztonságot érzett. Három napja volt már otthon, de a lánnyal alig beszélt még egyedül, meghitt, csöndes kettesben. Mindennap mulatság, CcCÓ volt valahol, s mindenütt csak Margit játékát akarták hallani. És ő játszott a hosszú, fakóhangu, öreg zongorákon régi operákat, de még inkább divatos valcereket, mert ezeket szerették. A reggeli után Pál a vállára akasztotta a lankaszterét és füttyentett a kávébarna vizslájának. — Ne maradj soká, édes fiam, — szólott utána az édesanyja — estére Murgassyékhoz megyünk és nem szeretem, ha fáradtan éjszakázol. Pál nem érezte meg az álmatlan éjszakákat. Megszokta a nagyvárosban. Nagy vargabetűket csinált, órák hosszat csatangolt a fehér mezőn, s este pompásan érezte magát a Margiték intim, meleg kis szalonjában. Itt is minden a régi volt, a ripszes garnitúra, a kedvesen Ízléstelen esináltvirágok és ugyanaz a régi, enyhe illat. — Margit nem volt egyedül. — Egy fiatal ember állott mögötte a zongoránál. Nagy b -ju'zu, komoly legény, a sima éeharpeD3 akkendőjéről is nyomban megláthatta akárki, hogy pontos, komoly ember, Balázs ív/J uj albiró. — Mit akar itt ez a vidéki arszlán, — gondolta Pál kelletlenül — csak nem udvarol Margitnak ? A vacsora alatt bolondos jókedve támadt. Csupa csillogó ötlet volt minden szava. Asztalbontás után kedélyes összevisszaságban diskuráltak egy kicsit, azután a férfiak bevonultak egy kis tarokkra, — sőt az asszonyok is. Margit a zongorához ült. Pál oda ment melléje ós két bájos, hangulatos Gremieuxkeringő között megkérdezte : — Miért nem jött el tegnap a főbiróékhoz, Margit ? Látja, még alig beszélgettünk egymással/pedig sok mindent szeretnék elmondani. Tudja-e, hogy sokszor szeretném otthagyni Pestet ? Ha végig megyek a korzón, mindig eszembe jut: mit csinál most a kislány ? Lassan megfogta a lány kezét és megcsókolta. — Jesszusom, Pál mit csinál ? — rezzent föl Margit és ijedten húzta vissza a kezét. Pál meghökkenve nézett a szemébe. Követte a tekintetét és ez odavezette az uj albiró arcához. — Ugyan, gondolta zavaros, furcsa érzéssel, mit törődik ezzel az emberrel? De Pál nem aludt aznap éjjel. Két napig ki sem mozdult hazulról. Harmadnap újra elment hozzájuk. Egyedül voltak külföldi piacokra segítsék a magyar nyerstermelés fölöslegeit. Most a belső szükséglet ellátása adja a legnagyobb gondot. A többettermelés jelszavát ma az általános drágulás, az élelmi szereknek az egész világ piacain megélénkült kereslete, megnövekedett szükséglete reális és olyan céllá teszi, melynek minden megközelítése bő hasznot igér. A piaci viszonyoknak ez a fordulata egészen más jelentőséget ad a kormány termelést fejlesztő akciójának is, mint eddig volt, amikor az értékesítés bizonytalansága nem nagyon mozdította elő a termelés gyarapítására szolgáló befektetési költséget és munkát. Ugy parlamenti nyilatkozataiból, mint a költségvetési indokolásból azt látjuk, hogy a földmivelésügyi miniszter, a legnagyobb eréllyel vetette magát állattenyésztésünk fellendité sére. Bizonyos, hogy egyik termelési ágnak sincsen olyan nagy befolyása a többi egyetemes föllendítésére, mint épen az állattenyésztésnek. Hí' szen a több állat a mezőgazdasági termelés egyik főeszközét, a tárgyát is gyarapítja, növeli az ujabb befektetésre alkalmas tiszta jövedelmet s olyan uj kereteket ad a gazdálkodás nak a legkisebb birtoktól a legnagyobbig, melyek minden irányban haladást idéznek elő. Az állattenyésztés föllendülése tehát gyarapia szalonban. Bocsásson meg, kezdte moso lyogva, — egy kis komoly beszélgetésre jöttem . . . Sokáig tartott a komoly beszélgetés, s amikor Margit felnézett, nedves volt a szeme. — Es most egy kézcsókot, Margit. A leány nem mozdult. Hosszan, bánatosan nézett rá. És akkor bejelentették Balázst, az uj albirót. Némán váltak el egymástól. A leány kisirt szemmel, kétségbeesetten nézett utána, de hallgatott. Azután beszaladt a kis szobájába és elsírta magát. — Nem tehettem másképp, Istenkém, nem tehettem másképp. Hátha nem vett volna el, hiszen alig törődött velem! Pál másnap elutazott. Menekülni akart az emlékek elől, amik égették, mint a tüz. Lázas idők jöttek ezután. Pál dolgozott, tanult, felejléni akart mindenáron. A lapokban olvasta később az esküvőt. Aznap szinte beteg volt a végtelen szomorúságtól és keserű ábrándokkal vigasztalta magát: — Majd eljön még az én időm is. A férfi szimpla, közönséges ember ós ha a régi szép emlékek eszébe jutnak Margitnak, meg kell éreznie a különbséget;. Ezerszer is megbánja majd, hogy megcsalt. Közben másodszor is kitavaszodott és ez csodálatosképpen sokkal nagyobb változást je!e»^tt Pál életében, mint azelőtt. Halványan emlékezett a mult tavaszra, amikor meg-megszédült az asszonyok parfőnjétől, hogy ott járkált közöttük a napos korzón és ha esténkint szerelmes párokat látott, amint boldogan összebújva mendegéltek a csöndes kis utcákon, szinte olvadozott a szentimentális vágyakozástól. Istenem, ha