Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-11-20 / 47. szám

OMi Közérdekű független hetilap — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. 11 A gondolat szép és megvalósu lása igazi terno volna, a városnak anyagi és erkölcsi lottoján egyaránt, Pápa város iskolák dolgában akár mennyiségét nézzük, akár a minőségét iskoláinknak, vezet a vidéki városok között. Hol vau és melyik az a magunk fajtájú vidéki város, mely azzal dicsekedhetnék, hogy 5 elemi fiu és leány iskolája (4 felekezeti, 1 állami), 2 gimnáziuma, 1 állami tanitó, 2 felekezeti tanítónőképző intézete, -1 tljeo'ogiai akadémiája, 1 földmivesiskolája, 1 állami, 2 felekezeti polg. leáuyiskolája és 1 polg. fiúiskolája, ezeken kivül ipar és kereskedelmi tanonciskolája, összesen tehát 18 tanintézete van ? E tekintetben bizony nem i^en vehetik fel velünk vidéki kollegáink a versenyt. Es mégis, ha figyelemmel vizs gáljuk kulturális állapotainkat és tudományszóró intézményeink ezen tekintélyes sorát, lehetetlenség észre nem vennünk azt, hogy nagy számú tanintézeteink ezen mozaikszerű öszszeállitásában van egy ür, mely betöltetlen marad, mely tátongva mered felénk. Tanintézeteink száma bármilyen nagy és ezek berendezése bármilyen tökéletes is. a sorozat nem teljes, sem a testi sem a lelki szem nem találja meg azt a pihenő pon tot, mely egy befejezett egész dolog szemléleténél önmaga kínálkozik és keresetlenül önként jelentkezik. Ez a tekintélyes sora tanintézeteinknek olyan, mint egy mondat, amelynek szerkezetéből hiányzik az a mondatrész, mely után a befejezés jelét képező pont nyelvtanilag oda illik. Igen is ! tanintézeteink sora bármilyen hosszú, bármilyen tömött is az, még sem teljes, még m/.Wv nem* olyan, hogy utánna befejező pontot tehet nénk. És melyik az az iskola, amely a meglevő tanintézetek mellett még kívánatossá teszi magát nálunk ? A felső kereskedelmi iskola. Nézzünk csak végig iskoláinkon, kivéve a tanítóképző intézetet, a földmivesiskolát és a theologiai akadémiát, egy sincs köztük olyan, mely ne a felsőbb iskolákra előkészítő lenne, egyetlen egy sincs olyan mely azonnal kész kenyeret adna a belőle kinőtt ifjúságnak, pedig a mai életviszonyok azt kívánják, azt követelik^ azt teszik életszükségletté, hogy az iskola pora után azonnal az élet vizében fürödhessék az ifju. Ma már kezdenek az emberek észre térni és nem arra a pályára neveli a praktikus észjárású és gyakorlott szemű szülő a gyermekét, mely hosszú évek után az életben .sokszor be sem váló egy egy diplömiával végző dik

;

f 1;ftuem arra a páiyára, mely azonnal kenyeret ad. Hány okleveles ember küzd a nyomorral, küzd a puszta létért, hány tagadja meg apját, anyját, istenét, hitét, hogy csak kenyeret nyújtó álláshoz jusson és hány szorgalmas, törekvő iparos és kereskedő van, Ot^ T Á U C X A -mto Elvette az asszonyt, —

; Sennor, vesse ki a hálót, A sennor komoly képpel kelt föl a feketéje mellől és miután jobbra is, balra is keményen szétnézett, elindult, hogy Kivesse a hálót. Nemsokára visszatért. — Semmi — mondta. — nincs itt egy lélek se. Ma nem lesz eső. Hanem azért hozasd a teádat a másik asztalhoz, roppant érdekes dolgot fogok mutatni... Nem messze tőlük egy kis sarokasztal nál ketten ültek. A kány háttal ült feléjük, csak a haját látták, meg a fehér nyakát. Karcsú, finom testű nőcske volt, fiatal, szép és nagyon elegáns. A sennor titokzatosan súgta : — Tudod ki ez ? Ez az a kis színésznő, aki után Viktor bolondul. Az a szép sál a nyakán egy hónappal ezelőtt még a Viktor útitáskájában gyűrődött, Együtt vásároltuk Konstantinápolyban. Már akkor fülig szerelmes volt belé, de persze tagadta. Ugy ha zudott, hogy csuda. — És az a fiatal ember ? — Az a fiatal ember, amint látod, nem a mi Viktorunk és ez az, ami nem tetszik nekem. Egy darabig hallgattak. Mind a ketten a leányt nézték, kíváncsian, magukban bírálgatva. Most egy kissé oldalt fordult és a fiuk kénytelenek voltak beismerni, hogy nagyon édes kis pofácskája van. A sennor az ő bizarr modorában meg is jegyezte : — A szeme gyönyörű. Akkora, mint egy gyufaskatulya. — A leány nevetett és erre a sennor felszisszent: — Jaj, aranyfoga van I Nem szeretem az aranyfogu nőket. A kis hölgy pedig sűrűn mutogatta az aranyfogait, nyilván igen jól érezte magát az ismeretlen gentleman társaságában, aki egyébként szellemes fiu is lehetett. A leány nem ismerte őket. Viktor legszívesebben hallgatott róla és mikor kérték, mutassa I bke őet, kedvtelenül mondta: á9é\iáx és s^áWo&a = á\9é\e\. ==l_ Van szerencsénk a nagyérdemű közönséggel tudatni, hogy Pápán, a n«r JUNGARIA"-KÁVÉHÁZAT ÉS SZÁLLODÁT átvettük s azt a legszolidabb alapon saját nevünk alatt tovább fogjuk vezetni. Főtörekvésünk oda fog irányulni, hogy ugy a szállodában mint pedig annak éttermében és kávéházban a tisztaságra, jó minőségű ételek és természetes tiszta italok kiszolgálása által a t. közönség bizalmát megnyerjük. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyunk 3 ^ [ ^ £3 I~Í/~\/"\32 kávésok és szállodások, MINDEN ESTE MOZGOFENYKEP ELOADAS tartatik.